Kőrösi Csoma Sándor-utca.

A róm. kath. temetőtől kiindulva, a fővizmedence előtt vezet el s a Kálvária-utcát a Széll Kálmán-uttal köti egybe.

str. Kőrösi Csoma Sándor u.

Kőrösi Csoma Sándor.

Nyelvtudós és utazó. Szül. 1784. ápr. 4-én Kőrösön, Háromszék megyében, meghalt 1842. ápr. 11-én Dardsilingben, Ázsiában.

Irta: dr. Büchler Pál.

 Kőrösi Csoma Sándor egyike Magyarország legnagyobb tudósainak. Uttöröje és megalapitója volt a tibeti nyelvtudománynak. Küzdelmes ifjuság után a nagyenyedi kollégiumban lett tanár, miután tanulmányait ugyanezen intézetnél befejezte. 1815-ben jóakarói pártfogása lehetségessé tette, hogy Göttingába mehessen s az ottani egyetemen előkészülhessen azon nagy elhatározásának véghezvitelére, melyet már régóta lelkében forgatott. Már tanuló korában fölébredt benne a vágy, hogy Ázsia belsejében a magyarok őshazáját megkeresse. Nem tartotta lehetetlennek azt sem, hogy megtalálja azt a népet, amelyből az ősmagyarok annak idején kiváltak, vagy legalább is olyan népet, amely közeli rokonságban áll a magyarral. Ebben a feltevésében még jobban megerősitették őt göttingai tanulmányai.
 Nagy szellemi készültséggel, de annál kisebb anyagival, végre utjára indult és 1820. őszén Teheránba érkezett. Innen tovább indulva 1821-ben Bokharába, 1822-ben Kabulba ment, később Lahoréba és Kasmirba. Nagyon keveset tudunk különben utazásairól, mert Körösi Csoma Sándor annyira a tudományának élt és oly hihetetlenül szerény volt, hogy sohasem szólt vagy irt magáról olyat, ami az ő véleménye szerint felesleges volt. Életrajzirója is csak azokból a levelekből tudta összeállitani utazásának adatait, amelyeket K. az ő barátainak vagy egyes hatóságoknak és tudós társaságoknak irt. Ezek alapján tudjuk, hogy bejárta az egész Tibetet s a Himalája hegység egyes vidékeit. Életének legnevezetesebb és legfontosabb napjait itt töltötte ezen a vidéken, amely Európa előtt ekkor még teljesen ismeretlen, titokzatos, sok mesével és babonás mendemondával körülvett ország volt. Elképzelhetetlen nélkülözéseket állott ki a buzgóságában nehézséget, fáradságot vagy akadályt nem ismerő utazó. Hónapokon keresztül szűk, fütetlen odukban lakott s a legkeményebb hidegben is türelmesen és kitartóan tanult és gyüjtötte az anyagot egy tibeti szerzetes mellett, akit tanitójául fogadott. Bámulatos kitartással dolgozott éveken keresztül, megtagadva magától az életnek legegyszerübb kényelmeit is. Ezen idő alatt készitette el a tibeti nyelv első tudományos nyelvtanát, ugyszintén a tibeti nyelv szótárát, mindkettőt angol nyelven.

 Nagy munkájában állandóan támogatták az angol hatóságok, de itthon sem feledkeztek meg róla: itthon gyüjtést inditottak és Nagyenyedről 450, a Magyar Tudományos Akadémia részéről 200 aranyat küldtek neki. De a végtelenül kevés igényü tudós teljesen meg volt elégedve, ha annyija volt, amiből szerényen meg tudott élni. Önnönmagával szemben különben is majdnem az igazságtalanságig szigoru volt: csak ugy fogadott el anyagi segitséget, ha azt meg tudta szolgálni, de akkor is csak intézetektől és testületektől, sohasem magánemberektől. A hazulról küldött pénzre nem lévén szüksége, avval alapitványokat létesitett Nagyenyeden, Kézdivásárhelyen és az Akadémiánál.
 Munkája kiadásakor, 1834-ben Kalkuttában tartózkodott. 1836-ban miután teljes jártasságot szerzett a szanszkrit nyelvben s annak egyes dialektusaiban, ismét folytatta kutatásait s nagy buzgalommal készült olyan vidékekre elmenni, melyeken európai ember még nem járt. 1841. márc. 24-én érkezett a brit-indiai birodalom határán fekvő Dardsilingbe. Itt, talán saját vigyázatlansága folytán, megkapta az azon vidéken gyakori váltólázt, különben erős és edzett szervezete nem tudott ellentállni a betegségnek: ápr 11-én befejezte fáradhatatlan munkásságban töltött életét. Az angol Ázsiai Társaság emlékkövet állittatott neki.
 Kőrösi Csoma Sándor nem érte el azt a célját, amelyet kitüzött volt maga elé, vagyis nem találta meg a magyarok őshazáját. De érdemei azért hervadhatatlanok és a tudománynak megbecsülhetetlen szolgálatot tett. Életét nem töltötte meddő munkában, mert a tibeti nyelvtudománynak ő a megalapitója. Nemzetének és hazájának pedig dicsőséget szerzett, mert az ő neve egyike azon kevés számu magyar neveknek, melyeket a külföldön a tudományos világban emlegetnek.

reklám ezen az oldalon ▼

< 152. oldal > ▲