Ki zsarnok volt s Európa réme,    Most ezt nagy rémtől menti meg, S a népszabadság szent nevébe'    Övé a zászló, mely lebeg. Mert így jutnak, idő lejártán,    Magok a szerencsétlenek Szabadsághoz, kik most a sárkány    Szemétől megszédültenek. Elvész, bizony, varázsa, bűve,    Mikép hatalma megtörött, S ez a győzelmi zászló műve,    Mely leng a vérmező fölött. Azért e zászlónak dicsőség!    S magyar ajakról kétszeres!... Ha volna költő -- volna Ő még,    Kit vágyunk holtan is keres! De én lantom bágyadt idegjét    Addig feszítni nem merem, Habár olykor elhagyja szegjét    S unalmat űzni dalt terem. S nem szólok népem -- a magyarhoz,    Tán meg sem ismerné szavam; A szebb napnak, mit e vihar hoz,    Örűlök csendesen, magam. Szabad, egy még érző tetemnek,    Sírig szeretni a honát: S e diadal-nap életemnek    Megaranyozza alkonyát. (1877. szept. 21.) 34) Ex tenebris Keserűből jön az édes,    Édesből a keserű; Rekkenő nap nyugta kétes,    Szebb, borúra várt derű. Ma ködös szem, mord kedéllyel,    Holnap tisztább mindenik: Meghozhatja -- tán egy éjjel,    Hogy majd "új fény jelenik." Vagy, ha ez nem, a vakságnak    Kiürítem poharát, S az "örök világosságnak"    Várom fénylő sugarát. (1877. szept. 24.) 35) Vörös Rébék "Vörös Rébék általment a    Keskeny pallón s elrepült --" *) Tollászkodni, már mint varju,    Egy jegenyefára űlt.       Akinek azt mondja: kár!       Nagy baj éri és nagy kár:          Hess, madár! Ő volt az, ki addig főzte    Pörge Dani bocskorát, Míg elvette a Sinkóék    Cifra lányát, a Terát.       De most bezzeg bánja már,       Váltig hajtja: kár volt, kár!          Hess, madár! Pörge Dani most őbenne    Ha elbotlik se köszön, S ha ott kapja, kibuktatja    Orrával a küszöbön.       Pedig titkon oda jár,       Szép asszonynak mondja: kár!          Hess, madár! ------------------------ *) A népmonda csak ennyit tartott fenn a tisztes     boszorkányról. A többit én toldottam hozzá.