Közéleti tevékenysége

Az irodalmi életben való közvetlen részvétel, az Élet és Literatura szerkesztésében való közreműködés, az Akadémia megalapításával kapcsolatos írói mozgalmak ismét felébresztik Kölcsey vágyát, hogy Pestre költözzzék. Tervezgetéseit azonban meghiúsítja öccsének, Ádámnak 1827-ben bekövetkezett halála. Kölcseyre rászakad az özvegyről és árvájáról, Kölcsey Kálmánról való {428.} gondoskodás feladata. Csekén marad tehát, s megyéjében keres lehetőséget a cselekvésre. Az 1825–27. évi országgyűlés megmozgatta a szatmáriakat is. A diétáról visszatérő követek üdvözlésére 1827-ben Kölcsey fogalmazta meg a beszédet Kende Zsigmond számára. Két év múlva őt bízzák meg a Károlyi Györgyhöz, az ország egyik leggazdagabb, a megye legtekintélyesebb birtokosához, Széchenyi hívéhez a tiszta választás ügyébén intézendő irat megfogalmazásával. Kölcsey a grófot a "szegényebb nemesség" és "az adózó nép" oltalmazására biztatja. A július 7-i tisztújító közgyűlésen bekerül a megyei tisztikarba mint aljegyző.

A politikai szerep vállalása Kölcsey egész világnézeti fejlődéséből következik. Egy visszaemlékező írásában foglalja össze ezt a fejlődést, az ifjúkori "forrás és küzdés" napjaitól kezdve, amikor Hellas és Róma hősi példáján felbuzdulva kereste a hazát, amelyért lelkesedjen és áldozzon, a kiábrándulásba süllyedés sötét óráin át, melyekbe a hazai viszonyok sivársága miatt zuhant, a tett heroikus igényléséig. E belső küzdelmek érzelmi támaszaként és belső irányítójaként azt a hölgyet említi, akinek alakja gyermekkori emlékként kísérte végig életét, és aki Kölcsey lelkében sugalló eszmévé finomodott. Ezért írja vallomása fölé a Celesztina nevet. A racionalista felvilágosodással, majd a kriticista-idealista kétellyel, a romantikus történelemvizsgálattal, a Stoa pesszimizmusával és a görög materializmussal való találkozás után a tett filozófiájában találja meg Kölcsey a világnézeti megoldást: "Minden álom, ami tettbe nem megy által, s tett nélkül a férfiú álomjáró leszen, ki magasan lebeghet öntudatlan, s felébredés órájában halálosan bukik le. Tégy! és érezni fogod, miként szórt el a természet szerelmet mindenhol. Fa, melyet plántáltál, kunyhó, melyet építeni fogsz, föld, melyen barázdát szántottál, háznép, melyért izzadnod kell: egytől egyik boldogító szerelemnek lesznek tárgyai. S majd ha tetteidnek nagyobb kört veendesz; ha azt, amit parányi körülményeidért híven tevéi, a hazáért teended: mint fognak érzelmeid magasulni! mint fogsz olthatatlan szerelemre gyúlni fáradságod nagy céljáért!"

A közéleti harcokba Kölcsey a magány óráiban sokszor megfontolt elvekkel indul. Három év múlva, Országgyűlési naplója elején, megírja, hogy olyan "ideákért" száll síkra, "melyek húsz év óta boronganak lelkében", s boldogsággal tölti el, hogy "álmok helyett való pálya nyílik meg előtte".

Különös jelenség volt a megyei nemesség körében; patvaristája, Pap Endre így ír erről a Csengery szerkesztette Magyar szónokok és státusférfiak című kiadványban: "Egy volt a legérdekesebb jelenetek közöl e nyulánk, magas termetű, de gyenge testalkatú, kopasz borotvált arcú és ajkú örökké halvány, szerény, egyszerű s igen tiszta alakot látni a megyének torzonborz bajuszú, piros pofájú, pohos hasú, vastag nyakú tisztei és táblabírái között, kikre szelíd szokásai és nemes filantrópiája által polgárosító hatással volt."

Első fellépése a nyelvújítás vitáiban már a nemzeti haladás és polgárosodás érdekében történt; "hiszem, hogy a progresszió véghetetlen", vallotta 1815-ben nemcsak a nyelvművelésre, de a filozófiára is értve a szót. Irodalmi munkássága, hazafias költészete, de az emberi és nemzeti sorson való elborulásai is mind annak az útnak állomásai, amely a reformkori harcokban való részvételéhez vezetett.

Mások által gyűjtött nyersanyagból jelentést készített rokona, K Zsigmond megyei aljegyző számára "a szatmári adózó nép állapotáról". {429.} A jelentés stílusa dísztelen, de belső indulat fűti, megrázó hangon sorolja fel azokat a tényeket, amelyek megmutatják, mennyire elviselhetetlen a jobbágyság helyzete a megyében. A parasztság éhezik, adóját nem tudja megfizetni, állattenyésztéssel, kisiparral vagy kereskedéssel sem segíthet magán a mostoha körülmények miatt. Másik beszéde, melynek megírására szintén egy megyegyűlésen tárgyalt javaslat ihlette, már az érzelmekre is hat. A régi katonafogdosást sorshúzással helyettesítő és az addigi bizonytalan katonai szolgálati időt tíz évre csökkentő tervezet mellett foglal állást. Kölcsey támogatta ezt a javaslatot, de beszédét csak később, 1833-ban írta meg. Megrázó erővel eleveníti meg ebben az éjszakai elhurcolások borzalmas képeit és a riasztó erkölcsi hatást, amelyet ezek az eljárások a jobbágynép körében keltenek. Az ilyen módszerek megfosztják a katonáskodást minden hősi, honvédő jellegétől. Pedig a jobbágynak nem így, hanem "mint önérzéstől magasított polgárnak" kellene vállalnia a haza védelmét. A beszéd vezérgondolata Kölcseynek az az eszméje, hogy nemcsak a kiváltságosoknak, hanem a népi tömegeknek is osztozniok kell a hazához tartozás öntudatában.

E két munkájában már megmutatkozik a népbarát politikus, még inkább abban a bizottsági beszámolóban, melyet az 1832-re összehívott országgyűlés követutasításainak alapjául készített. Az 1825–27. évi országgyűlésen ugyanis országos küldöttség (regnicolaris deputatio) alakult, mely az 1791-i hasonló bizottság munkálatait dolgozta át, és korszerűsítette 1828–1830-ban. Ezeket az ún. "rendszeres munkálatokat" a nádor kinyomtatva leküldte a megyéknek, melyek bizottságokat szerveztek e munkák megvitatására. Mikor e tárgyalásokra sor került, már megváltozott a politikai élet, s Kölcsey bátrabban fejthette ki elgondolásait. A Hitel megjelenése, a júliusi francia forradalom, a lengyel szabadságharc eseményei és főként a koleralázadás megdöbbentő tapasztalatai eszmélkedésre kényszerítették a nemességet. Kölcsey már nem volt egyedül haladó eszméivel Szatmárban. Mellette állt elsősorban Wesselényi, akivel ez időben kötött szoros barátságot, a szabadelvű Károlyi György, akinek Bártfay László volt a titkára és a későbbi követtárs, Eötvös Mihály. Ők voltak a megye "veszedelmes emberei" a maradiak szemében. Igen nagy jelentőségű az a munka, amelyet Kölcsey az országos reform-munkálatok felülvizsgálása, az úrbéri és a politikai-közjogi munkálat előadása során 1832 májusában végzett. Mindebben – a parasztnak megadandó "tulajdonosi juss"-tól kezdve a közteherviselés és a népképviselet gondolatáig már saját későbbi követi programja körvonalazódott. Amikor a követutasítások kidolgozására került a sor, az első megyegyűlésen még felháborodással fogadták mind az úrbéri helyzet megváltoztatására, mind a szólásszabadság biztosítására irányuló javaslatait, de 1832 novemberében a szabadelvű csoport győzött a megyében, és Kölcsey előbb főjegyző lett, majd a megye őt Eötvös Mihállyal együtt haladó szellemű utasításokkal követként küldte a december közepén Pozsonyban megkezdődő országgyűlésre.