Kezdőlap Tartalom Utcajegyzék Képtár Reklámok Útmutató Impresszum

II. Rákóci Ferenc-utca.

Kövecses utca.
A Kálvin térből északi irányban haladva, a Lavotta János-utcába vezet.

str. Avram Iancu u.

II. Rákóci Ferenc.

1676–1735.

Irta: Dr. Lővy Ferenc.

 A Rákóci-utca Erdély utolsó fejedelmére, II. Rákoci Ferencre emlékeztet, kit városunkban igtattak be fejedelmi méltóságába. Rákóczi ősrégi nemesi (a Bogát Radványi) családból származik s a zemplénmegyei Borsi községben született 1676. március 27-én. Atyja I. Rákóci Ferenc korán elhalván, nevelése anyja, a hőslelkü Zrinyi Ilonára, a vérpadon kimult Zrinyi Péter leányára maradt, ki később Thököly Imre felesége lett.


II. Rákóci Ferenc.

 Tizenkét éves borában I. Lipót anyjától elvette, Bécsbe vitette és Kollonics bibornok gondjaira bizta, ki a fejedelmi ifjut előbb a csehországi Neuhaus jezsuita zárdájában neveltette, majd pedig a prágai egyetemre küldte, később hosszabb ideig utazgatott Olaszországban. 1694-ben nagykorusittatott és elfoglalta nagykiterjedésü birtokait és Sárosmegye örökös főispáni székét. 1696-ban nőül vette Károly, hesseni fejedelem Sarolta Amália nevü leányát, kivel boldog házasságban élt. 1697-ben Lipót király a „római szent birodalmi fejedelem“ cimet adományozta neki. Ugyanez évben az elégedetlen hazafiak nyiltan föllépnek a bécsi udvar törvénytelen eljárásával szemben. Rákócit szeretnék ügyüknek megnyerni, aki azonban e mozgalmas időben Bécsbe vonul vissza, sőt hazájából teljesen ki akar vándorolni, de még ezzel sem tudta a bécsi udvar gyanúját magáról elforditani. Elkedvtelenedve visszatér hazájába, megismerkedik Bercsényi Miklóssal, kivel szoros barátságra lépett. XIV. Lajos francia király egyik követe ezidőtájt Rákócihoz fordult, hogy őt a németek ellen bátoritsa, de Rákócinak a francia királyhoz intézett levelét Bécsbe viszik, elárulják, őt magát 1701-ben sárosi kastélyában elfogják és Bécsujhelyen börtönbe vetik, honnan hü felesége megszökteti. Ekkor Lengyelországba menekült. Az elegedetlen és a császári hatalom elől bujdosó hazafiak fölkeresik Rákócit és rábirják, hogy hazajőjjön és a magyar nemzet ügyét ő vegye kezébe.

 1703. junius 14-én lépett Rákóci ismét magyar földre. Határtalan lelkesedéssel fogadták és az év végéig Magyarország nagyobb része, Erdély pedig nehány vár kivételével Rákóci pártján volt. 1704. julius 8-án a gyulafehérvári erdélyi országgyülésen Erdély fejedelmévé választják, mely méltóságába azonban a közbejött akadályok miatt csak 1707. április 5-én iktatták be Maros-Vásárhelyen, nagy ünnepélyességgel. A beiktatási ünnepélyt nyilt mezőn, a Bodor-hidon innen, körül-belől a mostani baromvásártér tájékán tartották meg, honnan a fejedelem a mostani plebania-templom helyén levő kicsiny jezsuita kápolnába, az akkor egyetlen itteni róm. katholikus templomba vonult hálaadó istentiszteletre. Onnan szállására tért, a jelenlegi Kossuth Lajos és Szent György-utca sarkán álló gr. Teleki féle épületes házba, hol egész itt tartózkodása alatt, április 21-ig lakott. Ez idő alatt tartották az utolsó maros-vásárhelyi országgyülést. Innen indul a fejedelem a végzetes ónodi országgyülésre. Ettől kezdve a szerencse elfordult tőle. 1711. február 21-én segélyért külföldre távozott, de többé sohasem tért vissza és 1735. április 8-án Törökországban, Rodostó városában elhagyatva, kitagadva számüzve fejezte be nemes életét. Hamvait a nemzet kegyelete dicsőséges királyunk I. Ferenc József kegyelme folytán 1906. október 29-én hazahozta és a kassai székesegyházban helyezte örök nyugalomra.