| « XII. A románok támadása. | KEZDŐLAP | Április 17. » |
Miután a Smuts tábornokkal folytatott tárgyalások eredményre nem vezettek, az antant ahelyett, hogy számottevő erőnek latba vetésével és északról, délről és keletről egyidejűleg meginduló koncentrikus támadással szerzett volna akaratának és határozatának érvényt, csupán a románoknak adott és ezeknek is csupán föltételes megbízást a támadás megindítására, amit Berthelot tábornok a 48. sz. mellékletben közölt, április 16-án kelt 719/3. számú táviratával hozott Presan tábornok tudomására.
Ebből kifolyólag Presan tábornok még ugyanaz nap az ugyancsak a 48. sz. mellékletben foglalt hadműveleti parancsot adta ki az erdélyi csapatok parancsnokságának.
Az elrendelt támadás az április közepéig a 49. sz. melléklet szerint felvonult román hadsereg részéről az erdélyi román hadsereg parancsnokság által kiadott intézkedés szerint április 16-án a Szamos és Maros között az egész vonalon egyszerre ugyancsak a 49. számú vázlaton látható módon indult meg és nyomban teljes sikerrel is járt, miután a románok a fenti vázlat szerint előttük álló ellenséges csapatokat, melyek tulajdonképpen csak biztosító csapatok jellegével bírtak, könnyű szerrel szorították vissza.
Hozzájárult ehhez még, hogy a székely hadosztály parancsnokság belátván, hogy a rendelkezésre álló erőkkel az általa megszállva tartott, felette kiterjedt, mintegy 150 km hosszú vonalon eredményes ellenállást nem fejthet ki, már 16-án de. 10 óra tájban elrendelte, hogy a csapatok minden harc kerülésével Tasnád, majd Nagykároly környékére vonuljanak vissza. A hadosztály déli szárnya, a 39. dandár, parancsot kapott, hogy Margita–Érmihályfalván át csatlakozzák a hadosztály zöméhez.
A nap folyamán történt eseményekről a hadügyi népbiztossághoz a következő hírek érkeztek be:
„Székely különítmény szakasza: A 21. székely dandárcsoport jobb szárnyán Bolyán és Petenye községeknél (Krasznától délkeletre) élénk csatározás biztosító osztagaink és előnyomuló románjárőrök közt.
„39. dandárcsoport szakasza: A nemzetközi ezred két zászlóalja felváltotta a 21. ezred két zászlóalját Csucsa környékén. Utóbb említett ezred Biharkeresztes–Berettyóujfalura került retablirozás végett.
„6. hadosztály szakasza: A 46/III. zászlóalj április 14-én Honctőre szállíttatott a 101. dandárcsoport rendelkezésére.”
E semmitmondó jelentések helyett a valóságban úgy állott a dolog, hogy a vörösök az egész vonal mentén megtámadtatván, sehol sem fejtettek ki említésre méltó ellenállást, hanem – a székelyeket kivéve – úgyszólván az első ágyú- és puskalövésre legnagyobbrészt széjjelszéledve, futásnak eredtek.
A román főhadiszállás az ápriis 16-i eseményekről április 17-én a következő kommünikét adta ki:
Az április 15-éről 16-ára hajló éjjel az ellenség a D. Pietris (Sikárlótól északkeletre) –Hadad–Győrtelek–Czigányi–Zilah–Csucsa arcvonalon támadt. A támadás visszaveretett. Csapataink támadásba átmenve, 16-án 12 órakor a Hadad–Kraszna–Sebesiu mare (Csucsától délre) által jelölt vonalat érték el.
Zsákmány: 5 darab 100 mm-es tarack, 30 géppuska, sok fegyver és nagymennyiségű lőszer; azon kívül számos foglyot ejtettünk.
Veszteségek: Halott: 2 tiszt és 19 katona; sebesült: 8 tiszt és 86 katona; eltűnt: 1 tiszt és 10 katona.
Az ellenség vesztesége igen nagy. Egyedül a Fehér Körös szakaszában több mint 300 holttestet földeltünk el. A hadműveletek tovább folynak.
| « XII. A románok támadása. | KEZDŐLAP | Április 17. » |