Bem elvonulása után Clam-Gallassal szemben Gaál Sándor alatt mindössze 7000 ember 24 ágyúval maradt vissza Szepsi-Szt-Györgynél; ezeket találta tehát Clam-Gallas támadása, melyhez az osztrák csapatokat július 22-én Földvárnál egyesítette, honnan meglepőleg szándékozott Hidvég-Árapatakon át az Illyefalvánál vélt magyarok jobbszárnya ellen fellépni; Rennenkampf az orosz csapatokkal minden eshetőségre Hermánynál maradt vissza s onnan a támadás napján egyenes irányban kellett észak felé az ellenséges hadállás balszárnya ellen előnyomulnia.

Miután Clam-Gallas hadtestét július 22-én Földvárnál egyesítette, Eisler dandárának egyrésze által még ugyanaznap Előpatakon át tüntetésszerű kémszemlét hajtott végre, melynek azonban semminemű különleges következményei nem lettek. Másnap reggel hajnali 3 órakor végre a hadtest komoly támadáshoz látott, még pedig nem a legrövidebb úton, hanem Hidvég-Árapatakon át Illyefalva felé, mely 2 1/2 mértföldnyi útnak, igaz ugyan zuhogó esőben való megtevéséhez, nem kevesebb, mint 11 óra kellett s így a hadtest éle csak délután 2 órakor ért Illyefalva elé, honnan a magyar előcsapatok időközben önként visszahúzódtak Szemeriánál elfoglalt főállásukba.

Mire Clam hadtestét Illyefalvánál harchoz csoportosította és Rennenkampfnak a Feketeügy balpartján vele egymagasságra előrerendelt hadoszlopa kijelölt helyét elérte, délután 4 órára járt már az idő. Végre 5 óra tájban megkezdette Clam az előnyomulást és Pedig a balszárnyat képező Van der Nüll-dandárral az erdős magaslatokon át, a derékhadat képező Stutterheim-dandárral az országút mentén, a Schönberger lovasdandár 6 századával, mint jobbszárnnyal, az út és az Olt folyó között; ez utóbbival egyenlő magasságban Rennenkampf hadoszlopának, miután a Feketeügyön átkelt, Kilyénre kellett előnyomulnia; a Schönberger-dandár 6 századának és az Eisler-dandárnak végre a derékhadat az országút mentén tartalékviszonyban kellett követnie.

A támadást Stutterheim ütegei vezették be, mialatt a szárnyoszlopok feltartóztatlanul folytatták előnyomulásukat. Rövid idő mulva Rennenkampf is megkezdte az ágyúzást a magyarok balszárnya ellen, Schönberger pedig lovasságával ez utóbbi mögé Kilyénnél állott fel. Eleinte tehát a harc egészen rendes mederben folyt, de alighogy a Van der Nüll-dandár is közbelépni kezdett, Gaál Sándor ez utóbbi ellen hatalmas ellentámadást intéztet, minekfolytán az osztrákok balszárnya hátrálni kényszerült, mely alkalommal az egyik üteg majdhogy magyar kézre nem került. Ekkor azonban Clam-Gallas rendeletére a derékhad egyik zászlóalja, melynek Stutterheim személyesen állott az élére, gyorsan a balszárny segítségére siet és szuronytszegezve veti magát az ellentámadásba átment magyar osztagokra; s miután ezzel egyidejűleg a Stutterheim-dandár másik két zászlóalja is rohamra indult egyenes irányban Szemeria felé, Gaál csapatai rövid, de hősies védekezés után Sepsi-Szent-György felé kissé hátrálni kényszerültek. Miután már erősen esteledni kezdett, Clam-Gallas a támadás folytatásától és mindennemű üldözésről lemondott.

Egészen máskép gondolkozott Gaál, aki csapatait az éj leple alatt Szepsi-Szent-György alatt újból összeszedvén, éjjeli 11 óra tájban megújította ellentámadását, még pedig ez alkalommal éjszaka lévén, az osztrákoknak nyilt terepen álló és nagyobbára Schönberger lovassága által képezett jobbszárnya ellen. A lovasság éjjel úgyszólván tehetetlen lévén, inkább azt nézte, hogyan és merre menekülhet, helyette Clam-Gallas a tartalékban álló Eisler-dandárt vonta az első harcvonalba előre, melynek ismételten szuronyrohamra indult és váltakozva újból és újból ismét engedni kényszerült zászlóaljai végre mégis diadalmaskodni kezdtek s így Gaál a további harcot félbeszakítva, anélkül, hogy ellenfele őt üldözőleg követte volna, az éjjeli támadásban résztvett csapataival Szepsi-Szent-Györgyre húzódott vissza.

Miután hír szerint Gaál július 24. és 25-ike folyamán csapatainak egyrészét Szent-Györgyről még tovább visszarendelte, Clam-Gallas ismét hermányi állásásba, az Olt folyó mögé húzódott vissza.

Az osztrákok a szent-györgyi ütközetben 26 halottat és 84 sebesültet vesztettek; a magyarok veszteségét Raming, bizonyára túlozva, 560 emberre és 35 fogolyra teszi.