A csehek bevonulását tót lakta Felvidékünkre széleskörű propaganda előzte meg. Ez volt leghathatósabb fegyverük. Ezért nem is volt szükségük nagyobb erőre, mert a talaj már mindenütt elő volt készítve jól fizetett és jó állásokra éhes agitátoraik által. A betörés Morvaországból és Sziléziából három irányban történt. (Lásd a 10. sz. mellékletet.)

Még a belgrádi fegyverszüneti szerződés megkötése előtt november 11-én az egyik csoport a Vlára szoroson át a Vág völgyébe tört be és Trencsént és Vágujhelyt szállotta meg. Az 1. cseh ezred 3. zászlóalja november 16-án érkezett Trencsénbe és onnan N. Bittsére és Brunóczba tolt előre különítményeket.

Ugyancsak november 11-én egy zászlóalj két üteggel Holicsnál kelt át s két irányban, Szenicen és a Kis-Kárpátokon keresztül Nagyszombatra, továbbá a Morva keleti partján Malackára nyomult elő.

November 13-án 1 század egy géppuskás századdal a Jablunka szoroson át a Kisuca völgyébe Csacára tört be s onnan Zsolnát és Rutkát szállotta meg.

A Magerl Károly ezredes parancsnoksága alatt Zólyomban alakult karhatalom – egy század és egy géppuskás század – a Túróc völgyén át előnyomulván, a cseheket november 16-án Rutkáról és Zsolnáról kiverte, akik erre Csacára vonultak vissza.

A cseh betörés hírére a magyar kormány is megtette a szükséges ellenintézkedéseket. A Magerl nemzetőr- és csendőrkülönítmény felváltására két századot és egy páncélvonatot Zsolnára irányított. Nyitra védelmére Trencsénbánba egy századot, Pöstyénbe háromnegyed századot és négy géppuskát, Lipótvárra két századot, Szegedre 260 nemzetőrt és a volt 32. ezred két századát küldte ki s azonkívül Budapestről Szered-Lipótvár védelmére három század és egy üteg indult Bertalanffy őrnagy parancsnoksága alatt. Nagyszombat védelmére 400 tengerész és egy üteg ment. Budapestről azonkívül két század, egy géppuskás század és egy üteg Gangel százados alatt Pozsonyból Nagyszombatba. Pozsony védelmére 549 tiszt, 3922 nemzetőr, 603 polgárőr, az alakulásban levő 13. gyalogezred, egy repülőgép és a 2. számú páncélvonat állott rendelkezésre. Megerősítésül Nagykanizsáról egy fél zászlóalj, Budapestről pedig egy karhatalmi század indult útba. A Budapest-pozsonyi vasútvonal fedezésére Galántára a volt 32. gyalogezred két százada és egy fél géppuskás százada rendeltetett ki.

E minden esetre elég számos erőknek értéke azonban silány volt. A Nagyszombat védelmére kirendelt tengerész különítmény Nagyszombatot otthagyta és Pozsonyba távozott, illetve részben szétszéledt. A Pöstyénbe kirendeltek kijelentették, hogy csak napi 50 korona zsoldért hajlandók szolgálni; a zsolnai csoport megtagadta az engedelmességet.

Mindazonáltal az említett erők felvonulása már magában véve elég volt ahhoz, hogy a csehek további előnyomulását megakassza és az november 25-ig tényleg szünetelt is.

A tót lakta felvidéken fellépett cseh csapatok eleinte szokolistákból, önkéntes alakulásokból, valamint propaganda útján toborzott tót katonákból és nemzetőrökből állottak. Ezeknek a megszállt magyar területen levő első csapatoknak a létszáma december elején egy cseh százados bemondása szerint nem volt több körülbelül 4000 embernél, egy-két lovas századnál és egy-két ütegnél. E csapatok támogatására a cseh kormány a cseh forradalom után nyomban megszervezett egy cseh gyalogezredet és egy cseh tüzérezredet irányított Vág völgyébe.

Eközben Prágában a 28., Brünnben a 49. volt cs. és kir. gyalogezredet állították fel, s előbbit Trencsénbe, utóbbit Malackára irányították. A vágvölgyi tót lakosságból Trencsénben a volt 15. honvéd és a volt cs. és kir. 71. gyalogezredet állították fel.

Ez az öt gyalog- és tüzérezred akként vette birtokába a Vág völgyét, hogy egyes vasúti- és útgócpontokra erősebb különítményeket toltak előre, melyek azután vagy gyalog vagy vasúton páncélvonatok fedezete alatt meglepően tovább előre tolattak. Közben mindenütt túszokat szedtek s azokat Brünnbe hurcolták el.

Felvidéki tót lakosságunk eleinte mit sem akart tudni a Magyarországtól való elszakadásról, de ez a kedvező hangulat a cseh agitátorok befolyása alatt és a saját katonaság fegyelmetlensége következtében hamarosan megváltozott. Így történt, hogy egyes városok és falvak melegen üdvözölték, sőt be is hívták a cseheket, akik a megszállott vidékeken nyomban hozzáláttak a cseh-tót közigazgatási szervezet kiépítéséhez, mi végből az országba betört katonaságot egész sereg cseh hivatalnoki kar követte. Így jutottak a csehek aránylag könnyűszerrel, gyönge erőkkel, rendszeresen megszervezett katonaság nélkül, jóformán csak a propaganda fegyverével, óriási előnyökhöz. Bár a betörésre és a terjeszkedésre sem a páduai, sem a belgrádi fegyverszüneti szerződés nem jogosította fel őket, egyszerűen fait accompli-t teremtettek és a helyzetet az antantnak szóló jelentéseikben valószínűleg úgy világították meg, hogy a tót lakta felvidék a „népek önrendelkezési jogán” hozzájuk csatlakozott, a magyar közigazgatási közegek helyüket elhagyták, a hadsereg fegyelmetlen, a rendet fenntartani nem képes, ennek folytán a cseh csapatok által való megszállás már a bolsevista üzelmekre való tekintettel is sürgősen szükséges.

Az antant sajnos, elhitte mindezeket a híreszteléseket és némi tétovázás után nemcsak igazat, hanem jogot is adott a cseheknek, hogy az általuk kijelölt területre benyomuljanak, mint az a cseh-szlovák köztársaság elnökének, dr. Massaryknak, 1918. november 14-én Károlyi Mihályhoz intézett, a 11. számú mellékletként csatolt jegyzékéből is kitűnik.

Közben a csehek újból felvették az egy ideig félbeszakított hadműveletek fonalát. A nagyszombati csoport nov. 28-án Pozsony felé előnyomulván, közte és Gangel százados különítménye között Cziffernél kisebb csatározás keletkezett, de komolyabb harcba egyik fél sem fogott, Gangel századost nov. 29-én Bánó őrnagy váltotta fel a 13. ezred félzászlóaljával és december 1-ig Bánó és Bertalanffy őrnagyok a Nagyszombatból Pozsonyba, illetve Nyitrára vezető utakat elzárták ugyan, de a pozsonyi katonai kerületi parancsnokság azt jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy a csehek ellen kirendelt csapatok és karhatalmak teljesen megbízhatatlanok, s hogy a nyitrai karhatalom nagy része elszéledt.

December 2-án a csehek Szered és Nyitra felé tapogatóztak, Nagyszombaton pedig egy egész gyalog- és egy tüzérezredet vontak össze. December 4-én Bánó őrnagy csapatát Angyal százados váltotta fel a 20. ezred két századával. Magerl különítménye Zsolnán megtagadta az engedelmességet s feloszlott és így a csehek december 6-án Zsolnát ismét megszállották. Bertalanffy őrnagy szeredi csoportjának fele másnap megszökött és útjában mindenütt rabolt és fosztogatott.