Kölcsey Ferenc-utca.

Uj utca a tisztviselő telepen, annak déli oldalán a Teleky M.-utca fölött, ezzel párhuzamosan halad.

str. Călimanului / Kelemenhavas u.

Kölcsey Ferenc.

1790–1838.

Irta: Földes Ferenc.

 Kölcsey Ferenc 1790. aug. 8-án született Sződemeteren. Korán árvaságra jutott s attól kezdve a debreceni kollegiumban nevelkedett. Ábrándos természetü, csöndes gyermek létére nem szerette társai hangos játékait, inkább a klasszikus tudományokkal foglalkozott. Igy folytak le gyermek és ifju tanulóévei, örökös tanulás és ábrándozás között. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha irói pályája kezdetén oly élénken ragaszkodott a nagy müveltségü Kazincyhoz s buzditására megtanulta a német és francia nyelvet is. Családja óhajtására elvégezte a jogi pályát, de azért nem lépett hivatalnoki pályára. Ideális lelke irtózott ettől a rideg élettől. Félre vonult, atyjától maradt kis birtokára s megkezdte – a gazdálkodás mellett – irói munkásságát is. Ő volt a legelső magyar kritikus. Csokonai költeményeit vette birálat alá és ebben a kritikai értekezésében oly kiméletlenűl támadta meg a legkiválóbb magyar költőt, hogy az egész közvélemény felzudult ellene. De megkritizálta Kis Jánost és Berzsenyi Dánielt is. A nemzet félre ismerte Kölcseyt, azt hitte felőle, hogy irigységből vagy rosszakaratból kritizálja a legnagyobbak müveit. Pedig ő csak önismeretre akarta oktatni nemzetét, hogy belássa, mennyire elmaradt más nemzetek mögött.
 Kölcsey maga is kiváló költője irodalmunknak. Versei közül csak egyet emlitünk fel, a Hymnus-t, minden magyar imádságát, amely leghivebben fejezi ki a költő idealis lelkületét. Esztetikai müvei közül kiemelkedik a Paranaesis, melynek fenséges bölcselete és kristálytiszta nyelvezete irodalmunk gyöngyévé avatták. De Kölcsey mint szónok és államférfi tünt fel igaz nagyságában. Ő a tanitómestere Kossuthnak és Deáknak. Neki köszönhetjük, hogy a képviselőházi szónoklatunkat magyarrá és müvészivé tette. Ő volt a magyar nyelv legelső pártfogója és szószollója a parlamentben. Munkássága közepette érte utól a halál, 1838. aug. 24-én halt meg. Hiven jellemezte ezt a nagy költőt Wesselényi, mikor barátja haláláról értesült, megrázkódott, szeme könnybelábadt és igy sóhajtott fel: Nem közénk való volt! Emlékét diszes ércszobor örökiti meg Nagy-Károlyban.

reklám ezen az oldalon ▼

< 150. oldal > ▲