Kratochwil ezredes január 7-én a kerületi parancsnokság szűkebb törzsével Bánffyhunyadra távozott, hogy az Apáthy-Berthelot-egyezmény értelmében az új demarkációs zónától nyugatra működését megkezdje. „Szándékom volt – írja Kratochwill ezredes – a rendelkezésre álló csapatokat Erdélynek e megmaradt részén összpontosítani, szervezni, tökéletesíteni… Bánffyhunyadon, miközben a parancsnokság elhelyezkedett volna, a románok a Berthelot-Apáthy-egyezményt be nem tartották, Apáthy főkormánybiztost letartóztatták, a semleges zónát Zsibó, Zilah, Nagyvárad irányában több ponton támadólag átlépték, mindenféle előzetes bejelentés nélkül előnyomultak azon szándékkal, hogy egész Erdélyt elfoglalják és minél hamarabb elérjék a Szatmár-Nagyvárad-Arad vonalat. Ellenem Bánffyhunyadon délről és északról és a hátamban az oláh lakosságot mozgósították, összeköttetéseimet teljesen elvágták, úgy hogy az elfogatásnak voltam kitéve. Elhatároztam, hogy a parancsnoksággal Nagyváradra megyek, a Kolozsvár-nagyváradi vasút mentén levő 21. ezredbeli osztagokat a Királyhágón összpontosítom, s hogy itt ellenállást fejtek ki. Nagyváradra érkezve, tájékozódtam a helyzetről, elrendeltem, hogy a 21. ezred vasútvonal biztosító osztagai a Királyhágón, illetve Csucsán állást foglaljanak, én pedig a parancsnokság szűkebb törzsével Nagyváradon maradtam míg a parancsnokság zöme Debrecenbe ment. A Debrecenben általam Nagyváradra irányított székely alakulatok a magyar hadügminiszter által időközben már Szatmárra irányíttattak.”