Bodor-kút

Bodor-kút.

Lebontatott 1911-ben.

(helyén a görög keleti nagytemplom áll)

Irta: Szász Béla.

Maros-Vásárhely főterét a mult század eleje óta diszitette egy ovális kőfalalapzatu, bádogkupolás alkotmány, melyet 1810 körül a városi magisztrátus a lakosság vizszükségletének fedezésére épittetett, de a mely az idők folyamán országos, sőt európai hirességre tett szert, – a hires-nevezetes, muzsikáló Bodor-kut.
A magyar kútaknak talán leghiresebbike nem nevezetességnek épült, születésekor nem lépett fel a müalkotás igényével. A vizszolgáltatás feladatának teljesitésére emeltetett s a köröndalaku falazatából kiágazó négy csövén, szürke városi vizmü gyanánt ontotta, a Borsos Tamás épitette várból levezetett forrás nedüjét, sőt valószinü, hogy a kupoláján diszlett Apolló-szobor, ez az érdekes, de sajnos elpusztult mütörténeti emlék is eredetileg hiányzott róla. Hirét nevét arról a muzsikáló szerkezetről vette, a mellyel épitése után néhány évvel látta el egy különös tehetségü, „furfangos“ székely ember, Bodor Péter.

< 64. oldal > ▲

Ez a kétségkivül tehetséges, de elzüllött és szerencsétlen magyar zseni, kortársai szemében szinte csodával határos dolgot produkált a később róla nevezett zenélő szerkezettel, melyet a víz ereje hajtott s a mely naponta négyszer, hat-hat óránként muzsikált, – abban az időben, amikor Kempelen Farkas automatáiról egész Európában, mint heted-hét országra szóló boszorkánymesterségről beszéltek. A zenelő szerkezet készitésének és beállitásának idejéről emlékeink hézagosak, annyi bizonyos, hogy 1816-ban már müködésben volt s nemcsak erdélyiek jártak csodájára és nemcsak a magyar földrajzi tankönyvek, hanem a Maros-Vásárhelyen megfordult idegen utazók is megemlékeztek róla, mint ritkaságszámba menő nagy nevezetességről. A jegenyékkel körülültetett kutnál, a mint borosnyai Lukács János verseskönyvéből, a „Régi és Uj Marosvásárhely“-ből tudjuk, mai nyelven valóságos korzó folyt s a mikor a szerkezet zenélni kezdett, még a szomszédos falvakba is elhallatszott éjnek idején muzsikájának harsogása. Sajátságos, hogy sehol, semmiféle feljegyzésben nyoma nem maradt annak, hogy mit zenélt a viz ereje által hajtott szerkezet s magáról a szerkezetről se lehet tudni semmi bizonyosat. 1836-ban a kutat egy nagy vihar megrongálta, elpusztult a kupolán diszlett Apollo-szobor s valószinüleg ekkor ment tönkre Bodor Péter zenegépe is, melyet sok ideig a régi városháza padlásán őriztek. – Fel akarták küldeni annak idején az ezredéves kiállitásra, de ekkorra már elkallódott, csak roncsokat és szögeket találtak belőle. A Teleki-nemzetség levéltárában fenmaradt Mikolai István táblai irnoknak kitünő pontossággal festett és rajzolt képsorozata a régi Vásárhelyről, ezen látható a Bodor-kut külsejének és szerkezetének képmása (1821-ből) s erről szakértők véleménye szerint talán lehetne némileg rekonstruálni az elkallódott és legendás homályba burkolt gépezetet. – A nélkül, hogy Bodor Péter eredetiségének és feltalálói érdemének értékét csökkenteni akarnók, felemlitjük, hogy a maros-vásárhelyi városi könyvtár tulajdonába nemrég került egy Bodor Pál aláirásával ellátott és kétségtelenül hagyatékából maradt német architektoniai képeskönyv, melynek illusztrációi a világépitészet hires kutjait, – közte zenélő kutakat is ábrázolnak.

< 65. oldal > ▲

Bodor Péter, akinek életfolyása szómoruan érdekes, külföldön is megfordult. Hogy hol, az ismeretlen, de életrajzi adatai szerint 1809-től 1815-ig nem volt Magyarországon. Született 1788-ban Erdőszentgyörgyön, atyja református pap volt s mint gyermek odahaza ekét, szekeret, malmot csinált, később, a marosvásárhelyi kollégiumban töltött diákévei alatt, órákat. A kollégiumből hamarosan megszökött, két évig kertészetet tanult, valószinüleg ezután került külföldre, ahonnan hazatérve, felajánlotta szolgálatait Marosvásárhely városának. A hiressé vált zenélő szerkezeten kivül ő épitette a róla elnevezett Bodor-hidat a Maroson, mely a legujabb időkig használatban volt s több református templom máig is meglevő orgonája az ő alkotása. Sokoldalu tehetsége azonban bünre vitte s pénzhamisitásért elitélték. Kiszabadulva a börtönből, otthon megvetés és szégyen várt reá. Nem kapott munkát, züllött, részeges csavargó lett belőle, a kétségtelenül tehetséges, nagyra hivatott emberből.
Maros-Vásárhely városa főterére szinházat épit s az idő viszontagságai által siralmasan megviselt Bodor-kutat e miatt 1911. őszén leromboltatta. – A vásárhelyi nép nem felejtette el Bodor Pétert. Legendás alak lett belőle, a kiről elmesélik, hogy amikor kivégzése előtt (ami persze nem igaz), – teljesitették volna azt az utolsó kivánságát, hogy hires alkotásában gyönyörködhessen, – mint vett ki a muzsikáló gépből egy csavart s mint tette azt tönkre örökre, mondván, hogy ha ő nem élhet az se muzsikáljon.
Bodor Péter 1849-ben halt meg Kolozsváron, ahol a magyar honvédségnek valami uj találmányú gyutacsát akarta felajánlani. Sirja ismeretlen.

< 66. oldal > ▲

◁ Előző

△ Oldal tetejére

Következő ▷