| « Április 16. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |
Április 17-én a székelyek sem bocsátkoztak többé komolyabb harcokba, ami abból is kitűnik, hogy az elrendelt visszavonulás, amint az a 49. sz. vázlatból kivehető, már április 17-e folyamán nagyjából végre volt hajtva; nemkülönben abból is, hogy a hadosztály volt parancsnokának jelentése szerint az egész tüzérség – 2 löveg kivételével, melynek legénysége budapesti vörös érzelmű katonákból állott, akik a lövegeket az állásokban hagyva, az első ágyúszóra megszaladtak – teljesen kimerült lovakkal és emberekkel ugyan, de teljes számban visszaérkezett. Erősebb, említésre méltó összeütközésre e napon csak Hadad környékén került a dolog, hol egy székely század a lakossággal együtt a támadó román zászlóaljat és annak parancsnokát el is fogta.
Hogy a többi vörös csapatok hogyan viselkedtek, arról az első hiób-hírt Rab Ákos, a 6. hadosztály parancsnoka közölte az április 16-áról 17-ére hajló éjjel 12 óra 30 perkckor Julier-vel, a hadügyi népbiztosság 5. (hadműveleti) osztályának főnökével. Ez a jelentés ekképpen szólt:
„Az ellenség 4 oszlopban támadt Honctő és Talács (Áczfalvától délkeletre) felé. A páncélvonat mozdonya találatot kapott. A páncélvonat így az ellenség kezébe került. A capatoknál pánik tört ki, úgy hogy a kőrösvölgyi 3 zászlóalj rendetlenül visszavonult. Honctő ellenséges tüzérségi tűzben áll. A honctői zászlóalj tartja magát, harcban a Zöldes (Mádriszesttől 3 km-re ék-re) felől előnyomult ellenséggel. Terv: A Világos–Bokszeg–Belényes vonalon f. hó 16-án 3 zászlóaljat és f. hó 17-én 1 ½ zászlóaljat összevonni és azután a frontot kelet felé előre tolni. Ma a benyomás, hogy ha a Maros völgyből az ellenség nem támad, a mostani előnyomulása fel lesz tartóztatva.”
Rab Ákos optimisztikus felfogása és szándéka azonban csakhamar kivihetetlen hiú ábrándnak bizonyult, s így kénytelen volt csapatait a halmágycsucsi állásból a Kórakó (Háromalmás és Körösbökény között) – Dézna által jelölt vonalba visszavenni. Ámde itt sem volt sokáig maradása, mert április 17-i jelentése szerint: „A hadosztály keleti frontját Kőrakó–Dézna vonalában az ellenség megtámadta. Az ellenséges támadás még folyamatban van. Tekintettel az átkarolás és mindkét oldali megkerülésre, továbbá az igen kevés harcegységre, összesen 5 század, a hadosztály parancsnokság elrendelte a következő új védelmi vonalnak: Világos–Tornova–Selénd–Bokszeg és tovább északra Sólyomnak a Fekete Körösnél való megszállását. A hadosztálynak 3 napon belül 4 zászlóalj és 1 üteg fog rendelkezésére állani. Ezen erővel, ha addig a viszonyok nem változnának, ellentámadást hajt végre. A 39. dandár értesítve lett az új vonalról és felszólíttatott, hogy a Fekete Körös mentén Sólyomig a biztosítást végezze. A Kőrakó–Dézna vonal az éj folyamán fog kiüríttetni.
Ezt a jelentést Rab Ákos később következőleg egészítette ki: „Ellenséges járőrök Kőrakó–Dézna felé tapogatóznak. Felderítés megállapította, hogy a Kőrös (ti. a Fehér Körös) völgyében – mindkét oldalt – cca. 5 zászlóalj és 3–4 üteg előnyomul, továbbá a Maros völgyében cca. 2 zászlóalj, mely Mária Radnát elhagyva, északnak kanyarodik. Nehogy 3 zászlóaljam megveressék, vontam vissza erőimet a Világos–Bokszög–Sólyom vonalra. A 39. dandár déli szárnya Belényes–Körösjánosfalvára megy. Szándékom a 6. hadosztály zömét a keleti szárnyon egyesíteni, hol a lehetőséghez képest keletre vagy déli irányban ellentámadásba megyek át. Az ellenséget a Körös völgyében 5–6 zászlóaljra és 3–4 ütegre becsülöm.”
Ennek, valamint a nap folyamán beérkezett többi jelentésnek alapján a hadműveleteket vezető hadügyi népbiztosság 5. osztálya a 16-i harcokról április 17-én az 50. sz. mellékletben foglalt összefoglaló jelentést adta ki.
Ápr. 17-e folyamán a román frontról még a következő jelentéseket kapta a hadügyi népbiztosság:
a) A székely különítmény parancsnokságtól Szatmárnémetiből ápr. 17-én reggel 12 óra 15 perckor: A románok a 16-án megindított tervszerű támadást ma is folytatják. A 21. és 24. dandárcsoportok, amelyek között az összeköttetés is megszakadt, az óriási túlerővel szemben helytállni nem tudtak, s így tovább visszavonulni kényszerültek, még pedig Királydarócz–Tasnád–Széplak vonalába.[1] Az 1. székely dandárcsoport a 21. és 24. székely dandárcsoportnak fenti visszavonulása folytán annyira keletre izoláltan nem állhatván, visszavonatott Sárköz–Aranyosmeggyes–Erdőd vonalába, a técsői csoport pedig Husztra.[2] A csapatok, dacára a nagy túlerő és a saját veszteségeknek, mintaszerűen fegyelmezettek s a legkisebb kötelékig a legnagyobb öntevékenységet fejtik ki. A 24. dandárcsoportnak eddig jelentett fogyatéka 322 fő, a 21. székely dandárcsoporttal az elvesztett összeköttetés a jelen pillanatban helyreállott.
Este 8 órakor a székely különítmény parancsnokság kiegészítőleg még jelenti: Az ellenség a visszavonuló csapatokat nyomon követi, a 24. dandárcsoportot 2–3 század lovassággal is. Veszteségeink igen súlyosak, mintegy 60%-ra tehetők.[3]) A 24. dandárnál a lőszer (tüzérségi is) teljesen elfogyott, s a pótlás még nem érkezett meg.
b) A 39. dandár parancsnokságtól: Helyzetjelentés, Nagyvárad, 1919. ápr. 17-én déli 12 óra. A tegnap megparancsolt vonalat, azaz a Királyhágótól keletre húzódó magaslatot (Magura–D. Arsuru között) a csapatok az éjjel és ma reggel folyamán elfoglalták. Ellenség Feketetóig nyomult előre. A Fekete Körös völgyében a saját előretolt kisebb csoport Dealul és Biharkristyórón túlerős ellenség elől lassan Vaskoh felé visszavonult és ott megállott. Ellenség állítólag Kerpenyeden volna, Vaskohtól mintegy 2–2 ½ km-nyire dk-re. A mai napon eddig semmiféle harci tevékenység sem fejlődött ki. (39. ddr. pars. 1/80. sz.)
Este 10 órakor a következőket jelenti a 39. dandárcsoport parancsnokság: A csucsai csoport a Királyhágótól északra és délre húzódó magaslatokat tartja megszállva. Ellenséges behatolás ma nem volt. A belényesi csoportnál de. 8 óráig csend volt, azután erős ellenséges ágyútűz kezdődött, majd ellenséges támadás következtében, mely a Dealul Mare és Biharkristyórón levő kisebb osztagokat utóvéd harcokban visszavonulásra kényszerítette. Ezen csoport Belényestől délkeletre, Tárkányka–Talp vonalába vonult vissza, ahol jelenleg is védelmi állásban van, egyelőre ellenséges behatás nélkül.
c) A 6. hadosztály középső csoportjáról a borossebesi pályaudvar parancsnokság este 6 órakor a következőket jelentette: A tegnapi nagy fegyelmezetlenséggel kapcsolatos szétoszlás után ma nyugalom van. A visszamaradt jobb érzésű töredék és a segítségül érkezett zászlóalj az állásokat elfoglalta. Az ellenség részéről az éj folyamán támadás nem volt.
Egyébként a 6. hadosztály állapotáról a hadosztály vezérkari főnökének, a hadügyi népbiztosság 5. osztálya főnökével április 18-án de. 10 órakor folytatott következő telefonbeszélgetés nyújt bővebb felvilágosítást: „Az ellenállást rendkívül megnehezíti az ellenségesen fellépő lakosság, mely puskákkal és géppuskákkal el van látva és csapatainkat rejtekhelyből hátba is támadja. A románok foglyokat nem ejtenek. Akit a román katonaság le nem gyilkol, azt legyilkolja a román lakosság. Eltekintve attól, hogy a saját csapat teljesen fegyelmezetlen és a parancsokat nem hajtja végre, köztük pánikszerű félelem uralkodik, harcolni nem akarnak, parancsnokoknak és politikai megbízottaknak nem engedelmeskednek, őket lelövéssel fenyegetik és követelik, hogy szabadságra bocsáttassanak. A benyomás az, hogy csapatainkat a saját lakosság sem támogatja, mert a kommunista eszméket tévesen fogják föl. A tény az, hogy a csapatokra egyáltalában számítani nem lehet, mert ezek fegyvert, felszerelést és vörös jelvényeket elhányva, vad csorda gyanánt özönlenek vissza. A hadosztály parancsnokság most a következő csoportosítást rendelte el: Mintegy másfél zászlóalj marad a Maros mentén, 19-e folyamán gyülekezik 3 zászlóalj Talpas és Vadász között, 2 zászlóalj Kisjenő és Zaránd mellett a Fehér Körös mentén. Kisjenőn még egy tarack üteg. Az ellenség gyorsan nyomul elő, mert lovassága van és gyalogságot kocsikon szállít. A helyzet nagyon kritikus. Egyedül megbízható a volt vasúti nemzetőrség.”
A 6. hadosztályhoz beosztott politikai megbízott április 18-án délben a következőket jelentette: A békéscsabai 101. dandárcsoport legénységének fegyelme züllött; dacára a katonai parancsnokok és politikai megbízottak igen rábeszélő és agresszív befolyásának, megparancsolt állásaikat otthagyva, erőszakosan bevagonírozták magukat és Csaba irányában jönnek vissza.
d) A székely különítmény politikai megbízottjától, Pap Bélától Szatmárnémetiből 17-én este
7 óra 45 perckor a következő jelentést kapta a hadügyi népbiztosság: Helyzet rosszabbodott. Kérem sürgősen intézkedni, hogy Szatmárnémeti, Nagykároly, Debrecen és Nagyvárad összes szervezett munkásai azonnal fegyverbe álljanak, különben Szatmárnémeti, Érmihályfalva, Nagyvárad és Nagykároly sorsa meg van pecsételve. Ezen csapatokat kérném lehetőleg a székely különítmény parancsnoksága alá rendelni. Tapasztalatom szerint a nagyváradi 39. dandár nem tartja fenn eléggé az összeköttetést a székely különítménnyel és így az egységes vezetés majdnem lehetetlen. Jó volna a dandár parancsnokságot a székely különítmény parancsnoksága alá rendelni.
e) Robert Oszkár, a szatmári kormányzótanács elnöke, 17-én esete 10 órakor a következőket telefonálta: 73/1919. sz. Dénes Sándor jelenti, hogy Szatmáron a székelyek között kitört az ellenforradalom. A direktórium összes tagjait a székelyek letartóztatták. A városban legnagyobb a bizonytalanság, a vörös katonák a városból eltűntek.[4])
Debreceni sajtóelőadó jelenti, hogy este fél tízkor a románok két oszlopban nyomulnak Nagykároly és Érmihályfalva felé. Kémek jelentése szerint Debrecent nem szállják meg, hanem tőle keletre 15 km-re akarnak megállani. Összeköttetést keresnek a csehekkel. Francia motoros ütegekkel dolgoznak, valóságos pergőtüzet adnak le. Debrecenből 2 zászlóalj erősítés indult el. Szatmár felől menekültekkel a sínpárok zsúfolva, s így a 2. zászlóalj csak éjjel 1 órakor indul el. Nagykárolyban elfogtak egy román őrnagyot; irataiból megállapították, hogy 3 zászlóalj nyomul előre Tasnád felé, egy hadosztály lovassággal és 3 üteggel Nagykároly felé. Nagykárolyban izgatottan várják a fejleményeket. A város menekül. A tasnádi munkástanács már útban van Nagykárolyból Debrecen felé. Debrecenben a munkástanács, ki a város parancsnoksággal permanenciában dolgozik, intézkedett a menekültek éjjeli elszállásolásáról. Sürgősen szükséges volna Budapestről katonaság, muníció és felszerelés küldése.
f) Tell József, Pap Béla és Kolin Hugó, a székely dandár csoportok politikai megbízottai április 18-án de. 7 óra 45 perckor jelentik:
„A helyzet a legkritikusabb. Ha azonnali intézkedés nem történik, általános oláh offenziva katasztrófális lesz. Szatmárnémeti–Nagykároly–Érmihályfalva–Nagyvárad megszállás előtt állanak 36 órán belül. A székely csoportok a legnagyobb erőfeszítéseket teszik meg, hgoy megakadályozzák a további előnyomulást. 15-szörös túlerővel (!) állunk szemben. A támadásban francia lovasság is részt vett.[5] A tüzérségi tűz erőssége és pontos belövése arra engedne következtetni, hogy szintén a francia tüzérség működik. Felderítő szolgálatra nem áll rendelkezésre egyetlen repülőgép sem. Kérünk minden csoporthoz legalább egy-egy gépet beosztani. Azonnali választ kérünk az intézkedésekről a 24. székely csporthoz Nagykárolyba.”
A beérkezett híreket a hadügyi népbiztosság 5. osztálya április 18-án a következő helyzetjelentésben foglalta össze: A románok f. hó 16-án a Szamos és Maros között megindított támadásukat – a Sebes Körös völgyét kivéve – f. hó 17-én folytatták. A székely különítmény közepe (Sarmaság–Szopor) és jobb szárnya (Szilágysomlyó) nagy túlerejű támadások következtében visszavonulni volt kénytelen. A visszavonulás átlaga a támadás előtti állástól számítva, átlag 35–40 km. A székely különítmény bal szárnya átkarolás elöl mintegy 20 km-re vonatott vissza Sárköz–Erdőd vonalába.
A 39. dandárcsoport csucsai frontján 17-én ellenséges behatás nem volt. A belényesi csoport túlerővel szemben 20- km-re vonult vissza.
A 6. hadosztály a fehér Körös völgyében levő csapatait erős átkaroló támadás elől 17-ről 18-ra hajló éjjel Sólyom–Bokszeg–Világos vonalába vonja vissza. (A támadás előtti állástól átlag 45 km-re.)
Az ezt követő részletezésben nagyobbára a fentebb közölt jelentésekben foglalt hírek majdnem szó szerint vétettek fel.
A cseh frontról április 17-e folyamán már megnyugtató hírek érkeztek be, aminek az e napi helyzetjelentésbe a hadügyi népbiztosság következőleg adott kifejezést: „A 16-án délelőtt beérkezett azon hírek, miszerint a csehek a kassa–sátoraljaújhelyi vonaltól keletre támadásba mentek át, nem bizonyultak valóknak. Csupán Málca község és 1 major megszállását eszközölték a csehek.”
Április 16-án arról is jött hír, hogy Szabadka és Baja között az ellenséges csapatösszevonások tovább folynak és hogy a szerbek állítólag 17-én támadásba mennek át, ami azonban szintén nem következett be. Április 17-én lehallgatott telefonbeszélgetésből a hadügyi népbiztosság megtudta, hogy Zágrábba folyton érkeznek antant csapatok, s azokat hamarosan tovább szállítják észak és kelet felé; továbbá, hogy az antant felhatalmazta Jugoszláviát, miszerint az antant csapatok felvonulása után azokkal egyetértőleg a magyar tanácsköztársaság ellen támadólag lépjen fel.
Az utolsó napi hírek és események nem valami kedves és örömteljes húsvéti piros tojást jelentettek a vörös armádia számára és Tombor vezérkari főnök a hadügyi népbiztossághoz beosztottak április 20. és 21-i húsvéti ünnepét is alaposan elrontotta azzal, hogy a hadműveleti helyzetre való tekintettel elrendelte, miszerint a mondott napokon az osztályokban rendes szolgálat tartandó. De a csapatok sem úszták meg szárazon a dolgot, amint az az alábbi parancs harmadik bekezdéséből kivehető: Ugyanis ugyancsak Tombor aláírásával április 17-én 415/63. szám alatt a következő rendelet ment ki a hadosztály parancsnokságoknak:
„Tájékozásul a következőket közlom: F. hó 16-án a románok a Szamos és a Maros között támadásba mentek át. Saját csapataink a többszörös túlerő elől a Sárköz, Aranyosmedgyes, Erdőd, Királydarócz, Tasnád, Széplak, Királyhágó, Vaskoh, Borossebes vonalig vonultak vissza.[6]
„A hadügyi népbiztosság a legerélyesebb ellenállásra határozta el magát és elrendelte, hogy a jelzett vonalban a legvégsőkig ki kell tartani. A román előnyomulás ellensúlyozására az összes nélkülözhető erők Érmihályfalva–Nagykároly környékén összpontosíttatnak ellentámadás céljából.
„A parancsnokok és politikai megbízottak felhatalmazást nyertek, hogy a fegyelmet a legszigorúbb eszközökkel tartsák fönn és ha szükséges, elrettentő példák adásától se riadjanak vissza.”
A román frontra küldött erősítések a következők voltak: a Berettyóújfalutól Nagykárolyba indított 21. ezredbeli 2 zászlóalj és a győri 19. dandárcsoport 4–5 zászlóalja, amely eltolás céljából nyomban készenlétbe helyeztetett. Érmihályfalvánál a hadügyi népbiztosság a következő csapatokból álló ellentámadó csoport összpontosítására tett intézkedést, mely csapatok oda nyomban el is indultak: Sopronból egy 18-as zászlóalj és 1 üteg; a Duna mentéről három 19-es zászlóalj és 2 üteg; Budapestről a 2. nemzetközi ezred I. és II. zászlóalja és az 1. nemzetközi ezred IV. zászlóalja, továbbá a 3/29-es üteg; Vácról az 1. ezred II. és III. zászlóalja; Hatvanból és Salgótarjánból a 29/II. és a 32/III-as zászlóalj és 1 üteg.
Az erdélyi román csapatok parancsnoksága a támadás lefolyásáról a következő jelentéssel számolt be a nagy főhadiszállásnak (lásd: a 49. számú vázlatot):
11. sz. hadműveleti jelentés április 17-én 8 órától április 18-án 8 óráig.
1. Északi csoport: a) Tiszai szakasz (Olteanu tábornok vegyes különítménye). A helyzet nem változott. Az ellenség tegnap, április 17-én kiürítette Szaplonca helységet, melyet a mi csapataink 15 órakor megszálltak. A nyugat felé kiküldött járőrök jelentik, hogy Remete helység (félúton Szaplonca és Técső között) szintén üres. Visszavonulás közben az ellenség az egész vasúti anyagot magával viszi.
b) Szamos völgyi szakasz: 2. lovas hadosztály. A tegnapi nap folyamán semmi különös esemény nem fordult elő. Ma, április 18-án 7 órakor Iloba–Berseul de jos vonala éretett el és az előnyomulás az egész Szamos völgyében folytattatik.
c.) Alsószopor–szilágysomlyói szakasz: (A 7. hadosztály északi oszlopa, a 16. gyal. ezred): Tegnap Hadadról elindulva majdnem Alsószopor környékét érte el, ahol 11 óra 45 perckor gyalogsági és géppuskatűz fogadta. 16 órakor az ellenség visszavonulni kényszerült, mire a mi csapataink elfoglalták a helységet, ahol azok április 17-éről 18-ára éjjeleztek. – A középső oszlop (a 13. gyal. Ezred) Felsőszopor és Babuca (Bábcza ?) felé nyomult elő, melyet 12 órakor foglalt el. – A déli oszlop (a 27. gyalogezred) 18 órakor Szilágysomlyót foglalta el, ahol a 17-ről 18-ára hajló éjjelt töltötte. A 7. hadosztály tartaléka (a 27. ezred 1. zászlóalja) Balatiganin (?) éjjelezett.
d) Csucsai szakasz: (6. hadosztály): A tegnapi nap folyamán nyugat felé tovább nyomult előre. Az északi oszlop (24. gyalogezred, a 11. tüzérezred 1. és 2. ütege és a 4. hegyi üteg) Krasznát foglalta el és ott éjjelezett. A déli oszlop (a 10. ezred 2. zlja 1 üteggel) csak április 17-én 5 órakor kezdte meg műveletét és 6 óra 30 perckor a D. Plesiit elfoglalván, az előreküldött 11. ezred 1. zászlóalja Csucsa–Feketetó környékét érte el s az éj folyamán az attól nyugatra fekvő magaslatokat ejtette birtokába. E szakaszban különösen kiemelendő tüzérségünk kiválóan hatásos működése.
e) 16. hadosztály. Helyzete változatlan.
f) Fogoly: 17 a csucsai és 1 a szamosvölgyi szakaszban. A többi szakaszokból még nem érkezett jelentés.
g) Zsákmányolt anyag: A csucsai állomáson egy 16 vagonból álló vonat; több géppuska, lőszer, különféle eszközök.
h) Személyi és anyagi veszteségek: Még ismeretlenek.
2. Déli csoport: 2. vadász hadosztály. Április 17-én két oszlopban nyomult előre. A 4. dandárból (10. ezred, 2 zlj és 2 üteg) álló jobb oszlop, egy Déznaláz–Prajevácon át irányított jobb oldalvéddel, Rossia–Borossebesen át; a 3. dandárból (2. és 3. vadászezred és 4 üteg) álló bel oszlop Almás (Háromalmás) Kakaró–buttyinon (Kőrösbökény), egy bal oldalvéddel Kiszindián (Keszend) át.
Az ellenség ellenállást fejtett ki: a) A jobb oszlopnál: Szelezsány (Déznaláz és Borossebes között) Rossia–Revetis (Kőrösbökénytől 5 km-re keletre) vonalában, azután Prezestnél (közvetlenül Borossebes előtt). b) A bal oszlopnál Kakarónál és később még komolyabban Buttyinnál (Kőrösbökény). Mindkét művelet komoly volt, a bal oszlopnál egyszersmind heves is. Az ellenség nagy veszteséggel vonult vissza. A 4. vadász dandár Kertesnél, a 3. dandár Berzánál éjjelezett. Előörsök vonala Káránd–Algyest–Hódos–Köved. Hadosztályparancsnokság Borossebes. – Rasoviceanu ezredes különítménye (9. vadász ezred és 3 üreg) állítólag 1 zászlóaljjal Vaskoht szállotta meg, egy zászlóaljat pedig Belényes felé tolt előre. – Gagiu ezredes különítménye (az 5. vadász ezred 1 üteggel) Kapruca–Konopot érte el.
Foglyok: 1 százados. Az ellenség sok veszteséget szenvedett; eddig több mint 130 holttestet temettünk el.
A borossebesi állomáson 150 vagon különféle rakománnyal zsákmányoltatott. Azon kívül kézre kerültek: fegyverek, géppuskák, lőszer és 3 százas kaliberű löveg.
A mi veszteségünk: Paulian ezredes, a 3. dandár parancsnoka, a buttyini harcokban esett el. A többi szakaszokból még nincs jelentés.
1. vadász hadosztály: A helyzet változatlan.
Panaitescu s. k. tábornok, vezérkari főnök.
A beérkezett jelentések alapján a nagy főhadiszállás a 17-i harcokról április 18-án a következő kommünikét adta ki:
Csapataink elkeseredett harcok után Hadad, Haraklán, Recea, Alsószopor, Horud, Sarmaság, Kis Derzsida, Szilágysomlyó, Lunka, Kraszna, Feketetó, Bucsa, Buldiu, Fehis, Tótvárad helységeket megszállották.
Csapatainkat a lakosság mindenütt lelkesedéssel fogadta.
[1] Később vett jelentés szerint a 24. ddr. csoport csapatai du. 5 óra 30 perckor már Tasnádot is feladták, a románok pedig erős tempóban haladnak Nagykároly felé.
[2] Később vett jelentés szerint a Bustyaházánál (Técsőtől ny-ra) álló székely csapatok harc nélkül hátráltak Husztra. Az erről szóló jelentést a técsői vörösőrség parancsnoka azzal egészítette ki, hogy a técsői 200 főnyi székely különítmény a hadosztálytól parancsot kapott, hogy Huszt, Szatmár, esetleg Debrecenig vonuljon vissza. Ennek következtében a vörösőrség is, az elfogatás veszélyét kikerülendő, visszavonult. (3107/13. sz.)
[3] A hadosztályparancsnokság azért adott le ily túlzott jelentéseket, hogy tervszerű visszavonulása indokoltnak lássék.
[4] Erről a hadügyi népbiztosság ápr. 18-i összefoglaló jelentése azt mondja, hogy „a Szatmárnémetiből a székelyek ellenforradalmáról érkezett jelentés, mely azonban izgatott emberektől származott, költött hírnek bizonyult.”
[5] Ez, mint utóbb kiderült, csak francia mundérba bújtatott oláh katonaság volt.
[6] A „vonattak vissza” kifejezés, a székelyeket kivéve, nem fedi a valóságot; ehelyett találóbb és megfelelőbb lett volna e két szó: „zúdultak vissza”, de Tombor ekkor még biztosan kíméletes akart lenni, s ezért nem nevezte meg a gyereket igazi nevén.
| « Április 16. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. » |