Augusztus 19-én éjféltájban a szerbek döntő támadást intéztek az állásait már előző napon is csak nagy erőfeszítés árán tartott 9. hadosztály ellen, minek folytán a Todorov rt. 706-os magaslat irányából oldalában erősen veszélyeztetett hadosztály csapatjait reggel felé a 367. trig.–426. m. p. által jelölt vonalba kellett visszavonni, sőt a jobbszárnynak déltájban a 367. trig.-ról a Bobija-magaslatra és nemsokára ezután még tovább egészen a 406-os magaslatig kellett hátrálnia. Hiába igyekezett a szintén kemény harcban álló 36. hadosztály 2 zászlóaljnak Jugovicin át az ellenség oldalába való dirigálása által a harchelyzetet újból helyreállítani és nem sokat lendített az általános helyzeten az sem, hogy a 21. landwehr-hadosztály fél zászlóalja a Todorov rt. magaslaton felvonult ellenséges üteget ideiglenesen elkergette, a VIII. hadtest sorsa már a kora délutáni órákban meg volt pecsételve.

Miután időközben a szerbek a XIII. hadtest jobb szárnya, illetve oldala ellen is újabb sikereket értek el, a Loznicától északra, Sorban tartózkodó 5. hadseregparancsnokság d. u. 3 és 4 h között kiadott intézkedésével meghagyta, hogy a VIII. hadtest a Jadranska Ljesnica–Vidojevica 404. trig.–244. trig. által jelölt vonalat tartsa, míg a XIII. hadtestnek a Grncarától délkeletre fekvő 253. m. p. – Preljevska crkva vonaláig kellett visszavonulnia.

A hadseregfőparancsnokság a helyzet kedvezőtlen alakulásáról értesülvén, d. u. 2 h-kor telefonon kitartásra hívta fel az 5. hadseregparancsnokságot s annak a Rogacicára irányított 12. hegyidandárt újból alárendelte s egyúttal kilátásba helyezte, hogy a Szerémségből a fél 7. hadosztály észeit nehéz tüzérséggel, továbbá az Ujvidéknél álló VIII. hadtestbeli menetdandárt is sürgősen a harctérre irányítja.

Potiorek táborszernagy d. u. 6 h 30’-kor szintén azt táviratozta, hogy «minden áron ki kell tartani, amíg északról és délről segítség beérkezik». Déli segítség alatt a Ljubovijára visszarendelt 12. hegyidandárt, északi alatt pedig a báró Lütgendorf altábornagy parancsnoksága alatt a 2. hadsereg elvonulása után a Szerémségben megmaradó csapatokat, továbbá a 10. lovashadosztályt és a 23. honvéd gyaloghadosztályt értette Potiorek táborszernagy, amelyeknek Sabacon át való harcbadobására a hadseregfőparancsnokságtól ismételten engedélyt kért, de eredmény nélkül.

Ennek dacára Potiorek táborszernagy augusztus 10. és 21-ikére kiadott intézkedésében, melyet a 2. hadseregparancsnokság 19-én este felé kapott kézhez, az 5. hadseregparancsnokságnak további előnyomulást parancsolt, amelynek balszárnyához a IV. hadtestnek Ub irányában kellett volna csatlakoznia.

Ámde a VIII. hadseregparancsnokság erre azt jelentette, miszerint nemcsak hogy tovább előnyomulni nem képes, hanem a Drinától keletre hosszabb ideig már egyáltalában nem maradhat, miért is az 5. hadseregparancsnokság este felé a Drina mögé való általános visszavonulást rendelte el.

Nagyban hozzájárult az 5. hadseregparancsnokság ez elhatározásához a Tersztyánszky-csoportról beérkezett kedvezőtlen hír. Ennél a 31. és 32. hadosztállyal szemben a szerbek elég szívós ellentállást fejtettek ki, sőt a 31. hadosztályt időlegesen vissza is szorították, úgy hogy annak segítségére a Maovin túlra, a Beli kamen tájékára ért 29. hadosztályt kellett kirendelni. Amidőn ennek kelet felé eltolt csapatjai Grn.-Vranjska tájékára értek, az ellenség további ellentállásával felhagyva, déli irányban visszavonult, mire a 29. hadosztály is újból Varna–Slatina felé vett irányt, ahol az szoros érintkezésben az ellenséggel az éjszakát is töltötte. Este felé az 5. hadseregparancsnokság arról értesítette a 2. hadseregparancsnokságot, hogy miután az 5. hadsereg a Drina mögé húzódik vissza, a IV. hadtest szakítsa lassan félbe a harcot és vonuljon a Száva mögé. Ehhez képest a 2. hadseregparancsnokság Potiorek táborszernagynak fentemlített, túlhaladottnak és tárgytalannak vélt parancsát nem is közölte Tersztyánszky lovassági tábornokkal, hanem azt az 5. hadseregparancsnokság fenti rendelkezése értelmében való cselekvésre utasította.