Vas Gereben-utca.

A „Mészárosok rét“-jén a Cucor G.-utcából az Andrássy Gyula-utba vezet.

str. Săvineşti u.

Vas Gereben.

1823–1868.

Irta: Nagy György.

 Vas Gereben, kinek családi neve Radákovics József, született 1823-ban. Atyja uradalmi ispán volt. 9 éves koráig a szülei háznál nevelkedett, ahol más embert nem igen látott, mint egyszerü munkás népet. Kilenc éves korában atyja iskolába adja Veszprémbe, itt először szorgalmasan tanult, de amint nőt szorgalma, később ugy apadott. Veszprémből 16 éves korában Pécsre ment, de itt csak egy évig volt, mert hanyagság miatt ott kellett hagynia az iskolát.
 Haza ment a szülei házhoz s beállott az uradalmi irodába iródeáknak. Helyzetébe nem tudott beletörődni, felebbvalói rendeleteit kigúnyolta. Ekkor irta a „Tisztartó úr lábnyomai“ cimü humoros rajzot, melyben a tisztartóját kigúnyolja; ez volt első irodalmi kisérlete. – Ezért a munkájáért állásából elbocsátották és atyját is nyugdijazták. Innen Pápára ment és beiratkozott a jogra; itt sorsa jobbra fordult. A tanulás mellet szorgalmasan kezdett irni és rövid idő alatt olyan nevet szerzett magának, hogy megindithatott egy lapot „Két Garasos Ujság“ cimen és itt használja először a Vas Gereben áll nevet, melyet tréfás és csipős élceiért adtak neki.

 Mikor az ügyvédi vizsgát letette, Győrött telepedett le, itt rövid idő alatt szép hirnévhez és jó jövedelemhez jutott. Innen hivta meg Petőfi 1848-ban a „Népbarát“ cimen meginditott lap szerkesztőjének E lapnak célja volt a haza állapota felől tájékoztatni a népet. A szabadságharc után, hogy a kifejtett munkásságáért felelősségre ne vonhassák, 10 hónapon át bujdosott faluról-falura, de sehol sem találta biztos helyen magát. Végre a haza sorsa feletti aggodalma és a sok bujdosás kimeriti, felmegy Pestre és följelenti magát; elfogják és börtönbe zárják. Később a szabadságát vissza nyerte, de ügyvédi diplomájától megfosztják és felügyelet alá helyezik.
 Vas Gereben valódi munkássága ettől az időtől veszi kezdetét.
 Műveinek nagyrésze korrajz, melyekben megörökiti a mult idők társadalmi életét, a nép szokásait, erkölcseit, életnézeteit és gondolat világát. Célja: a javitás, a mult erényeivel és büneivel megismertet s ezt a javitásra használja fel.
 Népszerü regényei, melyekért versenyeztek a kiadók, s lapjai is nagy jövedelmet hajtottak, mégis állandó anyagi zavarokkal küzdött; ebben a küzdelemben forgácsolódott szét fél tehetsége. Nemcsak mint iró, hanem mint ember is népszerü volt, habár élceivel sok embert magára haragitott. Heves vérmérsékletü volt, halálát is ez okozta; amihez hozzá járult a sok munka által előidézett fáradság is. Meghalt 1868-ban Bécsben.
 Milyen különösen bánt a sors vele, ő aki életében ugy ragaszkodott a magyar földhöz, a magyarságért küzdött, művei a magyar társadalmi és szellemi élet megörökitői: idegen földön halt meg, idegen földben temették el. 1885-ben tetemeit haza hozták és nagy ünnepséggel eltemették az anya földbe.