Egy másik fő törekvése Pogánynak a tisztek elűzése és a tiszti tekintély lejáratása volt, mi célból ügynökei és a sajtó útján a legdurvább eszközökkel agitált főképp a tényleges tisztikar ellen. Egyes tábornokainkról és törzstisztjeinkről a sajtóban egymás után a legaljasabb rágalmak láttak napvilágot; a véresszájú újságok és pamfletek a tiszteket ellenforradalmároknak, vérszopó hiénáknak, csillagos gazembereknek stb. nevezvén, azok megmaradása a csapatoknál csakhamar lehetetlenné vált.

Pogánynak ezt a törekvését nagyban elősegítette Böhm Vilmos hadügyi államtitkár is. Aki nekik bármi okból nem tetszett vagy aki a sokféle zaklatás és szekatúra dacára is helyén akart maradni, azt egyszerűen rendelkezési állományba helyezték, vagy pedig a besúgóktól nyert adatok alapján kivizsgáló bizottságot küldtek a nyakára. Ezt a kivizsgálást nem az illetőnek elöljárói végezték, hanem a központból kiküldött bizottságok, amelyekben Pogánynak, illetve a katonatanácsnak is mindig benne volt 1–2 meghitt embere, tartalékos hadnagya vagy főhadnagya még akkor is, ha dandár vagy kerületi parancsnok ellen folyt a vizsgálat.

A tiszti tekintély lejáratásának egyik pokoli eszköze gyanánt egy szép napon a cipőtisztító tisztek nemes gárdája jelent meg az utcán válogatott rendjelekkel teleaggatott mellel, akik hangosan adták tudtára a járókelőknek, hogy megunván eddigi henye életüket, ezután becsületes munkával akarják kenyerüket megkeresni. Persze, hogy ez mind hazugság volt és aki ezekkel a cipőtisztítókkal beszélgetésbe elegyedett, csakhamar rájött, hogy azok nem tisztek, hanem egytől-egyig Pogány felfogadott ügynökei és bérencei voltak. Ennek a trükknek a tiszti tekintély sárba tiprásán kívül még az is volt a célja, hogy az egzisztenciája miatt kishitűvé teendő tisztikart ily alacsony munka végzésére csábítva, az eddig kiváltságos társadalmi jogokat élvező tiszti állást közönséges munkáskaszttá degradálja s ilyenformán a tiszteket a Pogány szájíze szerint megformálandó tiszti szakszervezetekbe való belépésre kényszerítse. Különben ez az eszme sem újnak, sem eredetinek nem volt mondható, mert hiszen az orosz bolsevik újságok is sokat írtak annak idején arról, hogy volt tisztjeik immár mint zsákhordók, rikkancsok, utcaseprők stb. keresik meg becsületes módon mindennapi kenyerüket.