Liszt Ferenc-utca.

Uj-utca.
A kir. pénzügyigazgatóság épülete mellett kezdődve, a dr. Gecse Dániel-utcából a Külső Kutas-utcába vezet.

str. Liszt Ferenc u.

Liszt Ferenc.

1811–1886.

Irta: Polonyi János.

 A XIX. század zene korifeusai közül a magyar születésü Liszt Ferenc neve tündököl legragyogóbban a zenetörténelem lapjain. Mint zongora virtuóz páratlan, mint zeneköltő pedig a legelsők között áll. A zenész világ kiválóságainak csodás müvészete egyesült benne. Mikor az elegáns „abbé“ zongorája elé ült, s ujjai végig siklottak a fehér elefántcsont billentyükön, a szivek valami káprázatos álomba estek, valami földöntúli érzés lebilincselte az idegeket s a hallgatókat kiragadta a szürke köznapiságból a szinesen csillogó mesék világába. Az ő brilliáns technikája megközelíthetetlen. Bethoven, Bach, Händel és a többi világhirű mesterek művének ő volt a legközvetlenebb előadója. Virtuozitása zárköve a XIX. század zenetörténelmének, zeneirodalmi működése pedig egy új alapletételét jelzi. Bár sorsa és körülményei korán szakitották el magyar hazájától, azonban ő haláláig kiváló hazafi maradt. Legtermékenyebb zenei működése a XIX. század második felében esik Magyarországra. Az 1870. évtől gyakrabban, majd 1875-től – mikor az életbeléptetett orsz. kir. zeneakadémia elnökévé neveztetett ki – a téli hónapok alatt rendes lakósa lett a magyar fővárosnak. – Zeneirodalmi működése bár az egész müvelt világ szellemi hagyatékát képezi, mégis minket magyarokat a következők érdekelnek közelebbről: A tizenhárom szinfóniai költemény közül a magyar jellemzésü Hungária, Hunnok harca és Heroide funebre, (gr. Batthiány Lajos emlékére), továbbá két monumentális oratóriuma: a Szent Erzsébet, s Krisztus és két nagy miséje: az esztergomi – a bazilika felszentelésére – és a koronázási mise.
 Jótékonycélu hangversenyeken való közreműködésével sok százezreket juttatott a szükölködőknek, a kulturának és a müvészetnek. Hamvai a beyreuthi temetőben nyugszanak s emlékét kegyelettel őrzi az egész világ, de igazán és szivből Magyarország minden lakója, akik büszkék arra, hogy a múlt század tűneményes ragyogású müvésze a magyar földön született.

 Életrajzi adatai:
 Liszt Ferenc 1811. október 22-én született Raiding faluban, Sopron megyében. Atyja, Ádám, előkelő magyar nemesi családból származott s tisztviselője volt a herceg Eszterházy uradalmának. Egyetlen fia a zene iránti kiváló tehetségét már hat éves gyermek korában árulta el. Kilenc éves korában már nyilvános hangversenyen játszott. Később a fiatal Liszt Bécsbe került, ahol Czerny végezte kiképzését. Egy bécsi hangversenye alkalmával Bethoven nyilvánosan megölelte, megcsókolta s erre a csókra Liszt egész életén keresztül a legbüszkébb volt. Bécsből Párisba került, s mint 16–17 éves ifjú, művészetével már az egész Franciaországot meghóditotta. 1833-ban Genfbe teszi át a lakását. Ezután Weimárban telepedett le, mint udvari karnagy, ahol 1862-ig működött. Altenburgi lakása találkozó helye lett az egész művészi világ nevezetességeinek. Ezen időben különösen a zeneköltészetnek élt. Ekkor irta simfoniai zenekölteményeit. 1862-ben Rómába költözött, ahol a Monte Marioi kolostor magányába vonult. 1875-ben a magyar fővárosban az orsz. kir. zeneakadémia elnöke lett s a téli hónapokat itt töltötte. 1886 tavaszán európai művészi körutra indult s a dicsőségtől, ünnepeltetéstől kimerülten május–junius havában Weimárba vonult pihenni. Julius hónapban a beyreuthy Wagner operai ciklusra utazott, ahol is 1885. julius 31-én, az egyetemes nemzetközi, de főleg a magyar zenevilágnak mély gyászára – meghalt. (id. Ábrányi Kornél: A magyar zene a 19. században.)

reklám ezen az oldalon ▼

< 161. oldal > ▲