1918. december 30-án Festetich Sándor gróf lett a hadügyminiszter, aki ellen Kun-Pogányék nyomban vad hajszát indítottak. Kun Béla mindjárt másnap az 1-es honvédek Üllői úti laktanyájában termett és gyűlöletes agitációs beszédben kelt ki Festetich ellen. Ennek az agitációs beszédnek a nyomán a szocialista és kommunista érzelmű honvédek között fegyveres összetűzésre került a dolog, végeredményben azonban a legénységnek csak egy része állott Kun Béla tanai mellé, jeléül annak, hogy a kommunizmusnak már e napon szándékolt kipattanása túl korainak volt mondható. Az innen a 32-esek Mária Terézia laktanyájába siető Kun Bélát oda még be sem akarták ereszteni, amidőn pedig a zárt kapuk dacára mellékajtókon betolakodott kommunista vezér beszédjéhez fogott, őt nyomban letartóztatottnak nyilvánították. Hívei csak kétségbeesett lótás-futás után tudták Pogányt előteremteni, aki aztán kiszabadította cinkostársát szorult helyzetéből. Ugyanaznap este a Margit körúti katonai fogházban ütött ki a kívülről segítségükre jövő tengerészek részvételével a fegyencek között a zendülés, ami szintén Kun Béláék műve volt. Körülbelül éjjel 11 óráig tartó lövöldözés után sikerült rabokat visszaterelni cellájukba.

Miután ugyan e napon, december 31-én, Berlinben a Spartakusok tartották meg az ugyancsak Oroszországból odakerült Radek nevű zsidó agitátor elnöklete alatt első gyűlésüket, erőszakkal követelvén a hatalomnak az ő kezükbe való átadását és miután egyidejűleg Németország több városában is hasonló, a bolsevisták uralomra jutását célzó gyűlések voltak, világos, hogy ezt az agitációs munkát egységes kéz vezette Moszkvából.

Kun Bélához hasonlóan Pogány is nyomban ellenforradalmárnak deklarálta az új hadügyminisztert és nem is nyugodott addig, amíg az mindössze néhány napi működés után 1919. január 20-án szintén eltávozott helyéről.

Pogány főbb vádjai Festetich ellen a következők voltak: 1. Hogy a szociáldemokrata érzelmű 1. honvéd gyalogezred ellen, amelyet fegyverzetétől és muníciójától meg akart fosztani, készenlétbe helyezte az 1. vadászezredet, amelyről tévesen azt képzelte, hogy nem szocialista érzelmű. 2. Hogy gépfegyverekkel, kézigránátokkal és puskákkal szereltette fel a hadügyminisztérium épületét. (Ez mellesleg megjegyezve, egy esetleges kommunista puccs elleni védekezés céljából történt.) 3. Hogy a szocialista miniszterek tudta nélkül rendelte el Kun Béla letartóztatását, amit ennek folytán a katonatanács meggátolt.

A minisztertanács ezeket a vádakat megvizsgálván, megállapította, hogy a vádpontok háromnegyed része teljesen valótlan. Az üggyel különben egy erre a célra delegált miniszteri bizottság is foglalkozott, mely Festetich hadügyminisztert teljesen igazolta ugyan, de emellett kimondotta azt is, hogy Pogány vádemeléseinél teljes jóhiszeműséggel árt el.

Festetich hadügyminisztersége alatt, 1919. év elején már napirenden vannak az indokolatlan és törvénytelen tiszti letartóztatások – így többek között Szurmay Sándor báró volt honvédelmi miniszter internálása is – melyek nagyobbára szintén Pogány sugalmazására vagy rendeletére történnek, aki most már annyira magához ragadja a hatalmat, hogy a csapatok még a hadügyminiszter rendeleteit is csak akkor teljesítik, ha Pogány előzetesen hozzájárul, miért is minden fontosabb rendeletet vagy annak másolatát láttamozás és jóváhagyás végett a katonatanács elé kellett terjeszteni.