Ez alatt a fronton maradt csapatok az Apáthy-Berthelot-féle egyezmény értelmében a Csucsa-Zilahtól nyugatra – Bükk hegység keleti lejtője – Szinyérváraljától keletre – Mármarossziget vonalában, vagyis átlag 25–50 km-nyire a semleges öv nyugati határától helyeztettek el, ahol azok a románok további előnyomulása esetére ellenállásra rendezkedtek be.

Ezzel szemben a románok túltéve magukat az Apáthyval 1918. december 31-én kötött egyezségen, már 1919. január 2-án betörtek a semleges zónába és egy csapatszállító vonatukat mindjárt Zilahra irányították, amiből ott elég cifra gabalyodás támadt, amelyet aztán a románok, mint alább látni fogjuk, rettenetesen felfújtak.

Január 9-én a románok megszállották Nagybányát, január 13-án pedig a semleges zónán áthaladva, Zsibónál és Egeresnél meglepőleg rajtaütöttek a magyar csapatokon. Ezutána 6. hadosztály egy oszlopa január 16-án Bánffyhunyadra, a 7. hadosztály déli oszlopa január 13-án Zsibóra, nagybányai csoportjának egyik oszlopa január 17-én Mármarosszigetre, egy másik pedig 20-án Szilágycsehre nyomult elő.

A visszavonulás közben Bánffyhunyadnál álló 21. gyalogezred a románoknak január 16-án gyengébb erőkkel végrehajtott támadását visszaverte, de az ellenség támadását csakhamar túlerővel megismételvén, az elől az ezred Csucsa felé a 42-es őrházig vonult vissza. Ezzel egyidejűleg a Szilágycseh tájékán álló és szintén megtámadt 32. ezrednek is hátrább kellett vonulnia.

A Zsibón levő 24. ezred kitért az ellenség támadása elől, annak Zilahon levő I. zászlóalja a románokkal egyezséget kötött, hogy azok a város kiürítését nem fogják megakadályozni. Mivel a románok az egyezséget nem tartották be, hanem január 14-én Zsibóról előnyomulásukat folytatták, a 24-esek a románokat megtámadták és visszaverték. E múló siker után a románok Zilahot január 16-án mégis megszállották és ebből az esetből kifolyólag letartóztatták Apáthy főkormánybiztost és – mint már fentebb említettük – a főkormánybiztosságra 900.000 korona hadisarcot vetettek ki.

1919. január 20-án, mint tudjuk, Böhm Vilmos vette át a hadügyek vezetését. A hadsereg akkor már tudvalevőleg annyira hasznavehetetlen volt, hogy az új hadügyminiszter Stromfeld akkori államtitkár tanácsára a meglevő hadsereg helyett egy egészen új alapokra fektetett, önkéntesek toborzása útján felállítandó zsoldos hadsereg megszervezését határozta el. Dacára annak, hogy ennek az önkéntes zsoldos hadseregnek a megalakulása főleg Pogány ellenállása miatt, igen nagy nehézségekbe ütközött az akkori kormány a csehek és románok újabb terjeszkedéseivel és követeléseivel szemben erélyesebb álláspontra helyezkedett, elhatározván, hogy az újonnan megállapított demarkációs vonalaknak minden átlépését fegyverrel is meg fogja akadályozni.

Február 1-jéig Mármarosszigeten a román 14. ezred II. és III. zászlóalja, Nagybányán annak I. zászlóalja összpontosult.

Február 6-án az erdélyi katonai kerületi parancsnokság egy lehallgatott ellenséges telefonbeszélgetés nyomán megtudta, hogy Mármarosszigeten már egy román dandárparancsnokság és a 31. gyalogezred, Nagybányán pedig a 24. gyalogezred és egy üteg van. Telefonbeszélgetésben a románoknak Szatmárnémetibe való előnyomulása is többször volt hangoztatva.

Február 7-én a Csucsánál álló 21. ezredet az arcvonalból pihentetés céljából kivonták.

Február 9-én a csehek ellen felvonult és törzsével Nyíregyházán tartózkodó 39. hadosztály 641/vo. szám alatt azt jelentette, hogy a románok február 4-én a Bukovinába is betörtek, ahová az ukránok Besszarábiából ellenük felvonultak.

Február 10-én a románok a Tisza völgyében fekvő Körtvélyesre és Hosszúmezőre (Técsétől 15 km-re keletre) 50–50 főnyi osztagokat toltak előre.

A mondott napon a magyarok helyzete a következő volt (lásd a 10. sz. mellékletet): A 12. ezred a Szamos völgyét, a 32. ezred a Kraszna völgyét zárta el Szinyérváralja-Alsószopor tájékán. Az 1. székely ezred általános tartalék gyanánt Szatmárnémetinél állott. A 39. ezred egy zászlóalja, a 3. ezred egy zászlóalja és egy üteg a bánffyhunyadi román csoport feltartóztatására a Királyhágót szállotta meg. A 4. ezred tartalék Nagyváradon; egy lovas század Debrecenben.

A Fehér és Fekete-Körös völgyeit a volt 23. hadosztályból még alakulóban levő 6. hadosztály osztagai zárták el. E hadosztály a következő vonalban rendezkedett be védelemre: Belényes-Vaskoh-Nagyhalmágy-Jószáshely-Feltót-Világos-Ujszentanna-Kürtös-Tornya-Pécska. Általános tartalékul a 2. ezred Békéscsabánál állott fel; a hadosztályparancsnokság Kétegyházán alakult meg.

A Bánság miatt a szerbek és románok között napról-napra feszültebb lett a viszony, azért az antant közéjük francia csapatokat helyezett el. Az első francia csapat 1918. december 30-án érkezett Aradra; a következő 1919. január 2-án Szegedre. Március közepén már három francia hadosztály volt a Bánságban.