Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

Tompa Mihály-utca.

A „Mészárosok-rét“-jén, az Andrássy Gy. utból északnyugati irányban, a vasut vonalig halad.

str. Govora u.

Tompa Mihály.

1819–1868.

Irta: Dabóci György.

 A tökéletes és örökbecsü, irodalmi alkotásokban gazdag XIX. századnak egyik legnépszerübb és legtiszteltebb lyrikus költője volt Tompa Mihály, az egyszerü református pap, akinek klasszikus szépségü versei ma is közkézen forognak.
 Gömörmegyében, Rimaszombatban születt 1819-ben, egyszerü iparos szülőktől.
 Gyermekéveit Igriciben (Borsodmegye) töltötte nagyatyjánál, hol az élénk eszü fiucska általános bámulat tárgya volt. Itt szivja magába a természet iránti szereletet, itt tanulja a zamatos magyar nyelvet és itt hallja azt a sok nép mondát és regét, amelyek szunnyadó poétai képességének később oly gazdag tápot nyujtottak.

 Később Sárospatakon folytatja tanulmányait, s mint az ottani önképzőkörnek szorgalmas tagja, gyüjtögeti a mondákat és regéket s neve ismert lesz a környéken.
 Huszonnégy éves korában jelent meg első verse az Atheneumban, ezt követik majd a Népmondák és Népregék, mellyel országos hirnévre tesz szert.
 Sárospatakról Eperjesre távozik s ott nevelőséget vállal, de rövid idő mulva már Pesten találjuk, hol az irodalom akkori kitünőségeivel állandó összeköttetésben áll s az irodalomnak szorgalmas munkása lesz. A nagy város kábitó zaja, betegség s a sokféle csalódás elkedvetlenitik a költőt s búcsut mond a fővárosnak. 1847-ben elmegy Bajára (Gömör megye) papnak. Hivatalának, községének s az irodalomnak él. Itt irogatja a csodás szépségü Virágregéit, dalait, ódáit, románcait s Tompa – mint a nemzet ünnepelt költője – a Kisfaludy Társaságnak is tagja lesz.
 A szabadságharc kitörésekor tábori lelkésznek áll be. Majd betegség veri le és a költő Gräfenberg csodatevő forrásainál keres gyógyulást.
 Felépülve haza kerül. 1850-ben feleségül veszi Zsoldos Emiliát, amikor Ketemér nevü kis községbe kap meghivást.
 A nemzet ekkor már az elnyomatás szomoru korszakát érte s Tompa, a nemzet nagy költője, ki nemzetével együtt érez, fönséges szép költeményekben ad kifejezést mély honfiui bánatának, de a jobb jövő reményét sohasem adja föl. Az ez időtájban irott költeményei legremekebb alkotásai közé számithatók.
 Családi élete a képzelhető legboldogabb volt s csak ez az imádásig szeretett hü nő volt képes enyhiteni azt a fájdalmat, mit hazája sorsa fölötti aggódásában érzett.
 Tetőpontját akkor érte el Tompa családi boldogsága, midăn egy reményteljes szép fiu gyermeke született, kit kimondhatlan szeretettel vett körül. A nagy boldogságot azonban nemsokára nagy csapás váltja fel, midőn a határtalanul szeretett gyermek jobb hazába költözik. Ez mély sebet üt a költő szivén, de fájdalmát keresztényi megnyugvással hordozza. A nagy szomoruság egy pár év múlva ismét örömnek ad helyet, mikor másodizben is fiúgyermek kerül a családi fészekbe.
 Ekkor a költő már Hanva nevü eklézsiába hivatott meg, hol jobb jövedelemhez is jutván, ujabb kedvvel szenteli idejét az irodalomnak.
 De öröme nem sokáig tart. A folyton betegeskedő, vézna gyermeket a leggondosabb ápolás dacára nemsokára elragadja a halál s ezzel beköltözik a költő lelkébe az örökös szenvedés, melyet feleségének is folyton tartó belegsége még inkább tetéz.

 A rettentő fájdalom megviseli a költőt, urrá lesz fölötte s az erejéről is egykor hires férfi, lassanként hervadni kezd.
 Sejtve korai elpusztulását, kiadja Prédikációit, és Olajág cimü imádságos könyvét, hogy felesége jövőjéről némileg gondoskodjék.
 Ám a költő élete napról-napra aggasztóbb lesz, rohamosan fogy, pusztul. A senyvedő élet még egy utolsó lobbot vet, midőn megirja utolsó verseit, melyekben meghatóan búcsuzik el feleségétől és a természettől. 1868. julius 30-án a nagy költő örök álomra hunyta szemeit. Megölte a szive. Az a nagy sziv, mellyel hazáját, kicsiny családját s a nagy természelet oly bensőséges szeretettel ölelte át.
 Összes költeményeit barátai: Arany János, Gyulai Pál, Lévay József és Szász Károly rendezték, melyeket ujabban a Franklin Társulat adott ki.