Tisztán szociáldemokratikus elveken felépülő zsoldos hadseregnek az akkori mértékadó körök nézőpontjából főbb előnyei a következők voltak: Ebbe a hadseregbe látszólag nem kényszerűségből, hanem önként lépett be mindenki; megfelelő javadalmazás mellett nemcsak elég, sőt valószínűleg túl sok jelentkezőre lehetett számítani, akik közül a szocialista szempontból nem kívánatos elemek könnyű szerrel kiküszöbölhetők voltak; e teljesen új alapokra épített hadseregnél a belépésre, a fegyelemre és annak fenntartására, a parancsnoklási és egyéb viszonyokra vonatkozó rendszabályokat úgy lehetett megállapítani, ahogy az a pillanatnyi célnak legjobban megfelel. Másfelől azonban hiányzott belőle a minden hadsereg éltető elemét képező lelkesedés és az igazi, benső meggyőződésből fakadó munkakedv. Ugyanekkor már Kunék felbérelt ügynökei és a hozzájuk csatlakozott túlzó szocialisták tele torokkal kürtölték világgá a proletárság világuralmának egyedül boldogító eszméjét, de bizony az egyelőre sehogy se akart a kedélyekre gyújtólag hatni. Ezért nem találunk a hadsereg szervezésére vonatkozó rendeletben egyetlen lelkesítőleg ható passzust sem. Az ily hadseregnél a szolgálati és vállalkozási kedv egyetlen rugója a jó életmód reménye, a megalakulhatás főfeltétele pedig a magas zsold, illetve busás fizetés, mely az ily hadseregbe is aránylag szép számmal csalogat be jobb elemeket. E hadsereg megszervezéséhez és fenntartásához tehát rengeteg pénz kellett, de ezen a Szende-féle pénzügyi reformnak kellett segítenie.