Kálvin János

Kálvin János-tér.

Vár-tér.
A ref. templom főlépcsője előtt terül el.

piaţa dr. Bernády György tér (beszögellése balra, a vár alatt)

Kálvin János.

1509–1564.

Irta: Krizbai Sándor.

A XVI. században megindult világtörténelmi mozgalomnak – mely az evangélikus és református egyházak, vagyis a protestantizmus létrejöttét eredményezte – egyik vezére Kálvin János volt.
A küzdő nagyok soraiból való, kik a diadalt legtöbbször fáradság, nagy veszedelmek árán tudják csak elérni. Akik soha semmi körülmények között nem ismernek lankadást, erőtlenséget vagy ingadozást; a legnehezebb pillanatokban is bátran törnek előre, az élet tengerének legnagyobb viharában is szilárdan állanak meg.
Kálvin János Franciaországnak Noyon nevü városában született, 1509. julius 10-én. Édesatyja szigoru, komoly ügyvéd ember: édesanyja szelid, vallásos lelkü nő, kik kezdettől fogva nagy reménnyel néztek az eleven tekintetü, egyébként pedig gyenge testalkatu gyermekre. Jókor került iskolába, ahol koránérett, erős s nagy tehetségeinek csakhamar jeleit adta. A papi pályára ment, erre utalta őt hajlama, a magányosságnak szeretete. Már gyermekkorában felvette a tonsurának nevezett egyházi rendet s mint ilyen, pappá lett. De nem sokáig foglalkozik a papi tudományokkal, mert az alig 20 éves ifjú nem a theologián folytatja tanulmányait, hanem a jogtudósairól ismeretes orleansi egyetemen jogot tanul. Ugylátszik valami elhidegülésnek kellett lelkében beállania az egyháziak iránt, amely aztán az ifjut a kitüzött céltól eltéritette; vagy ami még valószinübb az, hogy Kálvin elhatározásában döntő befolyása volt a reformáció áramlatának is, melynek tanai Franciaországban már akkor ismeretesek voltak. Akkoriban nagyon érdekelte a világot a hitjavitás s ez áramlat keresztül tört az iskolák falain is, a zárdákon is; széltében beszéltek a szentirásról, Lutherről, Melanchtonról, a tanulók között is élénken folyt a vita. Kálvin is már tanuló korában gondolkodott vallási kérdések felett és épen, mert olyan könnyü lélekkel mondott le a papi pályáról, bizonyára a vallási kérdések egyike-másikában kételyek is bánthatták.

< 130. oldal > ▲

A jogtudomány tanulása végett több franciaországi egyetemen megfordult. Ezekben gondolkozása, vágya, a tudomány szeretete egyaránt könyvei felé vonzották, munkára lelkesitették. De szivesen időzött fiatal jogász barátainak körében is, akik elismerték fölényét, tanárai pedig csaknem tiszt-társuknak tekintették a 19 éves fiatal embert. Az egyetemi év befejezése után nemsokára meghal édesatyja, kinek temetése után Párisba megy, hol a görög és zsidó nyelvek alaposabb ismerete utján a szentirást akarta megismerni. A szentirás tanulmányozása felébreszti lelkében a vonzalmat a reformáció tanai iránt s teljes határozottsággal a reformációhoz csatlakozott. Elhatározásában nem riasztotta vissza semmi, pedig Franciaországban már akkor az uj hitnek vértanui is voltak, kivált Párisban gyakran fellobbant a máglya, amelyen az uj hit prédikálóit égették meg.
Kálvin munkálkodását Párisban kezdi meg. Itt – egy kereskedő házában – előbb titokban, majd nyilván prédikálgatni kezd. Beszéde egyszerü, világos, érthető. Az előadásnak nem a külső formájára fekteti a fősulyt, nem a külső szépséggel akar hatni, hanem a hirdetett igazság fenségével. Beszédét mindig e szavakkal végzi: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“
Párisba azonban nem sokáig munkálkodhatott, üldözőbe fogták s csak álruhában öltözve tudott elmenekülni. A sors Svájc szabadság-szerető földjére, Báselbe vezérli. Itt irja meg s itt nyomtatja ki a XVI. sz., sőt a következő századok e nemü müvei között is a legnagyobb hittani könyvét: a keresztyén vallás alapvonalait. Ebben a könyvben vannak megirva a református hitnek alapigazságai, hat fejezetben.
Nagy munkája befejezése után Genf városába megy, mely város nevéhez füződik a Kálvin-féle reformáció története. Genfben Forellel már a talajt elkészitette a hitjavitás számára s Kálvin csak az ő erős kérésére maradt ott segitő társul, vallástanitói, majd lelkészi alkalmazást fogadván el. Egy néhány évi működés után Genfből is távoznia kellett, mert az általa életbeléptetni kivánt szigoru egyházfegyelem ellenszegülésre talált. Azonban nemsokára – a reformáció ügyének fenyegetett állapota miatt – a tanács visszahivta Kálvint, aki a meghivást el is fogadta. Azonnal benyujtotta az általa készitett egyházi rendszabályzatot, amit a tanács jóváhagyott. Ebben állapittatott meg Genf egyházi alkotmánya: nevezetesen felállitatott a konsistorium, felerészben egyházi, felerészben világi tagokból, ez gyakorolta a egyházi fegyelmet, igazgatást.
Kálvin reformálta az ének ügyét is, a tanácsnak, – templomi használatra a zsoltárok behozatalát ajánlta. A tanáccsal akadémiát állitatott s az ő korában Genfben 30 könyvsajtó működött.
Kálvin tanai, egyházi rendszabályzata nemcsak Franciaországban terjedtek, de Anglia, Skócia, Hollandia, Északamerika, Cseh-, Morva-, Lengyel- és Magyarország ref. egyházai is a Kálvin elvek szerint alakultak.

< 131. oldal > ▲

Kálvin Genfben végezte be egyszerü, munkás életét 1564. május 27-én. Genf, egy Kálvin szelleméhez méltó tettel kezdette és örökitette meg a század második felét, midőn nagy reformátora halálának háromszázados forduló napján (1864. május 27.) letette a Reformáció Csarnokának alapkövét és 1867. szeptember 27-én ünnepélyesen felavatta a kész épületet. Ez emlékszerü épület, vallásos tanitásra szánt termeivel, könyvtáraival arról tesz bizonyságot, hogy Genf hiven megőrizte Kálvin Jánosnak emlékét.

< 132. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷