Gyulafehérvár ostromának vezetését április második felében Kemény ezredestől Stein ezredes vette át,[1] aki azonban egészen június elejéig ostromszerek hiányában csupán csak a várnak gyenge körülzárására szorítkozott, sőt még junius nagyobb részében is Stein tevékenysége mindössze abból állott, hogy a várat hébe-hóba bombáztatta, de ezt sem valami kiváló eredménnyel.

Annál nagyobb tevékenységet fejtett ki a vár parancsnoka, August ezredes, aki gyakori kitörései által újból és újból helyreállította az összeköttetést a közelben tanyázó oláh népfölkeléssel és annak révén nemcsak élelmiszerek, hanem még erősbítések birtokába is jutott. Így többek között május 6-án Munzath főhadnagy tört ki a várból egy kisebb osztag élén és 17-én 700 főnyi és 2 hegyi löveggel ellátott oláh fölkelő csapattal tért vissza a várba. Ugyanez a főhadnagy május 26-án a magával hozott fölkelőkkel együtt megismételte kitörését és ismét szerencsésen jutott vissza a várba. Junius 2-án hajnalban egy újabb kitöréssel egyidejüleg Janku oláh csapatvezér a körülzáró hadtestet Saárd- és Kisfaludnál hátban támadta meg és egyidejüleg a tövisi magyar örsöt is széjjelugrasztotta.

Ezekkel az úgyszólván kifogyhatatlan vállalatokkal szemben Stein csak junius második felében kezdett nagyobb erélyt kifejteni. Így junius 20. és 22-ike között maros-portusi vonalát megerősítvén, junius 24-én megkezdte az Akasztófahegyen felállított ütegeiből a bombázást, mely reggel 5 órától délig szünet nélkül folyt. Ez alkalommal a püspöki palota, a székesegyház s ezenfelül az erős szél következtében a város nagy része a lángok martaléka lőn. E pusztító tűzvész közben Stein néhány századdal a Város nevű elővárost rohantatta meg, minek azonban semminemű eredménye sem lett.

A bombázás beszüntetése után Stein a vár parancsnokát becsülettel való megadásra hívta fel, de ez azt felelte, hogy semhogy meghódolna, inkább a vár romjai alá temetteti magát. Erre Stein 25-én egész nap, 26-án és 27-én pedig, néhány órán át folytatta a bombázást, mig végre lőszerkészlete teljesen elfogyott. Ezután a körülzáró had tevékenysége, mely a formaszerinti ostromhoz ostromszerek hiányában még csak hozzá sem foghatott, csakis megfigyelésre szorítkozott.

Julius 9-én August 5 századdal újabb kirohanást eszközöltetett a Város nevű elővároson át, melyből a magyarok érzékeny veszteség mellett kiszoríttattak. Végre julius 25-én Stein, miután a legutóbbi napokban még néhány sikertelen rohamot intézett a vár ellen, végleg felhagyott annak körülzárásával. Ezen elhatározása a Bemtől vett utasításon alapult, aki Szeben elestének hírére parancsot küldött Steinnak, hogy Szebent lehetőleg visszafoglalni iparkodjék, ha pedig ez nem sikerülne, legalább lekötve tartsa az ottani orosz hadakat. Stein 4000 főnyi hadtestét julius 25-én a váradjai magaslatokon vonta össze, ahol Forró ezredes hadoszlopa is hozzája csatlakozott. Innen elővédjét utóbb említett ezredes parancsnoksága alatt julius 26-án Szászsebesen (Mühlbach) át Koncáig tolta előre, mig zöme Kellnek és Kútfalva megszállása mellett kissé hátrább, Szászsebes előtt állott fel. Ebben az állásban Stein a Bánságból erősbítésére útnak indított osztagokat akarta bevárni, hogy aztán Nagyszeben ellen támadólag léphessen fel.

Csakhogy ebben Hasford megelőzte őt, aki julius 31-én 4 zászlóaljjal, 2 kozák századdal és 8 löveggel Szerdahely felé indult, honnan augusztus 1-én hajnalban Stein állását megtámadta, 2 óráig tartó bevezető ágyúharc után Hasford gyalogságát arcban, kozákjait pedig a magyarok oldala ellen indította döntő támadásra. Ez utóbbiak eleinte makacs ellenállást fejtettek ki, de miután neszét vették, hogy Gyulafehérvár őrségének egy része Szászsebes felől hátba fogja őket, hátrálni kezdtek, ami csakhamar általános futássá fajult, úgy hogy üldözés közben 3 ágyú, 5 lőszerszekér, 15 társzekér és 300 vágómarha került ellenséges kézre; az emberanyagban szenvedett kár 200 halottra és 1200 fogolyra rúgott; az egész magyar had annyira széjjelmált, hogy Steinnak Kossuthhoz intézett jelentése szerint 24 gyalog századból mindössze 1 1/2 század maradt együtt. az oroszok vesztesége állítólag csak 17 halottra és 47 sebesültre rúgott.

Miután Hasford egy mértföldnyire Szászsebes előtt a további üldözést beszüntette, a Gyulafehérvárból kirohant osztag pedig szintén visszavonult, Stein hozzálátott csapatroncsainak összeszedéséhez. Hasford augusztus 2-án Nagyszebenbe tért vissza, ahol nemsokára újból teendője akadt.

[1] Lásd e kötet 25. oldalán.