Vértanuk-utja.

A Lavotta János-utcai vámház mellett kezdődik s keleti irányban haladva a vértanuk emlékoszlopához, s tovább a katonai alreáliskolához vezet.

str. Secuilor Martiri / Székely vértanúk u. [sic!]

A székely vértanuk.

Irta: Dr. Dékáni Kálmán.

 A szabadságharc leveretése után, az önkényuralom idejében egyes magyar hazafiak és főként az emigráció, nem tudtak belenyugodni Magyar ország függetlenségének elkobzásába; sok kalandos tervet kovácsoltak és többet meg is kiséreltek, egy ujabb, esetleg külföldi segitséggel szervezendő forradalomnak megteremtésére. Egy ilyen terv volt az u.n. Mack-féle összeesküvés. Mack Sándor volt tüzérezredes főszervező, ki Kossuth Lajossal összeköttetésben közvetitette az összeesküvést a külföld és Magyar ország között. Kossuthtól 1851. junius 25-én Kutachiában felhatalmazást nyert általános nemzeti felkelés hirdetésére. Ezzel az irattal kezében készithette elő az u.n. Évszaki rendszeren alapuló összeesküvést. E nevet azért adták a szervezetnek, mert Magyar ország képletesen „esztendő“ név alatt szerepelt, a 12 hónap pedig annak ugyanannyi részre osztott területe volt. Az Erdélyre jutó 3 hónapból egyik a Székelyföldre jutott s a négy szék u. m.: Maros-, Udvarhely-, Háromszék és Csik a hónap négy hetét jelentette. A hetek ujból napokból, ezek órákból állottak. Az esztendő egyszersmint Kossuthot, a fővezért, is jelentette, a hónapoknak egy-egy katonai és polgári parancsnoka, a heteknek is főnökei voltak; az órák századost jelentettek s ezeknek percei és másodpercei az alsóbb tiszteket s közlegényeket. A tagok egymást sem ismerhették s csupán a főbbek, a hónapok és hetek folytak be az intézésbe. Az egésznek élén a láthatatlan kormány állott, de nemsokára mindenki, még a nép is ismerte az egész szervezetet s annak minden tagját. A kormányt különben is 1851-ben Párisból értesitették a dologról s Heydte tábornokot küldte ki Maros-Vásárhelyre a dolog kikémlelésére. Árulója is akadt épen itt az összeesküvésnek Biró Mihály személyében, ki Török János kollegiumi tanártól megszerezte a tervezeteket és igyekezett minél több embert belevonni az összeesküvésbe; átadta az egészet Heydtenak, ki Schwarzenberg Károly herceg kormányzó parancsára 1852. jan 24-én nagyszámu elfogatásokat eszközölt. A foglyok között voltak a mi székely vértanuink. Az egyik Török János kollegiumunk történelem tanára, kit hazafiassága miatt 1848. nov. 5-én, mikor Vásárhelyt elfoglalta, már Gedeon tábornok elfogatott és csak 1849. márciusában szabaditották ki szebeni börtönéből honvédeink. A másik Török sógora Gálffi Mihály udvarhelyszéki ügyvéd és szolgabiró. A harmadik Horváth Károly háromszéki földbirtokos. A foglyokat Szebenbe szállitották, hol külön-külön zárták el őket. Papferner nevü őrnagy elnöklete alatt tartotta meg a hadi törvényszék felettük a vizsgálatot, melynek eredménye az lett, hogy többek között Török, Horváth és Gálffi az 1853. okt. 11-én hozott itélet alapján felségárulás és összeesküvés vádja miatt kötél általi halálra itéltettek. 1854. március 10-én a Postaréten állitották fel a három bitófát számukra. Nuppenau ezredes, akkori katonai parancsnok nem teljesitette a város polgárságának kérését, hogy az elitélteknek kötél helyett a golyó általi kivégzést engedje meg s állitólag Lázár János akkori főbiró is helyeselte elutasitó határozatát. Gyalog vitték ki az elitélteket a vesztőhelyre, hol hősökként haltak meg mindhárman. Husz év mulva az utókor kegyelete hat méter magas gránitoszlopot állitott nyugvó helyük fölé e felirattal:

 „Bágyi Török János 47, martonosi Gálffi Mihály 37, nagyváradi Horváth Károly 25 éves korukban Magyarország alkotmányos szabadságáért Maros-Vásárhelyt, 1854. március 10-én együtt kivégzett székely vértanuk emlékének szentelte a kegyeletes nemzedék.

Szent hely ez óh vándor! Egy nemzet tette e jelt itt
Leghübb gyermekei végzetes sirja fölé.
Élni szabadságban vagy ezért meghalni merészen:
Ezt hitték, vallták s haltak érette hiven.
Törvényes, szabad és független nemzeti állás
Intő szobra legyen, honfi e drága jel itt!
1874.“

 1875. jun. 27-én történt az emlék leleplezése s az akkori Egyenlőségi Kör az összegyült 2000 forintból fenmaradt 500 frt-nyi összeget a ref. kollegium VII–VIII. oszt. tanulói közül a történelemből legkiválóbbak jutalmazására adományozta. Maros-Vásárhely polgársága mind máig minden esztendőben kegyelettel ünnepli meg a magyar nemzeti eszméért hősi halált halt vértanuknak emlékezetét.