Barcsay Ákos-utca.

Az István király-utból kiindulva, az állami gyermek-menhely délnyugati oldala mellett, a Lavotta János-utca felé vezet.

— (beépült)

Barcsay Ákos.

(1619–1661.)

Irta: Szentgyörgyi Dénes

 Barcsay Ákos erdélyi fejedelem 1619-ben született. Meghalt 1661. julius havában. Barcsay Ákos, mint Erdély egyik legrégibb és legelőkelőbb családjának sarja az I. Rákóci György fejedelmi udvarában nevelkedett. Később lugosi és karánsebesi bán, azután hunyadi főispán lett.
 A töröknek teljes térfoglalása után, a nagyvezir B. Ákost nevezte ki Erdély fejedelmévé. Ezt az 1658. október 10-én a Segesvárra egybehivott országgyülés is elfogadta s Barcsayt ünnepélyesen beiktatta.
 A hazafias párt azonban nem szivesen látta a török védencét Barcsayban s előbb Rákócy, ennek eleste után Kemény János vezetésével ellene támadt. 1660-ban az Örményessel vivott harcban Kemény János győzött, ki aztán a később fogságába került fejedelmet Görgény várába záratta. 1661. julius elején, kezén-lábán megbilincselve, – állitólag – kutyaketrecben szállittatta Kővárra, de utközben a kisérők által megöletett. Holttestét Kozmatelke (Kolozs-megye) határában temették el, sirja felé egyszerü faoszlopot állitva.
 Dósa Endre Kolozs-megye alispánja 1908-ban a sirt felbontatta, s kétségtelenül megállapitva azt, hogy ott valóban B. A. tetemei nyugosznak, újból eltemettette s sirja fölébe diszes emlékoszlopot emeltetett. A koporsóban megtalált bilincseket Kolozsvárra, az „Erdélyi Muzeum“ régiségtárába vitték.
 Erdély mai cimere B. Ákos uralkodása alatt, a szászsebesi országgyülésen állapittatott meg 1659. május 24-én.

reklám ezen az oldalon ▼

< 33. oldal > ▲