| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |
Április 18-án a románok mindenekelőtt a legelöl levő 39. vörös dandár ellen indították meg támadásaikat.
E támadásról a dandárparancsnokság a következőket jelenti:
1–81. szám. Helyzetjelentés 1919. április 18. du. 7 órakor. 1. Az éj folyamán a Jad völgyéből a Sebesköröstől délre levő tábori őrseink ellen a románok támadást intéztek. Sikerült is nekik a tábori őrsvonal egy részét visszanyomni. Megindított ellentámadás ismét az előbbi állásba juttatta a tábori őrseinket. A főtámadás a du. folyamán indult meg, mely elől rövid harc után a nemzetközi zászlóalj visszavonulni volt kénytelen. A csapat fegyelmezetlensége oly fokú, hogy annak további vezetése kérdésessé válván, az egész vonalnak a Csekhely–Felsőpatak–422–683 vonalba (félkörben Révtől 4 km-nyire keletre) való visszavonulást rendeltem el. E visszavonulás tüzérség oltalma alatt jelenleg folyamatban. Szilágysomlyó irányában a Berettyó völgyig előretolt lovas járőrök megállapították, hogy az ellenség a Berettyót még nem lépte át. 2. A belényesi csoportnál az éj csendesen telt el; a támadás ott is a du. folyamán kezdődött a Kőröstárkány–Nyégerfalva–Ótalp vonalában választott első állásunk ellen. Rövid ellenállás után a harc félbeszakítása a jobbszárnyról kezdve elrendeltetett a Rossia patak mögötti voltaképpeni fővédelmi állásba. A tüzérség és egy egyelőre kirendelt utóvéd fedezete mellett ez teljesen rendben ment végbe. Ezen visszavonulás elrendelése előbb-utóbb szükséges lett volna a két szomszédcsoport visszavonulása folytán, miáltal a királyhágói és belényesi csoportom a megkerülés veszélyének volt kitéve. A csapat fegyelmezetlensége nemcsak a parancs megtagadásában nyilvánult meg, hanem a beküldött hamis jelentésekben is, ami a célszerű elhatározások meghozatalát megnehezíti. Ezzel a demoralizált csapattal aktív vállalkozást végrehajtani nem lehetséges, 39. ddr. parság.
Sőt valamivel később, este 10 óra 30 perckor, ugyancsak a 39. dandárparancsnokság ugyanazon szám alatt már ezeket mondja:
Beterjesztett első helyzetjelentésben a királyhágói állásból a Révtől keletre választott új védőállásba való visszavonulás nem ment simán, amennyiben a balszárnyon levő Magura 915. magaslat, melyet a nemzetközi zászlóaljnak kellett volna megszállnia és védelmezni, majdnem harc nélkül jutott az ellenség birtokába. Az ellenség ezáltal abba a kedvező helyzetbe jutott, hogy a műúton visszamenő csapatokat tüzelésével a legnagyobb rendetlenségbe hozta, mely rendetlenség csakhamar a szomszéd csapatokra is átragadt. Az ily módon visszaözönlött csapatok, nem törődve az új kijelölt védelmi állással, egyenesen a révi vasúti állomáshoz mentek, ott vonatra ültek és Élesdig jöttek, módot adván az ellenségnek ezzel, hogy az előnyomulást Báródig folytathassa. Ily helyzetben kénytelen voltam Élesdtől nyugatra Lugosnál levő új védelmi állásban a csapatokat összevonni. A Révnél választott új védelmi állásban levő többi csapat ugyancsak vasúton fog az éjjel a lugosi védővonalba visszaszállíttatni. A csapatok fegyelme és szelleme a legaggasztóbb tüneteket mutatja. Így pl. az egyik század legénysége kijelentette, hogy ők nem fegyverrel akarnak harcolni, hanem politikai érvekkel. Ezen csapattal eredményt kecsegtető – még ezen védőleges ellenállást is gyakorolni majdnem lehetetlenség. Nem érdemli meg többé a katona elnevezést. Minden további eljárásomnál kizárólag az időnyereség vezet. Nagyvárad esetleges elvesztésére való tekintettel, a továbbiakra nézve kérek utasítást.
E vészt kiáltó és riasztó hírekkel ellentétben a pesti „vörös” újságok és a külügyi népbiztosság épp oly véresszájú és tollú ügynökei a román offenziva ezen első napjaiban még mindig „a vörös katonák példás hősiességé”-ről, a románoknak ezáltal okozta „óriási veszteségei”-ről és a folyamatba tett ellenintézkedések folytán küszöbön álló fordulatról szóló híreszteléseikkel kürtölték tele az országot-világot.
A székely hadosztályparancsnokság este 9 óra 25 perckor a következő jelentést adta le telefonon:
A 21. székely csoport Érmihályfalva felé visszavonulóban. Ellenség a csoportot követi, 24. székely csoport balszárnyát nagyobb román lovasoszlop áttörte és a balszárnyat megkerülte. A román lovasoszlop a Nagykároly–Szatmárnémeti vasúti vonalat közvetlen közelről veszélyezteti és valószínűleg rövid időn belül el fogja vágni. A 24. székelycsoport az üldöző ellenség elől Nagykárolytól északra Börvely–Vllaj–Mérk és Zombőlcsárda területére fog visszavonulni. Az 1. székelycsoport ma éjjel a következő vonalban vesz felállítást: Szamosdob–Szatmárzsadány–Amac–Petény–Udvari és Egri. A huszti csoport Királyhágóra lesz visszavonva. Hadosztályparancsnokság legszűkebb törzse holnap reggel 8 óráig Szatmár, azután pedig Mátészalka. A csapatok tökéletesen kimerülve. Folytoni éjjeli és nappali harc, mely már 3 nap óta tart; példa erre a mai Királydarócnál lefolyt harc, hol azt ott harcoló II/21. zászlóalj a súlyos véres veszteségek következtében csaknem teljesen megsemmisült. – az erdélyi kerületi parancsnokság Debrecenből értesítette a székely hadosztályparancsnokságot, hogy Debrecenben 2 német-osztrák nemzetközi zászlóalj és az ottani helyőrség között utcai harc folyik.
Az utóbb említett eseményekre nézve este 11 óra 50 perckor az 52. sz. mellékletként csatolt részletes jelentés érkezett Debrecenből Cmortól, a 39. dandárhoz beosztott hadügyi politikai megbízottól.
Ápr. 19-én reggel 6 óra 45 perckor a székely hadosztályparancsnokság a következőket telefonálta:
„A hadosztály helyzete az éj folyamán lényegesen nem változott. Az egyes dandárcsoportok a jelentett területeken gyülekeznek. Nagykároly egyelőre saját tábori őrsök által biztosítva. A város kívánságára, hogy a harctól megkíméltessék, a tábori őrsök vissza lesznek vonva. – A csapatok kimerültsége folytán tőlük ellenállásra számítani nem lehet. Ellenséges előnyomulás esetén a hadosztály Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírbátor vonal felé fog visszahúzódni.”
A katonai parancsnokságoktól beérkezett eme hivatalos jellegű jelentéseken kívül az azokhoz beosztott politikai megbízottak is szükségét érezték, illetve jónak látták, hogy a csapat- és seregvezetésnek laikusok részére tiltott birodalmába és ügyeibe dilettánsok módjára beleavatkozva és belekontárkodva, a legmagasabb fórumok előtt az ő, nem ritkán önös célok által sugalmazott felfogásuk és akaratuk jusson érvényre, mely eljárásukkal természetesen rendszerint többet ártottak, mint használtak. A fennálló furcsa állapotok jellemzésére ízelítőül néhány ily jelentést az 52. sz. mellékletben közlünk.
A hozzá érkezett jelentések alapján a hadügyi népbiztosság az április 18-i eseményekről ápr. 19-én reggel 8 órakor adta ki összefoglaló jelentését; ezeket a már közölt adatok és részletek kihagyásával az 53. sz. melléklet tartalmazza.
Az eddigi román harctéri események alkalmul szolgáltak Tombornak, aki tulajdonképpen mint az egész vörös hadsereg vezérkari főnöke szerepelt, az alábbi 2 rendelet kiadására:
a) 418/75. hdm. szám, Budapest, 1919. ápr. hó 18-án. A román fronton harcoló csapatparancsnokok teljesítményeinek teljes elismerése mellett szükségesnek tartjuk a következőket megjegyezni:
1. Feltűnő, hogy a románok több helyen átkaroló mozdulatokkal körülbelül egyenlő erős saját csapatokat késztettek visszavonulásra. A részletes helyzet ugyan a hadügyi népbiztosságnál nem ismeretes, mégis felmerül a kérdés, nem lehetett volna-e a románok előnyomulásának megkezdésekor saját erőinket ellentámadásra készen, messzire oldalt eltolni és aktív védekezéssel az ellenfél megkerülő mozdulatait hatálytalanná tenni.
2. Más helyen a románok tüzérségi előkészület után nagy erővel arcban támadtak. Röviddel a támadás megindítása után az a jelentés érkezett ide, hogy a parancsnokságnak tartalék nem áll rendelkezésére. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tartalék arcban lett bevetve. A megtámadott csoport visszavonulni volt kénytelen. Feltűnő volt amellett, hogy az egész arcvonal egyik szárnyán a románok csupán kis erővel támadtak. Ez a szárnycsoport tartotta is magát. Az itteni nyilvántartás szerint e szárny mögött voltak eredetileg az egész harccsoport tartalékai. Amennyire innen megítélhető, célszerű lett volna az összes tartalékokat a szárnycsoportnál ellentámadásra latba vetni, tekintet nélkül arra, hogy a románok arctámadása sikereket ért-e el, vagy sem. Ebben az esetben is hiányzott tehát az együtt tartott tartalékoknak aktív latba vetése.
3. Érthető, hogy azok a csapatok, amelyek az elmúlt világháborúban majdnem mindig azárt arcvonalban harcoltak, amidőn a sikert rendszerint az áttörés eredményezte, figyelmüket most is látszólag főképp az ellenfél arctámadásaira irányították. A mai katonai helyzetnél nincsenek ilyen összefüggő arcvonalak és azért lehetőleg gyengén tartott, a támadás elől esetleg kitérő arcbeli csoportokkal és erősebb tartalékok megkerülő mozdulataival kell sikerre törekedni. Az orosz vörös hadsereg harcainál is az utóbb említett harcmód biztosította rendszerint a sikert.
Kiadatik: A székely különítmény parságnak, a 39. dandárparságnak és az 1–6. hadosztály parságoknak. Hadügyi népbiztos rendeletéből: Tombor s. k. vezérkari főnök.
b) 418/94. hdm, 5. oszt. szám, Budapest, 1919. ápr. 18. A beállott hadi helyzet az ellenség által meg nem támadott arcvonalakon, valamint a harckész alakulások csekély száma szükségessé teszik, hogy a rendelkezésre álló harcászati egységek akként csoportosíttassanak, miszerint más veszélyeztetett arcvonalakra gyorsan eltolhatók avagy a helyszínén ellentámadásra alkalmazhatók legyenek.
E követelménynek nem felel meg azon eljárás, ha a demarkációs vonal mentén a megfigyelő szolgálatra a harcászati kötelékeket kordonszerű felállításban alkalmazzuk, mely által a kordonszerű felállítás hátrányaitól eltekintve, a csapat fölösleges módon kifárasztatik és elhasználtatik.
Elrendelem tehát, hogy az összes arcvonal parancsnokságok a megfigyelő kordonszolgálatot – a helyi direktóriumokkal egyetértőleg szabályozva – lehetőleg mindenütt vörösőrségbeli alakulásoknak adják át és a vörös hadseregbeli alakulásokat e kordon mögött nagyobb vasúti állomások mellett, honnan esetleges elszállítás könnyen lehetséges, együtt tartsák.
E rendeletem sürgősen végrehajtandó és jelentendő, hogy mely egységek (századok, félzászlóaljak, zászlóaljak és ütegek) és mily létszámmal állanak tartalék gyanánt rendelkezésre.
A belügyi népbiztosságot egyidejűleg megkerestem, a vörösőrség szerveinek megfelelő utasítása végett.
Kiadatik: 1., 3., 4., 5. hadosztályparancsnokságnak, 20. és 44. dandárnak végrehajtás végett és tudomásul a székely különítménynek és a 6. hadosztálynak.
Utóbbi rendelettel kapcsolatban a hadügyi népbiztosság 418/91. hdm. szám alatt a következő megkeresést intézte a belügyi népbiztossághoz: Budapest, 1919. április 18-án. A túlerővel fellépő ellenséges csapatokkal szemben minden katonailag kiképzett alakulásra szükség van. Kérem a belügyi népbiztosság elvi hozzájárulását, hogy a már szervezett katonailag kiképzett vörösőrségbeli alakulások az ellenség által veszélyeztetett területeken (vármegyékben) az érdekelt megyei direktóriumok és az illetékes katonai parancsnokságoknál levő politikai megbízottak kölcsönös megállapodása alapján a katonai parancsnokságok rendelkezésére bocsáttassanak. Hozzájárulás esetén kérem a vörösőrség szerveinek utasítását s ennek megtörténtéről értesítést.
A román nagy főhadiszállás a 18-i eseményekről április 19-éna következő kommünikét adta ki:
Elkeseredett harc után oszlopaink élei április 18-án este a következő vonalat érték el: Técső–Szinyérváralja–Válaszút–Tasnád––Acas (?)–Babuca (?)–Moiadu (?)–Porc–Bucsa–Gura Jadului–Lóró–Konop–Máriaradna.[1] Veszteségeink komolyak, Paulian ezredes derék vadászdandára élén hősi halált halt.
A másik két hadiszíntérről április 18-án a hadügyi népbiztosság a következő jelentéseket kapta:
a) Az 5. vörös hadosztályparancsnokság telefonjelentése este 7 órakor: Ungvár felé nagyobb csapatösszevonások észlelhetők. Folyó hó 17-én egy eddig még meg nem állapított számú ezred és 10 üteg érkezett. Ungváron nagy sürgés-forgás van. Minden alkalmas helyet katonailag megszálltak. Ungváron több francia tiszt van. 12 löveg Ungvártól északnyugatra levő magaslatokon van felállítva. A várost torlaszokkal és állítólag villamos drótakadályokkal erősítették meg. A szemtanú benyomása az, hogy a csehek támadásra készülnek, ami a keleti fronton folyó eseményekkel összefüggésben nem látszik kizártnak.
b) A 3. hadosztály körletében az Ipoly–Sajó vonalon átjött menekültek szerint a csehek a fegyverképes férfilakosságot összefogdosták és az erőszakos elszállítás elől menekülők ellen fegyvert használnak.
c) Sipos, az 1. hadosztály parancsnoka, április 18-án este 10 óra 15 perckor ezt jelenti: 17/IV. 18. hdm. szám. Április 16-án az ellenség Pécstől északra Mánfánál s ettől 15 km-re délnyugatra Hetvehelynél támadott. Mindkét támadás visszaveretett; 3 szerb foglyul esett. Saját veszteség 1 halott, 2 eltűnt. Bükkösd vasúti állomásnál az ellenség 200 méter sínt felszedett. A 2. hadosztály arcvonalán változás nem fordult elő. – A 20. dandár csoporttól vett jelentés szerint a Zágrábba befutó antant-szállítmányokról szóló hírek megerősítést nyertek.
[1] Az elért vonalat a 49. sz. melléklet tünteti fel.
| « Megjegyzések. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |