| Irodalom | TARTALOM | Kazinczy táborában |
FEJEZETEK
Kazinczy felvilágosult-klasszikus irányának betetőzője, s az új romantikus távlatok ihletettje Kölcsey Ferenc. Első kísérletei még Csokonai iskolássá vált hagyományát követik, utána Kazinczy legbuzgóbb híve lesz. A görög és német irodalom mintáihoz igazodó klasszicizmust ő emeli a lírai költészetben a legmagasabb pontig, majd a nemzeti romantikának és a népköltészet felkarolásának meghirdetője és egyik első irodalmi megvalósítója lesz. A francia felvilágosodás racionalizmusa nevelte, átélte a kanti idealista kriticizmus okozta válságot, végül a tett filozófiájához jut el. I. Ferenc uralkodásának zsarnoki légkörében a "lélekvesztő szentimentalizmus" gyötri; megoldást a maga számára a sztoikus elszántságban talál, majd érzelmi világa a bánatos epedéstől a népköltészet "dévaj és mégis meleg, mégis nemes" hangjának próbálgatásával gazdagodva a hazafias tettvágy és aggodalom pátoszáig emelkedik. Lelkén átviharzanak a kor legnagyobb kérdései; a filozófia, az esztétika és a politika területén egyaránt az igazság birtokába kíván jutni régebbi nézeteinek meghaladása árán is; szigorú kritikusa kortársainak; végül élete igazi értelmét a reformkori közélet által kínált feladatok vállalásában találta meg. A nemesi értetlenséggel és a titkosrendőri megfigyeltetéssel dacolva vívja harcát az egyetemes emberi haladás részeként felfogott demokratikus patriotizmusért. Költészetében "meghallani az elviharzott francia forradalom hangját és már felhangzik benne az érlelődő negyvennyolc is" (Révai). A szabadságharcot érlelő reformkor eszméit ő fogalmazta meg a legtömörebb formában; jelszavai: haza és haladás; a gyakorlati tennivalók nyelvén pedig: szabadság és tulajdon (a jobbágyság számára).
| Irodalom | TARTALOM | Kazinczy táborában |