Knöpfler Vilmos

Knöpfler Vilmos-utca.

Uj utca. A Kossuth L. utcából északra halad s a Jókai M.-utcába torkoló Rózsaköznél végződik.

str. Brăila u.

Zarándi Knöpfler Vilmos dr.

1814–1882.

Irta: „–n.“

Zarándi dr. Knöpfler Vilmos, kir. tanácsos, – a vaskorona rend lovagja, orvos tudor, született Boicán, akkor Zaránd, most Hunyad megyéhez tartozó egyik bányahelységben, 1814-ben. Tanulmányait Zalatnán kezdette meg. Középiskolai tanulmányainak Kolozsvárt történt elvégzése után 1833-ban, mint 19 éves ifju, a bécsi orvosi egyetemre ment, hol az orvosi szemészeti és sebésztudori oklevelet szerezte meg s időközben tanulmányutakat tett Magyarország bányavidékein Cseh-, Porosz-, Bajor-, Szász- és Olaszországban, hol a korházak mellett főkép az ásványvizeket és fürdőket tanulmányozta.

Knöpfler Vilmos.

1848-ban beutazta Belgiumot, Angliát, Franciaországot és Erdélyt, – utóbbit főkép földtani szempontból tanulmányozván. Külföldi utjáról hazatérvén Zalatnára, ott az 1849-iki oláh mészárlás alkalmával ellentállóan, fején több sulyos kardvágást kapott és csak nagy bajjal menekülhetett a biztos halál elől.
Később, mint nemzetőr százados szolgálta szabadságharcunkat Bem, Czecz és Gál Sándor táborában.
1850-ben megnősült; – elvette néhai felső boldogasszonyfalvi Páll Máriát. Gyermekei özv. Ugron Gáborné, Z. Knöpfler Mária és néhai Knöpfler Elek. Knöpfler Vilmos, mint orvos kiváló szaktekintély volt; több orvosi munkát irt latin és magyar nyelven és e mellett, mint a nemzeti kultura és a közügyek egyik előharcosa nemcsak későbbi lakhelyén, Maros-Vásárhelyt, hanem szélesebb körben is magának köztiszteletet vivott ki. Ennek fényes bizonysága, hogy a magyar orvosok és természet vizsgálók az 1875. évben Maros-Vásárhelyt tartott nagygyülésük alkalmával őt választották meg elnökükké. Különösen nagy érdemei voltak az akkori Országos kórház, a Marosvásárhelyi Takarékpénztár részvénytársaság, a községi polgári iskola, – az önkéntes tüzoltó egylet, az iparos egyesületi betegsegélyző pénztár és még nagyon sok egylet alapitása körül. Ezeken kivül haláláig tevékeny részt vett az ev. ref. egyház, valamint a vármegye és város minden közügyében.

< 143. oldal > ▲

Tagja volt az országos közegészségügyi tanácsnak; a budapesti orvosegyletnek és az orvosi körnek levelező tagja, a magyar természettudományi és földtani, a bécsi állat- és növénytani, a kolozsvári orvos és természettudományi, a szebeni, a Sachsen Altenburgi természettudományi egyesületeknek pedig rendes tagja volt.
Sok oldalu és kiváló tevékenységének elismeréseül Ő felsége 1865-ben királyi tanácsosi cimmel, – később régi porosz nemességének épségben tartása mellett, a magyar nemességgel, majd 1881-ben a vaskorona renddel tüntette ki.
Mint a szabadelvü párt hive országgyülési képviselője volt Maros-Vásárhely város egyik kerületének, közel 12 éven át és majdnem mindig egyhangu bizalmából a polgárságnak. E minőségben is sok hasznos szolgálatot tett a városnak, mely őt mindenkor tiszteletével és szeretetével tüntette ki és igaz részvéttel adózott, midőn 1882. szeptember 28-án munkás életét befejezte.

< 144. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷