Újabb elhatározásához képest Lüders július 4-én a Hasford hadosztállyal Vledényből Szunyogszegen át Prázsmárra vonult, míg az Engelhardt alatt álló elővédet Vledénybe vonta vissza. Prázsmárról Lüders július 5-én 3 oszlopban folytatta támadó előnyomulását a Feketeügy felé; az egy gyalog és két vadász ezredből, továbbá 3 ütegből álló középhad Jessaulov tábornok parancsnoksága alatt az országúton haladt előre; a jobboszlop – 3 vadász zászlóalj, 3 kozák század és 4 löveg – Adlerberg tábornok parancsnoksága alatt eleinte a Feketeügy balpartján haladt s csak Uzonnál kellett annak jobbpartjára átkelnie; az egy dsidás ezredből, 4 kozák századból és 4 lövegből Rennenkampf tábornok parancsnoksága alatt alakult balszárnyoszlopnak az ellenség hátába kellett kerülnie.

Alig vált az ekként előnyomuló 3 oszlop támadása érezhetővé, Gaál Sándor Uzon és Kökös tájékán elfoglalt előretolt állásából anélkül, hogy abban jelentékenyebb ellenállást fejtett volna ki, Szepsi-Szent-Györgyre vonult vissza és a várostól észak-keletre elterülő lapályon, az úgynevezett Szépmezőn állította ismét csatarendbe hadait.

Ezalatt az orosz baloldaloszlop észrevétlenül Gaál jobboldalába került és az ott álló huszárokkal összecsapva, azokat csakhamar visszaveti s mivel időközben az oroszok arctámadása is mindjobban érvényre jutott, a magyar had elveszti egyensúlyát és az orosz lovasság által élénken üldöztetve, futásnak ered. Gaál e napi veszteségét igen jelentékenynek mondják, nem kevesebb mint 400 halott és sebesült maradt vissza a csatatéren, 240 ember pedig foglyul esett; azonkívül a kozákok 4 ágyút és 2 zászlót ejtettek birtokukba. Az oroszok vesztesége evvel szemben elenyészően csekély volt. Az ütközetre következő napon Lüders az ellenség üldözése céljából az Olt mentén fölfelé egy erősebb különítményt küldött ki, mely azonban azzal a hírrel tért vissza, hogy útjában sehol sem bukkant ellenségre. Erre Lüders Uzonnál egy ezredet, Szepsi-Szent-Györgynél pedig Jessaulov tábornok alatt 7 zászlóaljat, 8 lovas századot és 12 löveget visszahagyva, hadtestének zömével július 7-én Előpatakon át Földvárra vonult, ahol az osztrák hadtest beérkeztét bevárni szándékozott.

Ez utóbbi július 16-án ért Brassó környékére, beérkezésének hírére pedig Lüders már előtte való napon újból elvonult Fogaras felé. Az osztrák hadtest, valamint a Rennenkampf tábornok alatt erősbítésre visszahagyott 2 orosz gyalog zászlóalj, 1 dsidás ezred és 8 löveg, következőleg helyezkedett el Brassó tájékán: A Van der Nüll dandár Szepsi-Szent-Györgyöt, Eisler dandára Földvárt szállotta meg; Rennenkampf dsidás ezrede Uzon és Kökös között, gyalogsága a kökösi hidnál foglalt állást; végül a Stutterheim és Schönberger dandárok tartalékviszonyban Hermány (Honigberg) és Botfalunál (Brenndorf) állottak fel. Ezekben az állásokban az erősen kimerült csapatok legalább néhány napig nyugton pihenhették ki eddigi megerőltető útjuk fáraddalmait.