Vasvári Pál-utca.

A város északi részében a Leiningen Károly-utcából a Máv. felső városi állomása felé vezet.

str. Motrului / Motru u.

Vasvári Pál.

(Családi nevén Fehér.)
1827–1849.

Irta: Polonyi János.

 A nagy francia forradalom demokratikus eszméi valami csodás varázsvessző módjára keltették életre Európa leigázott nemzeteinek népeit tespedésükből. A szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai trónokat döntöttek meg, felszabaditották az elnyomottakat, eltüntették a társadalmi válasz falakat s egy jobb s szebb jövő reményét nyujtották a szabadságért kűzdő emberiségnek. A XVIII. század forradalmi szele hazánkat sem hagyta érintetlenül. A nagy, dicső eszmék március idusán váltak valóra a magyar nemzet szivében s a rügyfakasztó tavasz volt kiinduló pontja annak a fényes küzdelemnek, a melyet a magyarok történetében a krónikás hazaszeretettel izzó, lángoló betükkel jegyzett fel. Ezeréves alkotmánya volt veszélyben a magyarnak. Leigázott rab volt a saját vérrel szerzett hazájában. Szótlanul türte a sorsát, nemesen hordozta a terhet vállain, melyet az önkényes zsarnokság reárakott s várta az alkalmat, hogy hősi küzdelem árán ismét szabad és független legyen.

 Magyarország ifjuságának szive dobbant meg legelőször a francia forradalom szellője nyomán. Az ős szittya vér felpezsdült az erekben, a hős kurucok unokái már nem voltak leigázott szolga népek s a független magyar szabadság kivivására kiadták a jelszót: „Talpra magyar“.
 Az 1848. márciusi események s nagy vivmányainak hatása alatt az ifjuság tömörült a szent eszme szolgálatába. Vasvári Pál ott volt a vezetők között.
 A XII pont megalkotásában és a népgyűlés elé való előterjesztésében szintén főrésze volt. Majd beválasztották a közcsend bizottmányba s április 18-án a peticiót vivő bécsi küldöttségben is részt vett. Az első magyar felelős miniszteriumot, Bécsből való hazaérkezése alkalmával ő üdvözli, lelkesitő beszéddel. Mindenütt ott van buzditó, s csüggedést nem ismerő hazafias tetteivel, gyujtó szavaival a hol a hazáért, szabadságért küzdeni kell. A csöndes, nyugodt hazafias munkából is kivette a részét. Az első magyar pénzügyminiszteriumban titkári állást vállalt el s széles látókörével, bő ismeretével e téren is hasznos munkát végzett szeretett hazájának. 1849. elején Bihar, Szatmár és Szabolcsban szabad csapatot verbuvál s mint annak a vezére veszi ki részét a szabadság harcból. Mint katona azonban nem ért el sikereket s a harci fáradalmakat sem birta. Katonai pályáján az őrnagyi rangig vitte fel. Mikor Erdélyben harcolt az oláh hordák ellen, egy ellenséges csapat Fontinelli mellett megölte.
 A legnemesebb, a legideálisabb magyar hazafiak egyike volt Vasvári Pál, a kinek a neve a magyar nemzet történetében kitörölhetetlenül lesz bevésve, hogy késői utódok mindig csodálattal, szeretettel őrizzék meg dicső emlékét.
 (Életrajzi adatai:)
 Az 1848-i tüntetések egyik vezetője. Szül.: Nyirvasváron (Szatmár) 1827-ben, elesett mint őrnagy 1849. jul. 13-án. Tanulmányait 1837-ben kezdte a nagykárolyi piaristáknál s 1843-ban a pesti egyetemre ment fel, a hol a filozófiai szakon a történelmet és fizikát hallgatta.
 Mint egyetemi hallgató vezérszerepet játszott az ifjuság életében. Családi neve Fejér volt, a Vasvári nevet 1847-ben kezdte először használni, mikor történeti tanulmányokkal kezdett foglalkozni. A szabadságharc nagy eseményei, mint a Teleki Blanka által alapitott nevelő intézet tanárát találták. A forradalom kitörésekor mindjárt a hazafias eszmék szolgálatába szegődött s mint azok vértanuja is halt meg.