A magyar kormány hiába tiltakozott a csehek önkénykedése és újabb mozgolódása ellen és hiába fordult az antanthoz orvoslásért, itt is csak süket fülekre talált. Ennek bizonyságául Vyx francia alezredes, aki a belgrádi fegyverszüneti szerződés végrehajtó bizottságának elnöke gyanánt Budapesten tartózkodott, december 3-án a 12. sz. mellékletben foglalt jegyzéket nyújtotta át Károlyi Mihálynak.

Ugyanaz a melléklet tartalmazza a magyar kormánynak Vyx alezredes jegyzékére adott válaszát is.

Ehelyütt rá kell mutatnunk arra a fonák helyzetre, amelybe a belgrádi fegyverszüneti szerződés megkötése által nemcsak a magyar kormány, hanem ellenséges indulatú szomszédaink és maga az antant is került. Az említett fegyverszüneti szerződés csak a románokkal és dél-szlávokkal szemben állapított meg demarkácionális vonalat, amelynek révén azok területi igényei, még pedig a dél-szlávoké teljesen, a románoké csak részben nyertek kielégítést, mert utóbbiak szíve-vágya, mint tudjuk titokban egészen a Tiszáig kalandozott. A csehekről egyelőre hallgatott a krónika, miután azok területi igényeinek megállapítása Franchet d’Espéreynek, a Keleti hadsereg parancsnokának hatáskörén kívül esettt. De ha a belgrádi fegyverszüneti szerződés nem szabott meg a csehekre nézve demarkációs vonalat, erre tulajdonképp nem is volt szükség, mert hiszen meg volt az már állapítva a páduai fegyverszüneti egyezmény által: a régi magyar országhatár! Csakhogy ez persze sehogy sem tetszett a cseheknek. Ezért kellett az antantnak valami klauzuláról gondoskodni, amely a csehek étvágyának csillapítására alkalmasnak látszott. Ezért és semmi másért kellett hamarosan erőltetett, körmönfont formulákat keresni, hogy azok révén legalább színleg indokoltnak lássék Felvidékünk erőszakos, minden isteni és emberi törvénnyel és szokással ellenkező eltulajdonítása. Ezt a formulát megtaláljuk Vyx alezredes fent említett jegyzékében, amelynek azonban egy nagy hibája volt: nem szólt semmit a demarkációs vonalról. Ezért és mivel a magyar csapatok bomlása nőttön nőtt, Bartha hadügyminiszter megbízásából a pozsonyi kerületi parancsnokság és dr. Hodzsa Milán cseh-tót követ között Vyx alezredes hozzájárulásával tárgyalások indultak meg egy ideiglenes határvonal megállapítása tekintetében, amíg az antant által megállapított végleges demarkációs vonal mindkét féllel közöltetni fog. Ezt a Dévényújfalu-Szt.-György-Galánta-Verebély-Bát-Korpona-Gács-Nyusta-Nagyrőce-Gölnicbánya-Lemes-Gálszécs-Szobránc-Homonna-Mezőlaborc által jelölt ideiglenes vonalat a 10. számú melléklet mutatja (1918. december 6-án kelt 32.931/eln. 1. szám.)