Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Zichy Mihály-utca.

A „Tisztviselő-telep“-en a Kölcsey-utcát a Kálvária-utcával köti egybe.

str. Borzeşti u.

Zichy Mihály.

1827–1909.

Irta: g… k….

 Zichy Mihály 1827-ben született Zalán, Somogymegyében. Gymnasiumi tanulmányait Veszprémben és Pesten elvégezvén joghallgató lett; azonban a tudomány nem érdekelte őt, inkább Marastonihoz járt rajzot tanulni; és a mester szitotta lángra benne az isteni szikrát, a mely több mint félszázadon ugy lobogott, hogy gautier Teofil az ő müveit a jelen és jövő század számára irányt adó génius kinyilatkoztatásának nevezi. Pestről Bécsbe, innen Szt.-Pétervárra, majd Gatsinába hijja az orosz cár és 1859-ben udvari festővé is kinevezi; az orosz császári fény és pompa közepette diadalt diadalra aratva él 1874-ig – mikor is elhagyja diadalai szinhelyét és Párisba költözik. Itt is csakhamar első helyet foglal el – mesés tudásával, sokoldalu tevékenységével.

 1882-ben ismét visszahivja a minden oroszok cárja Zichyt a ki kevés megszakitással itt élte le aztán életét egészen 1909-ben bekövetkezett haláláig.
 A Zichy Mihály jelentőségét meghatározni nem lehet a müvészetben. Társadalmi állása olyan volt, mit nagyon kevés festő ért el valaha; mert mint idegen, még hozzá mint magyar, dicsekedhetett azzal, hogy Oroszországban bár méltán irigyelve: de mégis bámultatva élt – élvezve a „mindenható“ cár bizalmas barátságát.
 Valóságos illusztratora volt az orosz udvari és a cár benső családi életének – vadászatokon, ünnepélyeken, mint a cár legintimusabb barátja vett részt, mindig sujtásos magyaros ruhájában.
 Nagyobb nevezetességü képei számtalan, érdekesnél érdekesebb tárgyu illusztratióin kivül a „hulló csillagok“ – Erzsébet királyné a Deák Ferenc ravatalánál“ a „pusztitás genusza“ a „borhatása“ a „sirén éneke“. Madách ember tragédiáját Arany János balladáit senki nem illusztrálhatta volna szebben, érzésteljesebben, mint Zichy, akin 1842. óta, a mióta a müvészet zászlaja alá szegődött első sikerével a „keresztről levétellel“ – soha, egy pillanatra se volt meghaladott müvész.
 Nevének, müveinek értéke nőttön nő az idővel, – mindenkori igaz büszkeségünkre és dicsekedésünkre – de hasztalan várunk az ő tudását csak megközeliteni is tudó müvészre, őt csak bámulni lehet, de nyomába lépni a lehetetlenségek közé tartozik az ő speciális rajzi tudásának és visszaadó képességének.