Van nádas itt, van bucka, posvány, --    S talán azért is szeretem, Hogy amint csínosul, kimosdván:    Húsz éve már, hogy követem. Mert nem varázs-ütésre épült,    Mint túl ama pompás sziget: Ott lestem, amint lassan szépült,    A változást mindeniket; S egy megnyesett, vagy megporondolt    Ösvény, beültetett ugar, Nekem az mind új-új öröm volt --    De ez nem történt oly hamar. Most sem marad el, ami késik,    "Szirtet kivölgyel sűrü csepp," Már eljutánk az öntözésig,    De sárgaságban vész a gyep; Jut majd talán ez úti sárból    A fűnek is egy korty ital, Hogy felzsendülhet a kopárból --    Megéri, aki fiatal. Engem bozótja, gazza nem bánt,    Mert a gyom is természetes; Nem is szidok tanácsot, kormányt,    Ha útam kissé szemetes; Tudom, hogy itt az ősz, ha lábam    Alatt megzördül az avar, S nyomot vesztek a sokaságban    (Csak a szó lenne több -- magyar!) Természetet s magányt keresvén    Fel nem söpört falevelen, El-elvisz egy kalandor ösvény    A "rengetegbe" (képzelem); Hol fű, fa zöldebb, -- annak selyme    Nem törle annyi csizma-port, Ennek se hántá buta elme    Kérgét le, vagy részeg csoport. És gondolatim a "vadonban"    Ha jőnek, eljátszom velek, Ábránd s szivarfüst közt; -- azonban    Órámra-mimre ügyelek; Szemeim a zöld szigetbe néznek,    Hol a vidám ifjú-öreg Történetét a magyar észnek    Megírta -- most már szendereg. Nyugodjék!... méltóbb napi munkát    Nem végzett nála senki sem; Sirjára, -- mit most vadonunk ád,    E kis gyopár-szálat teszem. S tétlen tovább bolyongok ismét,    Egyéb dolgom sincs, igaz a, Mint várni nyugton a napestét    S elmenni csöndesen -- haza. El is megyek, tán nemsokára,    Hír-név, dicsőség nem maraszt; Tudom, mit ér fagyos sugára,    Itt is megtanulhattam azt: Nyerd bár világi életedben    Ég s föld minden koszoruit: Neved csak az, mit e ligetben    Egy sirkő rád olvas: Fuit. *) (1877. szept. 17.) ------------------------ *) Karacs Teréztől hallottam, hogy e sírkő alatt valami     Horváth nevű ügyvéd vagy olyasféle tehetős pesti     polgár nyugszik, ki vagyonát, a liget e részével, (mely     az ő kertje volt) a városnak hagyván, végrendeletében     csak azt kötötte ki, hogy őt oda temessék, s állítsanak     követ, a föntebbi egyszerű felirattal. 33) Plevna A Haemus ormán s a Dunánál,    Ím, óriások harca foly: S az én múzsám -- kisebb magánál --    A porba' játszik, ott dalol. Hát hol van a magasztos ének,    Mely a győzőt megilleti: Hogy két világra zöngenének    Neve méltó dicséreti? Hol a lant, melynek húrja váltson,    S ne a nagy tetteknél alább? S a harc zaján is túlkiáltson:    Csak diadalra!... csak tovább!..."