Rákóci-hid.

A Hid-utca folytatásaként a Maroson keresztül, a Szabadi-utba vezet.

 A maros-vásárhelyi Rákóci-hid a régi, teljesen fából levő, u.n. Bodor-hid helyett, az 1910–11. években épült. Az uj hid nem a régi helyén, hanem attól 15 m. távolságban lefelé helyeztetett el és 3 nyilással épittetett, melyek közül a két szélső 18,5 18,5 m., a közép nyilás 30,105 m, össznyilása tehát 67,00 méter.
 A hid elhelyezése és alépitménye a kereskedelemügyi m. kir. ministerium és Péterfy Dénes kir. főmérnök, a vasfelszerkezet Fodor Béla budapesti gépgyáros tervei szerint készült.
 Az ellenfalak és meder pillérek vagdalt kövei burkolt beton falazatból vannak előállitva s ugyancsak betonból vannak az alapfalak is, melyek 3,80–4,20 m. mélységre nyulnak be a meder fenékbe, a kis vizszintől számitva.
 A felszerkezet 20 tonnás gőzeke terhelésre számitva, parabolikus felső övű rácsos főtartókkal készittetett. A hid pálya 4,80 m. széles kocsipályából és két oldalt a 0,60 m. széles kerékháritókon kivül, egy-egy 1,50 m. széles gyalogjáróból áll. A kocsipálya kavicsolással, a gyalogjárók aszfalt burkolattal vannak ellátva.
 Az épités 1910. évi január hó 22-én vette kezdetét és az uj hid 1911. évi május hó 19-én adatott át a forgalomnak.
 Az épitést Barna Bertalan kir. főmérnök főfelügyelete mellett, Péterfy Dénes kir. főmérnök vezette.
 Az alépitményi munkákat Moóré Kálmán okl. mérnök és Bazola Béla épitész vállalták, kik közül az utóbbi az épités folyama alatt meghalt.
 A vasfelszerkezetet Fodor Béla budapesti gépgyáros készitette.
 Az épités költségei a következők voltak:

melyet teljesen az államkincsár fedezett.

reklám ezen az oldalon ▼

< 191. oldal > ▲

 A városból kifelé haladva, a város felőli két korlát pilléren egy-egy emléktábla van elhelyezve, melyek szövege a következő:

melyet teljesen az államkincsár fedezett.

reklám ezen az oldalon ▼

< 192. oldal > ▲