A harcok Tiszaújlak és Nagyszőllős előtt folynak; részünkről ott gyenge erők vannak, azért sürgős intézkedést és erősítést kérünk annál is inkább, mert Szatmár és Bereg megyehatárán ellenforradalmi csapatok vannak és ezeknek lefegyverzése csak akkor járhat sikerrel, ha megfelelő erősítést kapnak. Szatmár felől állítólag jelentékeny román erők jönnek, a burzsoák hívják és csalogatják őket. Szatmáron a székelyek a románokkal az ellenállást megszüntették, mert szabad köztársaságot ígértek nekik. A székelyek a magyar falvakon keresztül rabolva vonulnak. A beregszásziak minden intézekdést megtettek, de hangsúlyozzák, hogy kevés az erő.

(Kiegészítő jelentés ápr. 20-án este 10 óra 30 perckor.)

Egyes irányból a román csapatok visszavonulóban vannak, Szatmár megye egy részében az ellenforradalmi mozgalmat vérbe fojtották. A főcinkosokat: egy hadimilliomos földbirtokost s két csendőrtisztet elfogták, s a forradalmi törvényszék máris ítélkezik felettük. A székelyek, szám szerint 500-an, Beregszász felé vonulnak nemzeti színű zászlókkal, a tisztek rangjelzésüket felvarrták. A beregszásziak eléjük mentek, hogy megkíséreljék lefegyverzésüket.

Éjjel 11 óra 30 perckor ugyancsak Simon ezt jelenti: Kb. 300 főnyi székely csapat 2 ágyúval megszállotta Tiszaújlakot. Ott és más községekben kidoboltatták, hogy a tanácsköztársaság megszűnt, az uralmat a Lovászy-párt vette át, nekik ez a Magyarország nem kell és ők ezalatt az uralom alatt nem akarnak élni. 50 kocsit ott rekviráltak és azokon jönnek Beregszász felé. Beregszász segítséget kért Sátoraljaújheyltől. Én küldök 50–60 főnyi gyalogságot a géppuskával, azon kívül a Szerencsen állomásozó 1. vörös zászlóalj 1 századát kértem, hogy azonnal induljon Sátoraljaújhelyre. Ezt a hadosztályparancsnok letiltotta és Rusz hadosztály vezérkari főnök úgy nyilatkozott, hogy az általam küldött 50–60 főnyi fegyveresről is jelentést tesz a hadügyi népbiztosságnak.