Az 5. hadseregnek az alsó Drinán való átkelésével egyidejűleg a 6. hadsereg az említett folyó felső folyása felé kezdte meg előnyomulását, hogy az általános nagy hadműveleti terv értelmében (lásd a 24. oldalon) Uzice irányában Szerbiába betörjön.

Ehhez a XVI. hadtest egy-egy oszloppal Focán és Gorazdén át nyomult előre, hogy mindenekelőtt a határig terjedő, időközben feladott terület megtisztíttassék a benyomult ellenségtől. Eközben augusztus 15-én Čajničánál, 16-án pedig Čelebič megrohanásával került említésreméltó harcokra a dolog. Utóbbemlített napon csapataink a Čajničétől délkeletre fekvő Metalka-nyerget is újból megszállották.

A celebici ütközet után a 8. hegyi dandár Plevlje–Prjepoljén át Nova városának vett irányt s aug. 19-én nagyobb ellentállás nélkül szállotta meg Plevljét. Ezalatt a hadtest zöme a Rudótól 6–8 km-re nyugatra és délnyugatra fekvő magaslatok (Volovica 1178–Javorje pl. 1478.) – Pljes által jelölt vonalig jutott előre.

A XV. hadtest körletében a szerbek augusztus 16-án több oszlopban nyomultak Staribrod és Visegrad között a Drina felé előre, hogy az ottani átkelési pontokat hatalmukba kerítsék. Visegradnál az 1. hadosztály két dandára (7. és 9.), Staribrodnál pedig a 10. hegyidandár hiusította meg az ellenség szándékát.

Ezek a harcok birták rá Potiorek táborszernagyot, hogy az augusztus 15-én az 5. hadseregparancsnokságnak átutalt 12. hegyidandárt, amely időközben Ljubovián ét Pečka felé rendeltetett előre, újból a XV. hadtesthez rendelje vissza s annak a 48. hadosztály parancsnokának, Eisler altábornagynak parancsnoksága alatt aug. 17-én Rogacica–Dubon át kellett előretörnie, hogy ezáltal a hadtest zömének helyzetét megkönnyítse. Augusztus 19-én, amidőn az 5. hadsereg visszavonulását megkezdte, Eisler altábornagy mint tudjuk (lásd 71. old.), Potiorek táborszernagytól újból azt az utasítást kapta, hogy az 5. hadsereghez térjen vissza.

A XV. hadtest zömének a Potiorek táborszernagytól vett parancs szerint a döntő támadást augusztus 18-án kellett volna végrehajtania, a hadtest parancsnoka azonban augusztus 17-én azt az előterjesztést tette, hogy a támadás augusztus 20-ikára halasztassék el, amidőn az kipihent csapatokkal, támogatva az időközben beérkező 40. honvédgyaloghadosztály által, balról átkarolólag lett volna végrehajtandó. Ehez Potiorek táborszernagy hozzá is járult.

Augusztus 18. és 19-ikét a XV. hadtest a támadáshoz való csoportosítás felvételére használta fel, mi mellett megjegyzendő, hogy a 40. honvédgyaloghadosztály augusztus 18-án igen fárasztó menet után csak Rogaticáig juthatott előre.

Az ellenség, körülbelül egy, nehéz tüzérséggel ellátott hadosztály, ezeket az előkészületeket nem zavarta, hanem úgy 18., mint 19-én csakis tűzérségi tűz fenntartására szorítkozott főkép Visegrad tájékán.

Ez volt nagyjában a 6. hadsereg két hadtesténél a helyzet, amidőn augusztus 19-én Potiorek táborszernagyhoz az 5. hadsereg helyzetéről óráról-órára mindig kritikusabb jelentések érkezek be, amelyek arra bírták a táborszernagyot, hogy délután 1 h 45’-kor a XV. hadtestnek azt a parancsot adja, hogy az a támadást, ha csak lehet, még 19-én kezdje meg, hogy «hamarosan az észak felé való elvonulásra» rendelkezésre álljon. A XVI. hadtest egyidejűleg utasíttatott, hogy Rudo felé való előnyomulását szintén meggyorsítsa.

Ennek dacára augusztus 19-ike csak a támadáshoz való előkészületekkel telt el és délután 7 h 45’-kor Potiorek táborszernagy, mint a 6. hadsereg parancsnoka augusztus 20. és 21-ikére «irányelveket» adott ki, amelyek szerint a XV. hadtestnek augusztus 21-ig Vardiste tájékáig, a XVI. hadtestnek pedig Rudo és Ustibarnál a Lim folyón átkelve, a határmagaslatokig kellett előnyomulnia.

Amidőn Potiorek táborszernagy délután az 5. hadsereg visszavonulásáról hírt vett, 5 h 50’-kor kiegészítőleg még elrendelte, hogy a XV. hadtest, bár határozottan támadjon, de azért 21-én mégis kész legyen arra, hogy zömével Vlasenica irányában elvonulhasson. A XV. hadtest utasíttatott, hogy egész erejét gyorsan Rudo–Priboj tájékára vigye előre és szintén határozottan támadjon.