Az orosz V. hadtest zöme június 19-én hajnalban kezdte meg az előnyomulást a határ felé s annak Dyck tábornok alatt 1 gyalogezredből, 1 kozák osztagból és 4 lövegből álló elővéde a Predealhegy utolsó lejtőjén fekvő Skid kolostornál a Szabó ezredes vezényelte és 2 löveggel ellátott mintegy 1000 főnyi gyalogságra bukkant, mely ott, a kolostor és a szemben fekvő korcsma bevonásával, fatörzsekkel eltorlaszolt és földsáncok által eléggé jól előkészített állást foglalt. Szabó itt jóideig makacsul védte magát, midőn azonban állását egy ellenséges gyalog- és kozák osztag által megkerülve látta, a Predeal tetejére húzódott vissza, ahol még 2 löveg és egy gyalogosztag csatlakozott hozzá. Miután az ellenség nemsokára ezen állást is megkerülte, Szabó előbb a felső-tömösi vesztegintézetbe s miután ezt s a körülötte fekvő házakat felgyujtotta, Alsó-Tömösre vonult vissza, ahol a szorost egy e célra épült erődház zárta el.

Lüders e napon beérte a Predeal bevételével, melynek tetején elővédje ütött tábort, míg a hadtest zöme a Skid kolostor mellett vonult éji szállásra. Hadának vesztesége e napon: halottakban Kostin kozák alezredes és 12 főnyi legénység; sebesültekben 1 főtiszt és 31 főnyi legénység; a magyarok mintegy 15 embert vesztettek.

Június 20-án hajnali 4 órakor folytatta Lüders támadó előnyomulását Alsó-Tömös felé és pedig a 14 1/2 zászlóaljból, 8 lovas- és 6 kozák századból, továbbá 34 lövegből álló főtámadóoszloppal a brassói országúton, egy 2 orosz vadászzászlóaljból, 2 kozák századból és 2 lövegből álló mellékoszloppal pedig a Skid kolostornál balra Rozsnyó felé elágazó úton. Ez a mellékoszlop, melynek egyszersmind az összeköttetést is helyre kellett állítania a Törcsvári szoroson betört Engelhardt-hadoszloppal, már hajnali 3 órakor indult el Lovcsev ezredes parancsnoksága alatt fáradságos útjára.

Mihelyt a főoszlopnak Dyck tábornok által vezetett elővéde a magyarok állását lőtávolságnyira megközelítette, Szabó ezredes élénk ágyútűzzel fogadta ellenfelét, mire Lüders is felvonultatta tüzérségét s annak bevezető tüze alatt következőleg csoportosította harchoz csapatait: 2 zászlóaljat az ellenség bal-, egyet pedig annak jobboldala ellen rendelt előre; az arcban felvonult tüzérség mellett egyelőre 5 zászlóalj vonult fel, melyekből Dyck tábornok csakhamar még kettőt rendelt ki a jobbszárnyon előnyomuló 2 zászlóalj erősbítésére. A felette nehézkes terep folytán az oldaltámadásra kirendelt oszlopok csak lassan és nehezen juthattak előbbre s így egyelőre a csata súlya az egymással arcban szembenálló osztagokra nehezedett és a magyaroknak jólcélzott lövései ugyancsak szedték áldozataikat az oroszok, de főleg azok tüzérségének soraiban, sőt még az elővéd parancsnoka, Dyck tábornok is súlyosan megsebesült. Ennek folytán Lüders türelmét vesztve, még 3 zászlóaljat rendelt ki a magyarok balszárnyának átkaroló támadására s az ekként működésbe hozott túlerőnek végre sikerült a már hátukban is fenyegetett magyarokat állásuknak odahagyására bírni. Szabó csapatainak visszavonulása, miután Lüders üldözésükre összes kozákjait, 1 dsidásezredet és 4 löveget rendelt ki, csakhamar futássá fajult, úgy hogy délután 1 órakor már Brassó is az oroszok kezében volt. Szabó csak Prázsmár (Tartlau) tájékán volt képes széjjelmált csapatait legalább nagyjából ismét összeszedni, melyekkel időveszteség nélkül a Háromszékbe vonult be.

Hivatalos jelentésében maga Szabó is bevallja, hogy csapatai teljesen szétverettek, hogy a kétnapi harcban legjobb tisztjeit és mintegy 300 emberét vesztette, kiknek nagyobb része azonban később újból előkerült. A foglyulesettek között volt többek között Brassó parancsnoka, Kiss ezredes is; ezenkívül még 4 ágyú és 1 zászló képezte az oroszok győzedelmi jeleit. ez utóbbiak vesztesége a 20-iki ütközetben halottakban 1 főtiszt és 11 főnyi legénység; sebesültekben Dyck tábornokon és Wranken ezredesen kívül még más 8 tiszt és 141 főnyi legénység.

Engelhardt tábornok a Törcsvári szoroson, nemkülönben Lovtsev ezredes Rozsnyó felé történt előnyomulása közben csak gyenge ellenállásra találtak a magyarok részéről, akik csak addig tartották magukat, míg a Tömösi szoros elestéről nem értesültek, azután pedig sietve vonultak vissza Földvár (Marienburg) felé. Engelhardt csak 21-én követte őket Rozsnyóig.

Lüders június 20-án az ütközet befejezte után hadának zömével Brassó alá vonult, melyet a magyar csapatok odahagytak volt, csupán a kis erődben maradt annak őrsége gyanánt Szydlovszki őrnagy parancsnoksága alatt 320 ember 5 ágyúval. Lüders azonnal felhívta Szydlovszkit az erőd feladására, aki azonban kijelentette, hogy az utolsó emberig védeni fogja. Erre az orosz főparancsnok június 21-én reggeli 5 órakor 4 tizenkétfontosból és 4 tarackból lövetni kezdte a váracsot, mire délután 4 órakor annak két hadikövete jelent meg Lüders előtt, tőle 48 órai fegyverszűnetet kérve. Ez azonban a kérést azzal a kijelentéssel utasította vissza, hogy ha az őrség másnap reggeli 5 óráig meg nem adja magát, úgy rohammal véteti be az erődöt, melynek őrsége ekkor már hiába számít kegyelemre. Ily körülmények között az őrség június 22-én a mondott órában lerakta a fegyvert, miáltal 5 vaságyú, 174 lőfegyver és nagyszámú lőszer- és élelemkészlet jutott az oroszok birtokába. Szydlovszki az őrséggel együtt hadifogságba került.