Dósa Elek-utca.

– Király-kut, vagy Cigány-köz. –
Majdnem a dr. Gecse D.-utcával szemben a Szántó-utcából indul ki, s déli irányban a Wesselényi M.-utca végéig vezet.

str. Budai Nagy Antal u.

Dósa Elek.

1803–1867.

Irta: Trozner Lajos.

 Dósa Elek Maros-Vásárhelyt 1803. március 15-én született abból a családból, amely a mult században több kiváló jogászt és tudóst adott hazánknak s amely kiváló szerepet vitt a város, a kollegium és a vármegye életében. Miután tanulmányait, a helyi ref. kollegiumban s a budai egyetemen elvégezte s ez utóbbiban a jogtudori cimet is megszerezte, 1829-ben I. Ferenc király – magán kihallgatáson – kivételeskép engedélyt adott arra, hogy Dósa külföldi egyetemre mehessen, ahonnan hazatérve a ref. kollegium jogtanári tanszékére hivatott meg. Ezen időtől kezdve élénk tevékenységet fejtett ki a szorosabb értelemben vett Erdély politikai küzdelmeiben. 1848–49-iki szabadságharcban, mint a Királyföld kormánybiztosa Brassóba küldetett, ahol mérsékelt szelidségéért és igazságosságáért az idegen nemzetiségek is kiválóan kedvelték. Ezen ténykedéséért a szabadságharc leverése után 4 évi várfogságra itélték, de egy fél év után császári kegyelemmel megszabadult. Hazatérte után többször kinálták meg magas hivatalokkal, de ő a vásárhelyi kollégiumot őseitől reászállott hitbizománynak tekintette, mennyiben apja, nagyapja és szüle apja ezen iskolában tanárkodtak s ezért attól megválni nem akart. Csak 1866-ban hagyta el a kollegiumot, amidőn Maros-Vásárhely városa országgyülési követté választotta. A képviselő házban nagy jogi ismereteivel és tudásával nem egy esetben befolyt a tanácskozások irányitására, különösen az erdélyi ügyekben, melyeket nálánál jobban senki sem ismert. Az 1867-iki évben kiválóságának elismeréséül a képviselőház alelnökévé választotta. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Meghalt 1867. november 19-én Budapesten. Földi maradványai a maros-vásárhelyi temetőben pihennek, ahova meghagyása szerint szállitották.