| ◁ Előző | Következő ▷ |
Petőfi Sándor-utca.
(Kecske-köz.)
A Szent György-utcát a Kálvin-térrel köti egybe.
str. Jean Calvin / Kálvin János u.
Petőfi Sándor-tér.
A plebánia épület északi oldalán fekszik s a Széchenyi-térről a Kalvin térre vezet.
piaţa Petőfi Sándor tér
Petőfi Sándor.
1823–1849.
Irta: Földes Ferenc.
1823. év első napján született a magyar irodalom legragyogóbb csillaga Petőfi Sándor.
Mint egy hullócsillag megmérhetetlen fényessége, ugy világitott be a magyar nyelv bübájos szépségeibe az ő tüneményes költészete és szakitotta végét a különböző irodalmi irányoknak: magyarrá tette a költészetet, világirodalmi magaslatra emelte a népdalt. Irói munkássága 4–5 év keretében folyt le s már 1849. év julius 31-én örökre eltünt körünkből. A hulló csillag jött s távozék…
Tanulmányait szülő városában Kiskörösön, majd nagybátyjánál Aszódon folytatta. Ezután Selmecen tanult, de a szinészet csillogó látszata őt is, mint minden ábrándos lelkű ifjut, vonzotta s szinpadi babérokról álmodva indult Pestre. Ott véletlenül édes apjával találkozott, de megszökött előle és csakugyan beállt a szinészek közé statisztának.
De a remélt babérok helyett csak nyomorúságot kapott a szinészek között. Erre egyik mérnök rokona házába jutott, azonban a jólét áldását sem tudta megbecsülni; 17 éves korában Sopronban felcsapott katonának. Ez volt még a keserves élet! Ezredét Ausztriába rendelték és ő ott tifuszbeteg lett. Felépülve 1841. végén elbocsátották. Petőfi jött a magyar hazába, hej, de neki itt nem volt sehol otthona. Szülei kitagadták a komédiásnak felcsapott fiut és ő most teljesen elhagyottan, katona sapkában áll a haza határán és neki nincs otthona! De a Gondviselés megsegitette Petőfit.
Egyszer csak a pápai ref. főgimnázium udvarán jelenik meg és elhatározza, hogy diák lesz; az elmulasztott tanulmányait befejezi. Szorgalmasabb tanulót képzelni sem lehet.
Az elfecsérelt időt igyekszik pótolni. Eddig Petrovicsnak nevezték; itt vette fel a Petőfi nevet. Itt aratta verseivel első jelentős sikerét és itt barátkozott össze a magyar irodalom másik félistenével: Jókaival.
A tanévet befejezte és jeles bizonyitványával most már bátran ment haza szüleihez Kiskőrösre. De nyughatatlan lelke nem hagyta sokáig pihenni. Télviz idején gyalog indult utnak a végtelen rónaságon Pest felé. Dermesztő hideg süvöltött a táj felett, de ő még sem fázott. Talán az a sok-sok dal hevitette, mi keblében lobogott. A pesti élet nem igérkezett biztatónak. Annál jobban esett, hogy Vörösmarty Mihály nem hagyta őt magára, hanem amint elolvasta a „János vitéz“-ét, azonnal bevezette az irók társaságába. Petőfi volt köztük a legifjabb, legszerényebb, de mindenki érezte, hogy a legelső is. Még ebben az évben (1844.) jelent meg első verskötete és nyerte meg a Pesti Divatlap segédszerkesztői állását. Ez megmentette az anyagi gondoktól s attól kezdve mondhatjuk lázasan dolgozott. Ebben a lapban jelentek meg a legszebb szerelmi költeményei, melyek csakhamar a legnépszerübb költővé avatták Petőfit.
|
< 186. oldal > ▲ |
1846. év szept. havában uj korszak nyilik meg életében, megismeri Nagy Károlyban Szendrey Juliát. Egy év múlva már feleségül is vette s 1848-ban született Zoltán, a Petőfi család büszkesége.
Ez az időszak a vég kezdete. Megingott a föld a magyar nemzet lábai alatt és ez a földrengés felrázta Petőfi lángoló elméjét is.
A hazafias költemények egész légióját irta ezekben a napokban s köztük a legragyogóbb harci riadót a „Nemzeti dal-t“. Március 15-én az ifjuság vezére volt és amidőn a szabadság fájának védelmére kardot kötött a magyar nép, ő sem huzódott félre. Felkötötte a kardot és mint Bem tábornok hadsegéde (őrnagyi rangban) mindig ott volt a csaták förgetegében. 1849. év julius hó 29-én megfordult Maros-Vásárhelyen is. Innen egy csodás mesébe illő gyorsasággal vonult a hadsereg Nagy-Szeben nIá. Diadalról-diadalra vezette seregét a hős lengyel vitéz s Petőfi lelkesedéssel irta versét a székely katonákhoz:
„Mi ne győznénk? Hisz Bem a vezérünk,
A szabadság lánglelkű bajnoka,
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztralenka véres csillaga!“
Haj, de a diadalmas csatákat veszteségek követték. Egy magyarra 100 orosz jutott s amit nem tudott elérni német, oláh, szász, szerb, horvát együttesen, elérte az orosz egymaga. 1849. julius 31-én Segesvár mellett, a fehéregyházi csatasikon porbahullott a magyar lobogó. A sereg menekült, köztük Petőfi is, a költők fejedelme. Ott halt meg, ott temették el a közös sirba, ott pihen a legnagyobb magyar költő… Ércszobra Segesvár főterén hirdeti a magyar kultura erejét, állitólagos sirját hatalmas emlékoszlop jelöli meg, hova évenként ezer meg ezer székely zarándokol el, leróni a kegyelet adóját.
Petőfi költeményeit a világ összes nyelveire leforditották s igy minden országban a világirodalom egyik leghatalmasabb költőjének tekintik őt.
* * *
|
< 187. oldal > ▲ |
| ◁ Előző | △ Oldal tetejére | Következő ▷ |