A szervezés nagy munkáját aránylag rövid idő alatt végezte el a hadügyminisztérium; a vonatkozó 2669/eln. 6. számú rendelet sok melléklettel felszerelve már 1919. január 26-án, tehát a Böhm hadügyminiszteri kinevezését követő hatodik napon készen volt. Ekkor Böhm azt elvitte Pogánynak, aki attól tartván, hogy az új hadseregben elveszthetné befolyását, mindent elkövetett a rendelet kiadásának késleltetése céljából. Ezért látott a rendelet csak február 22-én napvilágot s főbb tartalma a 9. sz. mellékletből vehető ki.

A szervezési rendelettel egyidejűleg elrendeltetett, hogy a hadseregben szolgálatot teljesítő fiatalkorú mezőgazdasági foglalkozású egyének a tavaszi munkálatokra való tekintettel végleg szabadságoltassanak (sic!).

Egyébként az önkéntes hadsereg megalakulása, főleg Pogány ellenállása miatt, igen nagy nehézségekbe ütközött. A sok ezer példányban kinyomatott toborzó felhívások kifüggesztését Böhm utóbb megtiltotta, azt hozván fel indokul, hogy a budapesti helyőrség azt a leghatározottabban ellenzi. Volt is valami a dologban, mert Pogány áskálódásaitól eltekintve, ez a csőcselék-helyőrség már csak azért is ellenezte a hadsereg újjászervezését, mivel a szándékolt újítástól a kaszárnyai élet akkor dívott nagy előnyeit, a semmittevést dacára számára biztosított jómódot féltette. Ezért a hadügyminisztérium az átszervezést tényleg csak a vidéki dandárcsoportoknál kezdette meg s az volt a terve, hogy a vidéki dandárcsoportok megszervezése után, ezekkel előbb leszereli Pogány budapesti csapatait és csak azután szervezi meg a budapesti dandárcsoportokat is.

Azonban a közlekedési és egyéb nehézségek miatt a szervezés a vidéken is csak igen lassan haladhatott előre, úgy hogy a proletárdiktatúra kitöréséig mindössze mintegy 5000 embert lehetett toborozni, de még ezek sem vonultak mind be.

Súlyosbította a helyzetet, hogy az új hadsereg szervezésére vonatkozó rendelet megjelenése után a hadsereg kötelékében álló 24 éven aluliak tömegesen szökdöstek a frontról. A demarkációs vonalak biztonsága érdekében a hadügyminisztériumnak ennélfogva március 17-én kelt 79.964/6. sz. rendeletével meg kellett engednie, hogy 24 éven aluliak is felvétessenek az önkéntes hadseregbe.

Budapesten hosszas huzavona után végre március közepe táján az egyik dandárcsoport szervezését kezdték meg, amellyel szemben azonban Pogány mindenféle nehézségeket támasztott és miután látta, hogy a dolgot egészen megakasztani nem tudja, arra izgatta az elbocsátandó legénységet, hogy az új szervezésbe való átvételüket követeljék. Ugyancsak Pogány késleltette a hadosztályparancsnokok kinevezését és ő erőszakolta ki a parancsnokválasztási rendszer életbeléptetését is.

Böhm eleinte látszólag Pogány ellen dolgozott, de a két dudás mindinkább kibékült egymással, míg végre aztán mindketten egy gyékényen árultak.

Végül megemlítendő még, hogy a fentebb ismertetett 2669/eln. sz. szervezési rendelettel kapcsolatban a hadügyminisztériumban előkészületek történtek a Julier vezérkari alezredes vezette 5. osztálynak oly mértékű kiegészítésére, hogy az a hadműveletek megkezdésekor mint az új hadsereg főparancsnokságnak hadműveleti osztálya kezdhesse meg működését.