Nagypéntek este érkeztem Nagyváradra, ahol már akkor híre járt, hogy a románok a csucsai frontot áttörték és rohamosan közelednek Nagyvárad felé. Péntek éjjel 12 órakor az ottani vörös dandárparancsnokság Jánossy rendőrfőkapitányt hivatta és azt parancsolta meg neki, hogy az elfogott román előkelőségeket, ügyvédet, bírót, orvost, éjjel 3 órakor lövesse főbe. Jánossy rimánkodott, hogy álljanak el a vörösök eme tervtől, mert Nagyvárad akkor feltétlenül román rablásnak lesz kitéve, de ők hajthatatlanok maradtak. Erre Jánossy a rendőrökhöz ment, akik teljes erővel meg akarták akadályozni eme román vezető férfiak meggyilkoltatását. Ugyanakkor a már fejvesztetten menekülő vörös gárda elhatározta, hogy még kb. 300 embert, nagyváradi volt bankigazgatókat, kereskedőket, ügyvédeket és orvosokat ki fog végezni, mert ezek hívták volna be a román hadsereget. A rendőrök erre körülvették a városházát és megakadályozták a román előkelőségek kivégzését. Felfegyverezték magukat és ugyanekkor megszervezték a fehérgárdát, amely reggelre kiszabadította a halálra ítélt embereket. A felfegyverzett fehérgárda lefegyverezte a vörösőrséget, megszállotta a város főbb pontjait és különösen arra tartott szemet, hogy a Csucsáról visszatóduló vörösök rendészeti szempontból ne tudjanak a városba behatolni. Az utolsó vonattal, amely szombat de. 10 órakor indult, csupán a direktóriumi tagok mehettek el és a vörösőrség lefegyverzett katonái, akik, amit lehetett, pénzt és ékszert magukkal vittek. (Hünb. 522.)