A román arcvonalon erősebb akció a székely különítmény és a 39. dandárcsoport arcvonalán volt. A székely különítménynek nem sikerült a tervezett vonalban – cca. 15–20 km-re Szatmárnémetitől és Nagykárolytól keletre illetőleg délre – megállni, mert az arcvonalat nagyobb román lovas oszlop áttörte és a 24. dandárcsoport bal szárnyát megkerülte.

A huszti, ezelőtt técsői csoport Királyházára lesz visszavonva. A 39. dandárcsoport a királyhágói állásban megtámadtatván, a bal szárnyon levő nemzetközi ezred rövid harc után visszavonult, ami az egész védővonal visszavonását vonta maga után. A csapatok fegyelmezetlensége miatt a Révtől keletre szándékolt megállás nem sikerült. A parancsnokság Élesdről közvetlen nyugatra fekvő vonalban fogja az éj folyamán a csapatokat összevonni (vasúti szállítással) és Nagyvárad védelmét megkísérelni, a csapatok szelleme és fegyelmezetlensége következtében csekély kilátással az eredményre.

Saját helyzet: Székely különítmény védőszakasza: A csapatokat a 3 nap óta tartó folytonos éjjel-nappali harcok és megerőltető menetelések tökéletesen kimerítették. A Királydarócnál lefolyt harcban a II/21. zászlóalj véres veszteségek folytán csaknem teljesen megsemmisült. A csapatok erkölcsi ereje messze felülmúlja fizikai erejét, fegyelme a veszteségek és fáradalmak dacára is kifogástalan.[1]

39. dandár csoport szakasza: A Sebeskörös völgyében visszavonuló csapatokkal Élesdtől nyugatra, Lugos tájékán szándékozik a dandárparancsnokság ellenállni. A belényesi csoport (Feketekörös) 18-án du. támadás következtében kb. 10 km-re visszavonult a Rossia pataktól nyugatra levő magaslatokra. A csapatok fegyelmezetlensége mindkét csoportnál oly fokú, hogy azok vezetése kérdésessé vált. Ilyen körülmények között Nagyvárad elvesztése csak idő kérdése.

6. hadosztály szakasza: A 101. dandár átcsoportosítása az ellenségtől zavartalanul hajtatik végre. Érintkezés az ellenséggel a 101. dandár szakaszán nincs felvéve. Új saját biztosító vonal: Kürtös–Újszentanna–Kerülős–Apátin át Talpasra húzódik, mely vonal támpontszerűleg szállatik meg. Apáti–Talpas–Vadász körletében 20-áig 3 zászlóalj, ettől délre Kürtösig 2 zászlóalj vonatik össze. Jelenleg kisjenői szakaszban 6 század összpontosítva. Talpasra 4 század vasúton eltolásban. 4/101. tarackos üteg holnap reggel Nadab déli részén állásba megy. Világost még egy század tartja megszállva. Egy páncélvonat Világostól Borosjenő–Borossebes felé felderít; egy másik páncélvonat Zimándújfalunál biztosító szolgálatban. A 33-as pótzászlóalj Kisjenőről Mezőtúrra tolatott el. Az ellenséges üldöző különítmények a délutáni órákban Bokszeget érték el. I. és II/46. zászlóalj elszállítása Makóról illetve Hódmezővásárhelyről nehézségekbe ütközik, mert a katonák szavazással állapítják meg, hogy a kiadott elszállítási parancsot teljesítsék-e. Különösen kitüntette magát a 8. számú páncélvonat önfeláldozó harcával és nagyban elősegítette a csapatok visszavonulását. A Maros mentén biztosító szolgálatban a megalakulóban levő IV. és V/46. zászlóaljak maradnak, melyeknek azonban igen hiányos a felszerelése és csak részben lesznek fegyverrel felszerelve. A megvert részek maradványai legnagyobbrészt fegyverzet és lőszer nélkül Kisjenő–Székudvar területéről eltolásban Gyulára, ahol azok rendezve és kötelékbe sorozva lesznek. Ez a legénység mindenáron szabadságra akar menni és elszökdösik. Hogy mennyiben sikerül a hadosztályparancsnokságnak fenti tervét végrehajtani, az kérdéses, de következtetni lehet a hadosztályparancsnokságnak 18-án reggel leadott jelentéséből, mely szerint a csapatokban minden rend felbomlott, harci készségre és ellenállásra számítani nem lehet, fegyvert, felszerelési cikkeket eldobálnak, sőt az élelmiszerrel megrakott kocsikat is visszahagyják.[2]

Az ellenségről részletes hírek nincsenek. A székely különítménnyel szemben 18-án elért sikereit és nagy térnyerését az ellenség elsősorban lovasságának köszönheti. Az ellenség az előnyomulást az egész vonalon folytatja és a visszavonuló csapatokat – a 101. dandárcsoport kivételével – nyomon követi, illetőleg üldözi. Husztról 19-én de. 1 órakor érkezett jelentés szerint az ellenség onnan 10 km-re van.

Egyéb: A 6. hadosztályparancsnokság a románok kegyetlenkedéseire és a parancsnokok és politikai megbízottak működésére nézve (4/18. és 418. hdm. 23. szám alatt) jelenti:

Többoldali, különböző harcban álló csapattestek jelentéséből kitűnik, hogy a románok foglyul ejtett katonáinkat embertelenül lemészárolják és hogy különösen hivatásos havidíjasaink (volt tisztek és altisztek) a legnagyobb odaadással és elszántsággal az utolsó pillanatig megállták a helyüket, sok helyütt majdnem magukra hagyva, ezek közül sok megsebesült vagy végkimerülésig kifáradt egyén, hogy ne essék román fogságba, főbe lőtte magát. A hadosztályparancsnokság jelenlegi tapasztalatai szerint a politikai megbízottak, akik a csapatnál vannak alkalmazásban, egyéni qualitás hiányában nem felelnek meg annak a feladatnak, melyet ezen intézménnyel a hadügyi népbiztosság elérni szándékozott. Fejetlenség, teljes katonai tájékozatlanság és azon körülmény folytán, hogy nem tudnak a katonák lelkületéhez hozzáférni, jelenleg ez az intézmény határozottan illuzóris.

Igen érezhető a harc előtti és alatti tevékenység végrehajtásában a raj- és szakaszparancsnokoknak hiányos, sokszor semmit érő katonai tudása és tekintélye. A biztosításra kirendelt szakaszok pl. nem is jutnak el rendeltetési helyükre, mert a parancsnok nem tud térképet olvasni. A csapatok legalsóbb vezetése igen hiányos, ami jelenleg annál is inkább komoly veszélyt jelent csapatunkra, mert a szakaszok igen gyakran kerülnek önálló alkalmazásra.

A debreceni vasúti vonalparancsnokság jelentése szerint az ápr. 18-a folyamán oda érkezett I. és II. nemzetközi vörös zászlóaljak katonái kijelentették, hogy nem akarnak tovább menni. A parancsnokot lelövéssel fenyegették, a városban elszéledtek és az egész várost fenyegetik. A továbbmenetelt állítólag azért tagadták meg, mert hiányos a felszerelésük.

A székely hadosztályparancsnokság azt jelentette, hogy vett értesülés szerint a német-osztrák nemzetközi zászlóaljak és a debreceni állomás csapatai közt utcai harc folyik.

A bekövetelt jelentésekből kitűnik, hogy az utcai harc a vörösőrség lázadásából és az ezzel kapcsolatban fellépő ellenforradalmi mozgalom elnyomásából keletkezett, amihez a direktórium az épp ott levő osztrák zászlóaljakat használta fel.

[1] Szinte jóleső örömmel olvassa ezt az ember a derék székelyekről, bár a sorok között kiérezni, hogy ebben a túláradó dicséretben egy jókora adag túlzás foglaltatik.

[2] A 101. ddr-nál uralkodó állapotokról az oda beosztott Diószeghy politikai megbízott alábbi jelentése nyújt felvilágosítást: A fegyelem teljesen felbomlott. A csapatok biztosító szolgálatra, beásás és egyéb műszaki szolgálatra nem hajlandók. Rövid harc után haza akarnak menni szabadságra. Egy alosztály legénysége századparancsnokát kényszerítette arra, hogy a leszerelési illetéket fizesse ki, ezután elszéledt. Az emberek beosztásukat engedély nélkül elhagyják és lakhelyeikre távoznak. Szívós védelemre ellenálló erő egyáltalában nincsen meg. Borossebesen az emberek a parancsnokot főbelövéssel fenyegették meg, ha őket nem viszik htára.