Szurmay báró internálása a kommunista zavargások idején történt, amelyekkel kapcsolatban a társaik halálán felbőszült rendőrök a többi kommunistákkal együtt elfogott Kun Bélát február 21-én a toloncházban véresre verték. Kunfi ezt a másnap megtartott minisztertanácson barbárságnak minősítette és az ő indítványára mondotta ki a minisztertanács, hogy most már a jobboldali ellenforradalommal szemben is – bár ennek úgyszólván sehol még nyoma sem volt – hasonló szigorral jár el. Ez a határozat eredményezte aztán a sok éppoly törvénytelen, mint alaptalan és eredménytelen házkutatást, letartóztatást, internálást tiszteknél és polgári egyéneknél egyaránt. A hajszát rendszerint azzal kezdték, hogy nyilvános szónoklatokban először sárba rántottak minden tekintélyt, majd egyesek ellen izgattak, akiket aztán el is fogtak.

A már vérig zaklatott polgári osztály a kilátásba helyezett francia megszálló csapatoktól várta az enyhülést és felszabadítást, a várva várt franciák azonban csak nem akartak megérkezni, valószínűleg azért, mivel a francia kormánynak legkisebb baja és gondja volt az, hogy itt nálunk rendet és megnyugvást teremtsen. Viszont Károlyiék azzal a mesével igyekeztek a franciák elmaradását plauzibilissé tenni, hogy az ide rendelt francia csapatok megtagadták az engedelmességet, mert nem voltak hajlandók a tisztán demokratikus alapra helyezkedett magyar nép ellen erőszakot alkalmazni.