Wesselényi Miklós-utca.

A Sándor János-utcából, az áll. leány iskola mellett északi irányban halad a Dósa Elek-utcáig.

str. Crinului / Liliom u. + str. Predeal u. (a Liliom és Budai utcák közötti szakasz)

Wesselényi Miklós báró.

1796–1850.

Irta: Fülöp Samu.

 Wesselényi Miklós báró született Zsibón 1796-ban. Édes atyja idősebb Wesselényi Miklós, anyja Cserei Ilona volt. Testre, lélekre igazi Herkules volt s örökölte anyja nemes szivét. Nevelője, Pataky Mózes a magyarság és a haladás törhetetlen hivévé nevelte. 1823. táján megismerkedett Széchenyi Istvánnal s ennek angol-francia utjában társa volt. 1825-ben Wesselényi bárót a főrendiházi ellenzék élén találjuk. Ettől kezdve alig volt oly politikai reform, vagy társadalmi mozgalom, melynek ő részese, lelkes munkása ne lett volna. „Wesselényi élete – mondja Acsády Ignác a Magyar birodalom története cimü nagy müvében – kicsinyben olyan, mint hazájának, Erdélynek története, telve megrázó, részben szilaj, szenvedélyszülte eseményekkel. Igazi oroszlántermészet volt, kinek életeleme a küzdelem, Erdélyben s a szomszéd magyar megyékben ő volt az uj eszmék fáradhatatlan harcosa, vándor apostola, ami hamar reá irányozta Bécs gyülöletét s utóbb ugy kellett élnie, mint az üldözött vadnak, hontalanul saját hazájában“.
 1833-ban irt Balitéletek cimü müve sokáig tiltott könyv volt. Az 1834-iki pozsonyi országgyülésen szóba került Wesselényi kedvenc eszméje: Erdély egyesitése az anyaországgal. Különösen azért sürgette az uniót, hogy Erdélyben a kormány kényuralmát megszüntesse. Azonban még az erdélyiek közül is sokan ellenezték az egyesülést s igy az nem is valósulhatott meg. Wesselényi Miklós, Bethlen János gróf, Kemény Dénes báró és Szász Károly izgatásaira Erdélyben is fölébredt a közszellem, s az erdélyiek passiv ellenállásukkal elérték azt, hogy a kormány 1834. május 26-ra egybehivta az országgyülést Kolozsvárra, hol a Pozsonyból hazasiető Wesselényi volt az ellenzéki többség vezére. Erélyes beszédben utasitotta vissza a kormány azon vádját, hogy a rendek a törvényes szabadságot megfertőzik s a rend felforgatására mellékutakon törekszenek. Majd a tilalom ellenére kőnyomdát állitott fel saját házában s az országgyülési napló kinyomtatását megkezdte. A kormány azonban zár alá vétette, mi ellen Wesselényi szenvedélyesen szólalt fel.

 Az országgyülés ellenzéki viselkedéséért a kormány Wesselényit okolta s elhatározta ártalmatlanná tételét. 1835. március 18-án az erdélyi tábla rendzavaró törekvéseiért kereset alá vonta s elrendelte letartóztatását, még ugyanazon év május 5-én a magyarországi királyi tábla is hütlenségi perbe fogta az 1834. dec. 9-én a szathmármegyei közgyülésen a jobbágyok örökváltsága ügyében mondott beszéde miatt. Wesselényi itt nagy hévvel kelt ki a kormány ellen, mely az üdvös reform megbuktatására törekszik. Kölcsei Ferenc remek iratban cáfolta meg a Wesselényi ellen felhozott vádakat, mindamellett a két királyi tábla négy évig huzódó per után 1839. február 1-én és 9-én három évi fogságra itélte el. Az igazságtalan itélet annál nagyobb elkeseredést keltett, mert Wesselényi csak kevéssel azelőtt Pesten az 1838. március havi három napos nagy árviz alkalmával csodával önfeláldozó munkásságot fejtett ki a mentés körül, éjjel-nappal szakadatlan járt-kelt csolnakjával, kiszabaditotta a roskadozó házakból a bennrekedteket, élelmiszert vitt nekik. Bátorságáért, emberszeretetéért népszerübb volt mint valaha. Elitéltetése idején Wesselényi veszélyes szembajban szenvedett s bizonyos volt, hogy megvakul, ha nem gyógyittathatja magát. Azért Deák Ferenc a pesti orvosok bizonyitványával Bécsbe sietett, hogy a büntetés leülésére halasztást nyerjen. Nagynehezen megengedték, hogy szembaja gyógyitása végett Gräfenbergbe mehessen. Pár év mulva azonban megvakult. 1840. április 29-én az általános közbocsánat alkalmával Wesselényi is kegyelmet kapott s az ugyanakkor kiszabaduló Kossuth Lajosnak állást ajánlott fel, hogy megélhetését biztositsa.
 1843-ban újból a közügyek terén találjuk Wesselényit. Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében cimü müvében a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik s orvosszerét a szabadság és alkotmányban találja fel. Az országos iparvédegyesület igazgató választmányi tagjává választották s Deák Ferenc mellett ő is hazafias beszédekben lelkesitette a közönséget a honi ipar pártolására. Ott találjuk őt a selyemhernyó tenyésztés meghonositása, a földmivelés, állattenyésztés felvirágoztatásáért buzgolkodók között. Élete vége felé hosszabb időt töltött hazájától távol s csak az 1848-iki események szólitották haza. Később újra Gräfenbergben keresett gyógyulást, s midőn onnan 1850. április havában hazajött, meghült, s Pesten 21-én meghalt.