Toldy Ferenc-ut.

A „Mészárosok rét“-jén, a Nádasdy-utcából délnyugati irányban a Cukor-gyár előtt vezet el.

str. Băneasa u.

Toldy Ferenc.

1805–1875.

Irta: Oroszlány Gábor.

 Köteteket lehetne összeirni róla. „Toldy Ferenc“. Ez a név annyit jelent Magyarország történetében – akár a nemzet ujra ébredésének izzó forrongásában – a Kossuthé. Mikor Toldy Ferenc született, akkor igazán nem élt nyelvében a nemzet. A magyar irodalom akkor kezdette bontogatni szárnyait s Toldy, mint ujitó. mint uj eszméket termelő lépett ki a forumra. Mint agitátor. Toldyt a magyar irodalom „atyjának“ nevezik, ki egy félszázadon keresztűl egyengette, simitotta, űltette a magyar irodalom sikos barázdáit.

 Toldy Ferenc 1805-ben született és szép kort elérve, meghalt Budapesten 1875-ben.
 Egy magyar nemesnő Thalher Józefin hatása alatt növekedett föl s a midőn 1813-ban a ceglédi gymnasium első osztályába került nebulónak – már akkor feltünt magyaros stylusával. Társai könyvmolynak hivták, mert nem csak szerette, de szive mellett hordozta a magyar nyelven megjelent könyveket, iratokat, nyomtatványokat és leveleket.
 Férfi korában már égő szenvedéllyel ragaszkodott az irodalomhoz, a midőn megismerkedett egy másik uttörővel – kartársával: Bajzával.
 A legtulzóbb nyelvujitó vált ki belőle s az már első munkájában az „Aesthetikai levelek Vörösmarty epikus munkáiról“ cimü müvében érezhető. Majd megirta a „Magyar költői régiségek“ és a „Magyar deák és deák magyar orvosi szakkönyv“-vét. Az akadémiában Döbrentei ellen folytatott harcot s ennek mélységes igazságául 1831-ben kiadta és sajtó alá rendezte Kisfaludy Károly összes munkáit.
 Toldy Ferenc költő, műforditó és novellista volt egy személyben s műveit leginkább az Aurórának irta. Kazinczyval állandóan levelezett, majd nyugatra utazott, hogy megismertesse a külföldet is a magyar nyelv szépségével, hangzatosságával és történelmi jelentőségével.