Mindent összevéve, mondhatjuk, hogy a legfőbb okok, melyek miatt a tisztikar a forradalmi mozgalmakkal szemben nagyobb ellenállás kifejtését meg nem kisérelve, meggyőződése ellenére és önhibáján kívül hirtelenül, alapos meggondolást és megfontolást szinte kizáró gyorsasággal credóba került, mely tény miatt sokszor elég méltatlanul nemcsak ferde megítélésben, hanem itt-ott még bántó gyanusításokban is volt része, a következők voltak: 1. Mint a politikától távol álló és vele nem is sokat foglalkozó elem nem volt és nem is lehetett tisztában a forradalmi mozgalmak tendenciájával, s így nem csoda, hogy a hamis és hazug jelszavakkal dolgozó nemzeti és katonatanács nagyhangú igéreteinek hatása alatt könnyen elhitte, hogy ezek a mozgalmak valóban a legszebb, legideálisabb nemzeti irányban haladnak. 2. A beléje oltott szigorú katonai fegyelem és engedelmesség folytán majdnem vakon, hosszabb gondolkodás és latolgatás nélkül teljesítette azt, amit akár a forradalom révén felszínre és vezető helyre került új, akár az időközben a forradalmárokhoz átpártolt, általa jól ismert és előtte nagy tekintélynek örvendő régi elöljárói parancsoltak neki. 3. A maga és családja sorsa és megélhetése miatti aggodalom szülte erkölcsi és anyagi kényszerhelyzet.