Bajza József-utca.

A Sándor János-utcában levő áll. el. leányiskola és óvóda mögött a Wesselényi-utcát a Kisfaludi K.-utcával köti össze.

str. Petrila / Petrilla u.

Bajza József.

1804.–1858.

Irta: Krizbai Sándor.

 A magyar irodalom uújjászületése derekának egyik legnevezetesebb népirodalmi, kritikai és publicisztikai irója: Bajza József volt. Régibb iróink példája lelkesitette tollal is szolgálni a hazát s betölteni azon irodalmi feladatokat, melyek Kazincy és Kölcsei előtt lebegtek.

 Bajza József, Szücsiben született 1804. jan. 31-én. Szülei mátraalji evangélikus birtokos nemes emberek voltak: Tanulmányait a gyöngyösi ferenciek gimnáziumában kezdte, honnan Pestre, később Pozsonyba megy jogot tanulni. Mint országgyülési irnok jelen volt az 1825–27-iki pozsonyi országgyülésen s küldözgette pesti barátainak az országgyülési tudósitásokat. Az országgyülés végével Pestre megy vissza s a kir. táblánál jegyzőnek esküszik fel. Egy év múlva ügyvédi vizsgálatot tesz, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. Pesten több iróval megismerkedve, gyakran ellátogat azok társaságába, különösen Toldy Ferencet kedveli meg, kivel aztán bensőbb barátságot is kötött.
 Bajza első mutatvány verse az: „Est hajnal“ 1823-ban az Aurora cimü évkönyvben jelent meg, mellyel jelentékeny hatást ért el. E dallal az alig tizennyolc éves Bajza iróvá volt avatva s állandó munkatársa lett az Aurórának.

reklám ezen az oldalon ▼

< 31. oldal > ▲

Bajza a világ előtt, éveken át csak mint költő szerepelt, de értelmi világának, sőt egész lelkének uralkodó vonása a kritika volt, amit nagy mértékben nevelt Goethe és különösen Lessing német költők tanulmányozása. 1828. évben teszi közzé az epigramma theoriája cimü értekezését, melynek utolsó részében szigorúan megbirált több magyar epigramm irót, amivel maga ellen zúditotta őket. Ettől kezdve egész nyiltan a kritikára adta magát, a társadalmi életben egyébként szelid, csendes, de az irodalmi vitában kiméletlen és szenvedélyes költő. A drámairodalom fejlesztésére 1830-ban inditja meg a Külföldi Játékszin cimü vállatot. Ugyanez évben teszi közzé az első rendszeres magyar kritikai orgánumot, a Kritikai Lapokat, melyben Kölcsey, Vörösmarty és Toldy is irtak. Ugyanez évben a már beteg Kisfaludy Károlytól átveszi a Aurora szerkesztését s ezzel a magyar szépirodalom központi orgánuma az ő kezébe került. Tehát épen a legalkalmasabb pillanatban akkor, amikor Széchenyi is meginditotta nagy szellemi harcát a régi Magyarország ujjáalkotása érdekében. Az irodalom, amely mindig első volt a nemzeti öntudat ébresztgetésében, most sem maradhatott tétlenül s Bajzát ott találjuk Széchenyivel haladni párhuzamos uton, érezve a rokonságot az ő munkásságának és a legnagyobb magyarnak szelleme közt. Az irodalmi sajtót azonban akkor szervezte igazán, mikor Vörösmartyval és Toldyval együtt 1837-ben az Atheneum cimü ismeretterjesztő és szépirodalmi lapot s a kritikai melléklapját, a Figyelmezőt inditotta meg. E lapok szerkesztése magas müvonalával nemcsak az akkori hirlapjainkat szárnyalta tul, de hatását tekintve azóta is alig volt hozzá hasonló irodalmi közlönyünk.
 1843 ban beszünteti az Atheneum kiadását s egész erejével a történelmi munkásság terére lép, de nem nagy sikerrel.
 Kossuth megbizásából 1848-ban a Pesti Hirlapot szerkeszti, ennek megszünése után Futár cimmel egy uj lapot indit, de ennek is csak egyetlen száma jelent meg. Ez volt az utolsó nyilvános müködése. A nemzeti bukás megviselte idegeit s az elmekor tünetei jelenkeztek rajta s mint lassu pusztulás áldozata halt meg 1858. márc. 3-án, 34 éves korában Pesten, állandó örökségül hagyva az igaznak, a szépnek és a nemzeti haladásnak szolgálatát.

reklám ezen az oldalon ▼

< 32. oldal > ▲