32) Ének    a pesti ligetről Kimentem a ligetbe újra    Hosszacska távollét után, Hogy lássam: fűve, berke, útja    Minő hatással lesz reám. Annak találtam most is, ami,    (Régóta búvom, s eleget), Úgy összeillünk párosan mi:    Kopott ember, kopott liget. Már útja is (kettő viszen ki)    Zilált kedélyhez jól talál: Az árnyasabbat sok nép döngi,    És bűzös mint a döghalál; A másik szép, de hő sugáru,    Oldalt paloták és -- romok, Kevély, nagy boltokban zsibáru,    S dűl Rákosról be a homok. Ki a korral szeret haladni,    Vasútra váltja fel magát, S örül, ha van hely felakadni    S úgy lógni ott, mint egy kabát. De én rozzant szekérre űlök    Tized magammal (a baki Trónt nem igénylem) -- és repűlök    Hogy a velőmet rázza ki. Ott, a kapun kivűl, leszállunk,    Illet szerénység mindenütt, -- Szerencse, ha -- míg bétalálunk --    Egy fényes hintó el nem üt. Benn, összevissza, minden sarkon    Kintorna, koldus, bűn, nyomor; S hogy örömünk teljék a parkon:    Jó legyen a fül, szív, gyomor! És mégis, a liget nekem szép,    Valahogy a lelkemhe' szól, Ha elbolyongok félre, messzébb    A köznép tolongásitól; (Nem az egy-ingre vetkezettet    Értvén csupán e név alatt: Köz nép az is, mely toilettet    Fitogtatván, körben halad.) Szabadság -- és hogy biztos szárazt    Érzek, hat így rám; hogy e kis Ligetből (bár maga kifáraszt)    Mehetnék a Tiszáig is!... Keletre, mint a berki szellő,    Mely a lombok közt rést talál... Keletre, mint az égi felhő,    Mely ott egy kedves sírra száll. Szabadság -- amelynek nevében    Tűröm, ha víg pünkösti nép A "rendet" elnyomtatja szépen,    S le is fekszik, ha fűre lép; Hogy itt nincs tábla, tilalomfa,    Vagy ördög hajt rá, ha van is; Hajrá, fiúk!... ifjú koromba'    Úgy tettem volna magam is. Laptával ott kemény "bolhákat"    Oszt és kap egy sereg diák: Itt "cica-játékot" találgat    És bámul e német világ; Azt gondolom: a liba-pázsit,    Már nézem is: hol a ludak? S a tó körűl a kép vonásit    Bevégzi néhány hattyu-nyak. Egyszóval, én e ligetecskét    Így is, ahogy van, szeretem; Örömmel töltöm itt az estét,    Egész majorság ez nekem, (Más nincs is a kerek világon.)    Itt látom az év szakaszát, Mikor hajt rügy, levél az ágon,    Mikor pendítik a kaszát. Az ég itt nem pár négyszeg ölnyi:    Holnapra könnyű az időt Nagy-biztosan megjövendölni,    (Emlékszem, egyszer már betölt.)