Petelei István

Petelei István-utca.

Uj-utca. A Belső kutas-utcából, a Szántó-utcán és a Poklos patakon keresztül, – a Wesselényi M.-utcáig vezet.

str. Grădinarilor / Kertész u.

Petelei István.

1852–1910.

Irta: …i. …f.

Petelei István nem a tüneményes lelkek életpályájit futotta meg, pedig minden qualitása tüneményes volt. Mindig kerülte a feltünést, elvonult dolgozó szobájába, magányába, vagy a szovátai erdőkbe; beérte az erdélyi vidéki város környezetével, az irodalmi mozgalmakban nem szerepelt. Ezért nem is igen emlegették, csak az irók komolyabb része; amikor a magyar novellairodalom legkiválóbb képviselőiről esett szó, mikor eszükbe jutottak azok a levegőben élő sajátságos alakok, akiket Petelei István örökitett meg, kiemelve a falu, a kisváros szürkeségéből s jelentőséget adva nekilt müvészetével.

Maros-Vásárhely szülötte volt, a tekintélyes Petelei-család sarja. A székelyföld lelke éltette s ez párosulva az örmény keleti szinpompák hangulatával: adta az ő egész egyéniségének szépségét. Iskoláit Maros-Vásárhelyen kezdte s Kolozsváron folytatta, hol az irodalomhoz pártolt. Itt politikai lapot szerkesztett, izléssel, értelemmel, teljes hirlapirói érzékkel a kulturális törekvések iránt való teljes fogékonysággal. Az Erdélyi Irodalmi-Társaság, az Erdélyi Magyar Közmüvelődési Egylet az ő lapja hasábjain érlelődött valósággá. Művészek egész sora: az irodalom igazi gyöngye Az Én Utcám, A Fülemile, Jetti, Az élet s az Erdélyi Irod. Társaság által halála után kiadott két kötet Elbeszélések bizonyságai annak, hogy ha ifjukorának nehéz szellemi munkássága idejekorán nem meriti ki, egyikévé lesz a magyar nemzeti legelismertebb iróinak.

< 182. oldal > ▲

Családi élete a legbájosabb, legbensőbb idill. Felesége a kolozsvári születésü Korbuly leány nemcsak szépségével, hanem lelke nemességével, gyöngédségével tette gyönyörüséggé ránézve az életet. Pedig sok szenvedésben volt része. A 80-as évek végén kimerültség vett rajta erőt. Legszebb férfi korában váratlan borulat érte s ennek hatása alól egész élete végéig nem tudott szabadulni. Közben igaz felüdült, munkált, ambicióval érdeklődött társadalmi, irodalmi, müvészeti kérdések után – de, csak érezhető volt roskadozása, miglen 1910. január 9-én elhunyt.
Maros-Vásárhely közmüvelődési, irodalmi mozgalmainak ő volt lelke, irányitója. A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak halottaiból fölébresztése Bedőházi János, Lakatos Sámuel, Vass Tamás, Tóthfalusi József, Kabdebó Ferenc munkásságával neki sikerült, hogy legyen irányitója és lelke Maros-Vásárhely és a székelyföld szellemi életének. A Petelei István emlékét Maros-Vásárhely város kegyelettel őrzi.

< 183. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷