Június elején, amikor Bem az Erdélybe való visszatérésre határozta el magát,[1] az ottani magyar csapatok következőleg voltak elosztva:

A Vöröstoronyszorosnál Ihász őrnagy alatt mintegy 3000 ember foglalt állást; Nagy-Szebennek csak 300 főnyi kis helyőrsége volt. – Brassónál Kiss Sándornak mintegy 4000 főnyi hadosztálya állott, melyből 1 zászlóalj néhány löveggel a Tölcsvári szorost, - Rozsnyót és a Sibot-hegyet pedig 4 század tartotta megszállva; a Tömösi szorosnál Szabó állott 1500 emberrel és néhány löveggel. – A Székely földön Gaál Sándor állott mintegy 6000 emberrel, továbbá 4 hat- és 28 háromfontos löveggel s főhadiszállását Csikszeredán ütötte fel. – Besztercénél és környékén Tóth Ágoston ezredes alatt az erdélyi csapatok szine-java állott; a 8000 főnyi hadosztály egy jelentékeny része 12 löveggel Dobay ezredes alatt a Borgó Prundi szorost, 1000 ember néhány löveggel pedig a Tölgyesi szorost tartotta megszállva. A dél és kelet felől Erdélybe vezető szorosok valamennyien meg voltak erősítve. – Inczédy portyázó csapata – 2000 ember 11 ágyúval, - valamint Beke oszlopa – 2000 ember és 4 ágyú – Zalathnánál állott. – A csak nem rég kézrekerült Dévát Forró ezredes szállotta meg 11 századdal és 5 löveggel s végül az August ezredes által 10 gyalog századdal és 48 lovassal makacsul védett Gyulafehérvárt Stein ezredes zárolta körül, akihez Hatvaninak csapatmaradványai is csatlakoztak. – Marosvásárhely, ahol Bem főhadiszállását felütötte, továbbá Kolozsvár, Deés és egyéb fontos pontok megfelelő erejű helyőrséget nyertek. – A felsorolt csapatrészek állománya összesen 36 1/2 zászlóaljra, 19 lovas századra, 65 tábori és 10 ostromágyúra rúgott s létszámuk kereken 27.000 embert tett ki.

E haderőkkel szemben június közepe táján a határ mentén betörésre készen állottak: a) A Bukovinában: Grotenhjelm altábornagy majdnem 10.000 főnyi hadoszlopa, mely június 8-ig Cernovitz tájékán alakult meg. Vatra-Dornánál és ennek mintegy elővédje gyanánt Urban volt hadoszlopa, most már Springensfeld alezredes alatt – 3000 ember – Pojana Stampiba előretolva.[2] b) Moldva és Oláhországban: Lüders altábornagy hadteste – közel 28.000 ember – Plojestinél; Malkowski volt hadteste, jelenleg Clam-Gallas alatt – 12.000 ember – Csernecnél. E haderők állománya: 48 1/2 zászlóalj, 64 1/2 lovas század és 133 löveg, összesen 52.795 főnyi, vagyis kevés hijján kétszer akkora létszámmal, mint amennyi Bemnek szétszórtan rendelkezésre állt.

E támadó haderőkön kívül a határ mentén Dannenberg altábornagy parancsnoka alatt készenlétben maradtak: Oláhországban az V. hadtest egyik dandára, egy huszár ezreddel, továbbá 2 gyalog és 1 lov. üteggel; Moldvában Moller tábornok alatt egy gyalog dandár, egy huszárezred és 2 gyalog üteg, mely csapatokból 2 zászlóalj a Tölgyesi, Gymesi és Ojtozi szorosok megszállására használtatott fel.

Az előnyomulás megkezdésekor Lüdershez hasonlóan Grotenhjelm is hagyott hátra megfelelő osztagokat a bukovinai határ biztosítására.

A hadműveletek tervét Lüders következőleg állapította meg: Mialatt Grotenhjelm saját és Springensfeld hadoszlopával Tihucán át Beszterce felé tör előre s az ottani magyar csapatrészeket lekötve tartja, addig az orosz V. hadtest a Tömösi és Tölcsvári szorosokon át hatol be Erdélybe és Brassó elfoglalása után mindenekelőtt a Székelyföldet igyekszik hatalmába ejteni. Az ekként elfoglalt részek megszállva tartása mellett Lüders az V. hadtest zömével Nagyszeben és a Vöröstorony szoros bevételére, mely utóbbi feladattal a hadműveleti terv értelmében Clam-Gallas volt megbízva, azután pedig Gyulafehérvár felmentésére szándékozott elvonulni. Innen, ha egyáltalában még szükségesnek mutatkoznék, Erdélynek kellő megszállva tartása mellett az ott alkalmazott hadak zömének a Maros völgyén át Arad-Temesvár, esetleg Szeged felé való előnyomulása volt tervbe véve.

[1] Az előzményeket lásd a II. kötet 25. fejezetében és e kötet 27-ik oldalán.

[2] E hadoszlop részletes állománya: a Károly Ferdinánd főherceg ezred 2 zászlóalja, a bukovinai kordonisták zászlóalja, a Parma ezred 1/3 landwehr zászlóalja, a Sivkovics ezred 1/3 zászlóalja, 1/4 század Savoyai dragonyos, 1/4 század Miksa-chevauxlegers, 6 háromfontos és 3 hatfontos löveg; összesen 3 2/3 zászlóalj, 1 1/2 lov. század és 9 löveg; 3000 fő 240 lóval.