| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |
Az április 20-i eseményekről a hadügyi népbiztosság április 21-i összefoglaló helyzetjelentése a következőket tartalmazza:
Román arcvonal: Nagyszőlősön a Kovács volt alezredes parancsnoksága alatt Munkácsról jött 2 század és ½ székely zászlóalj áll, mely román túlerővel szemben Huszt mellől Veresmart felé vonult vissza.[1] Kovács utasítva van a Tisza-újlaki hidat biztosítani és Halmi felé felderíteni.
A Tiszától délre a Kraszna csatornától nyugatra a székely különítmény zöme, nehéz harcok után teljesen kimerülve, megfelelő biztosítás mellett pihen és gyülekezik. Különítmény-parancsnokság Mátészalkán. Az 1. székely csoport Mátészalka körül, a 32. székely gyalogezred Nyíradonynál gyülekezik, utóvédei az ellenséggel érintkezésben. A 21. gyalogezred Nagydoboson (Mátészalkától északra) pihen, s onnan Nyírbátorba kerül.[2]
A 12. gyalogezred II. és III. zászlóaljának csak töredékei vonultak vissza; nagyobb részük Szatmár környékén részben szétszéledt, részben fogságba esett.
A 65. zászlóalj parancsot kapott Nyírbátorba menetelni és ott déli és keleti irányban biztosítani.
A 24. székely csoport Nagykállón gyülekezik.
A székely különítmény parancsnokságnak a 39. dandárról tudomása nincsen; annak parancsnoksága állítólag Nagyváradon elfogatott. A dandárcsoport részei Berettyóújfalura érkeztek. Ezen helységet az 1. vörös ezred I. és II. zászlóalja szállotta meg. Fugyivásárhelynél a 39. dandártól visszahagyott 12 ágyút román lovasság elfoglalta.
Egyébként az ellenség április 20-án a Szamos mindkét partján főleg járőrökkel tapogatódzott előre. Francia (?) lovasság visszavonuló csapatainkat állandóan zavarta. Este 6 óráig az ellenség Ököritó–Jank vonalát érte el. Szatmárnémetit főleg francia (?) lovasság és kb. 3 zászlóalj tüzérséggel szállotta meg. A székely különítmény parancsnokságnak az a benyomása, hogy Szatmárnémetiben az ellenségnek csak kisebb csoportja van, míg főereje Nagykároly környékén gyülekezik, hogy onnan az Ecsedi láp biztosítása mellett Érmihályfalvára nyomuljon előre.
Déltájban Sárói Szabó Tibor lépett telefonon Debrecenből a hadügyi népbiztossággal összeköttetésbe. Jelentése szerint Böhm népbiztos megbízta őt az erdélyi katonai kerület parancsnokságával és kinevezte a székely különítmény parancsnokának, Kratochwilnak helyettesévé. „Püspökladányba beérkezett szállítmányok – folytatta Sárói Szabó jelentését – Landler népbiztos és az ottani politikai megbízottak téves és a hadműveletekre végzetes következményekkel járó intézkedései folytán Püspökladányban kivagoníroztattak, ahelyett, hogy a hadügyi népbiztosság irányítása szerint Debrecenbe beérkeztek volna. Parancsot adtam, hogy a Püspökladányon kivagonírozott szállítmányok azonnal újból bevagonírozzanak és Debrecenbe haladéktalanul útba indíttassanak. Kérem Tombor elvtársat, Kun Béla elvtársnak tegyen jelentést arról, hogy avatatlan, hozzá nem értő egyének hasonló eljárása a magyar tanácsköztársaság teljes összeroppanását vonván maga után, az ily tettek elkövetői mint a forradalom és a tanácsköztársaság árulói halállal büntettetnek.”
Jelentése végén Sárói Szabó beszámol a Debrecenben levő csapatokról és hogy az ott felfegyverzett 2000 szervezett munkásnak katonai egységekbe való szervezése és felszerelése folyamatban van.
A 6. hadosztály parancsnokság jelentése szerint Nagyvárad felől Nagyszalonta felé állítólag 1000 ember a pályán előnyomulóban. A Fehérköröstől északra az ellenséggel az érintkezés megszakadt. Felderítésre úgy a Feketekörös mint Nagyvárad irányában páncélvonatok küldettek ki. Borosjenő, Apatalak, Pankota, Kovácsi, Szabadhely románok által megszállva; Máriaradnán a franciákat románok váltották fel. Kémhírek szerint a Fehérkörös és Maros völgyében egy-egy ellenséges hadosztály lenne. Az aradi francia csapatok passzíve viselkednek, csak lovas járőröket küldenek ki. Arad és Szeged között az ellenség helyzete változatlan. Deszknél új csapatok, Újaradon erősítések észleltettek.
A hadosztályparancsnokság a legközelebbi időben ellenséges előnyomulással számol, amit kémhírekre és gyakori ellenséges légi felderítésekre alapít.
Zám és Brád környékén bizalmi emberek jelentése szerint a románok 16.000 embert összpontosítottak, főleg sorozott erdélyiekből, kiket a bolsevizmus leverésére buzdítva, sikerült nekik összegyűjteni.
A saját csapatok állapotáról a 6. hadosztály parancsnokság a következőket jelentette: A csapatok harci értéke nem nagy. Szabadságra akarnak menni, harcolni nem akarnak. Gyakori eset, hogy biztosításra kiküldött szakaszból vagy századból a legénység fele szétszéled. A csapatok harci kedvének megerősítésére friss erőkre van szükség.
A beregszászi direktórium nevében Simon elvtárs este 9 óra 45 perckor a 52. sz. mellékletben f) alatt foglaltakat jelentette.
A románok e napi kommünikéje következőleg hangzott:
„Április 20-án este oszlopaink élei a következő vonalat érték el: Csenger, Petreu (Mező-Petri), Piskolt, Dengheleg, Miholt, Nagyvárad, Nagy Leota, Nagyszonta, Bors, Paolta, Macca (?), Biharia, Bolin, Borosjenő, Gyarmata, Pankota, Tarnova. A csapatok erkölcsi állapota épületes. Nagyváradon a tömeg katonáinkat virágokkal és üdvrivalgásokkal fogadta. – Veszteségek: Halottak: Gregorescu alhadnagy és 2 katona. – Zsákmány: Egy üteg fogatostul, sok fegyver és lőszer, valamint számos vasúti anyag.”
A cseh frontról beérkezett jelentések szerint Ungváron a 88. cseh-szlovák gyalogezred, az 1. cseh-szlovák vadász zászlóalj és a 23. francia-cseh-szlovák légiós ezred egy zászlóalja lett a már ismert 36. cseh-szlovák gyalogezreden kívül összpontosítva. Ungvárról Sianki felé csapatokat tolnak el. Hidsanémeti környékén jelenleg a cseh-szlovák légiós ezred egy zászlóalja van Buzitán a 31. légiós ezred ½ százada, Jánokon a 30. gyalogezred 1 szakasza lett megállapítva. Kassa jelenleg gyengén van megszállva. Kassán Hennoque francia tábornok a parancsnok, akinek az eddigi parancsnok, a magyarbarát Rosi olasz tábornok alá van rendelve. Bárca mellett repülőtér. Hangulat: néhány tót osztag kivételével magyarellenes; a tótok inkább magyarbarátok, a zsolna–rajeci völgy egy katonát sem adott a sorozáskor.
Ma a délelőtt folyamán Radváncra (Ungvártól 4 km-re délkeletre) átkelt egy cseh tiszt 60 katonával. Ezek kijelentették, hogy nem hajlandók harcolni, vörös szalagokat tűztek fel és összecsókolództak a mi embereinkkel.
Kémhírek szerint a csehek Pozsonynál a közeli napokban akcióra készülnek. Állítólag erőteljes támadás Komáromnál előkészületben, Ipoly vonalán részletfelváltások, Korponára állítólag morva csapatok érkeztek. A 3. légis hadosztály részei (88. ezred, 1. zászlóalj 23. légió, 1. vadász zászlóalj) Kassa környékéről Ungvár felé, az ott levő 35. ezred megerősítésére eltolattak.
A déli hadiszíntérről a belgrádi munkás osztaghoz beosztott Camert elvtárs a következőket jelentette: a) Katonai helyzet: Belgrád: szerb sorkatona nagyon kevés, a rendet csendőrség tartja fenn. Belgrádon át 3 hét óta fekete csapatok szállítanak Szeged környékére. Belgrádban újoncokat soroznak. Újvidéken nincsenek szerb csapatok, csak kb. 500 főnyi szerb katonaság van a rend fenntartására. Szabadkán főleg szerb katonaság, francia alig van. – Állítólag április 20-án támadni fognak a szerbek a franciákkal egyetemben. – b) Politikai helyzet: Szerbiában 2 párt van, 1. katonai párt, ez az offenziva mielőbbi megkezdését követeli, hogy a hadsereg ne töltse az időt tétlenül; 2. polgári párt, mely minden erejével odahat, hogy egy erős csendőrséget minél előbb megszervezzen és hogy a demobilizációt nemsokára keresztül vihesse.
Belgrád utcáin naponta a frontról jövő szökevények láthatók. Az április 10-i forradalomból egy szó sem igaz. Újvidéken nyomott a hangulat; az ottani lakosság kezd kiábrándulni. A szerbek a Bácskából mindent elvisznek; élelem és ingóságok nagy számban mennek a megszállott területekről Szerbiába. Szerbiában az élelem olcsó, mert az antant szállítmányai sűrűn érkeznek. Magyarországi helyzetről sok hamis hír van elterjedve: (Kun megbukott, antant ultimátumot küldött, hogy a kommunizmussal szakítsanak).
Horvátországban a szerbekről hallani sem akar senki, már elvétve a kommunizmust élteti a parasztság.
[1] Kovácsot alighanem nem annyira az állítólagos túlerő, mert hiszen a Tisza völgyében csak gyengébb román lovasoszlop nyomult elő, mint inkább az általános helyzet és a vett parancs késztett visszavonulásra.
[2] Érdekes és érdemes ezeket a tényeket a Pap Béla politikai megbízott rettenetesen túlzott jelentéseiben (lásd 52. sz. melléklet) foglaltakkal összehasonlítani.
| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |