A szerbek január 10-én birtokba vették a Mura hídjait és azokat hídfőszerűen megszállották, majd a Murától északra egy és fél kilométer széles semleges sáv létesítésér Muraszombatba, Alsólendvára és Murakeresztúrra osztagokat toltak előre (lásd a 10. sz. mellékletet).

E hírre Nagykanizsáról egy század Murakeresztúrra, egy század Letenyére, Szombathelyről egy század Muraszombatba és két gyalog és egy géppuskás század Alsólendvára iránnyíttatott. Egy gyalog és egy géppuskás század mint védelmi szakasztartalék Nagykanizsán készültségben maradt.

Kisebb csatározások után a jugoszlávok Muraszombatból kiverettek, mire azok Alsólendvát, Murakeresztúrt és Letenyét harc nélkül kiürítették.

Február 5-én egy szerb zászlóalj, két üteg és egy lovasszázad érkezett be Csáktornyára. A nagyobb helységeket 20–40 főnyi szláv osztagok szállották meg. Egyéb jelentések szerint Radkersburgba a jugoszlávok négy zászlóaljat várnak (egy 96-os, egy szerb, egy horvát és egy tengerész zászlóaljat). Február 10-én 500 főnyi szerb csapat, több tiszt és miniszterek érkezését várják Csátronyán, hol a jugoszlávok az összes lakásokat lefoglalták. A jugoszlávok és osztrákok fegyverszünetet kötöttek, mely február 12-én jár le. A beérkezett jelentésekből a 20. dandárparancsnokság közeli jugoszláv támadásra számít.

A zalaegerszegi határvédelmi parancsnokság február 10-ére Muraszombat-Alsólendvára még két zászlóaljat és egy üteget kér kirendelni, mert 12. vagy 13-ára jugoszláv támadást vár.

A szerbek az általuk megszállt területen azokat a tiszteket és legénységet, akik nem akartak hozzájuk csatlakozni, lefegyverezték és kiutasították; saját tulajdont nem engedték az országból kivinni, mindenki csak a rajta levő egy rend ruhával utazhatott el; kincstári és egyéb készleteket egyáltalában nem volt szabad elvinni, a vasúti vonatokat feltartóztatták, az utasokat kirabolták; az újvidéki kikötőben és a veszteglő vasúti vonatokban báró Kövess tábornagy volt hadseregének visszamaradt óriási készletei kerültek a jugoszlávok kezébe.

A szerbek összesen hat megyét foglaltak el tőlünk: Bács-bodrog, Torontál és Temes megyéket teljesen, Baranya, Zala és Krassószörény megyéket részben.

Március 20-án a délvidéki direktórium nevében Palacsek elvtárs a következő, értelmi és helyesírási hibákkal tarkított jelentést küldte be: „Francia csapatok mintegy három héttel ezelőtt Szabdkáról Szeged felé vonultak el, egész várost szerb (itt talán tollban maradtak a: „csapatok szállották meg” szavak) és főleg Szabadkán a magyarokra nézve tűrhetetlen („az állapot” ?) és különösen szocialistákra nézve, kiket minden módon üldöznek. Az üldöztetést főleg a burzsoá társadalom végezteti és még inkább a papok. A munkásotthont bezárták, a szocialista pár két vezetőjét, Német István pártelnököt és Kellert elfogták, börtönbe vetették és ütik verik őket. Az alsóvárosi plébános Rejcic vagy Reic nevű főbesúgója a szerbeknek, dr. Vas István üzemvezető titkár, Horváth Mihály kocsivezető, Kocsis Jóska mozdonyvezető, Pilischer Géza fakereskedő őrséget szerveztek és géppuskáik is vannak. Ez tudomására jutott a szerbeknek, keresték is a fegyvereket de nem találták. Van mintegy 30–40 darab géppuskájuk megfelelő munícióval, fegyver is nagyon sok, meg is támadták volna a szerbeket, március 15-én, ha mint várták Magyarország felől szintén támadás indult volna. Az egész város forrongó hangulatban van a szerbek ellen.”